Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.
Ülésnapok - 1865-143
CXLIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Június 22. 1867.) 293 Jelentem a t. háznak, hogy az osztályok a beadott törvényjavaslatokra vonatkozó munkájokat befejezték : ennélfogva kérem a központi bízottság előadóit, méltóztassanak holnap 10 órakor itt a teendők végett megjelenni. A t. ház határozatilag kimondotta, hogy a koronázási szertartások lehető hű leírása bizassék egy országgyűlési küldöttségre; ennek következtében a mélt. főrendek fölkérettek, hogy magok részéről is e czélra tagokat küldjenek ; a mélt. főrendek választottak is tagokat; s a munkálat már készen van. A leirás beadatott: jegyző urfel fogja olvasni. {Zaj. Fölolvasottnak tekintjük!) Bernáth Zsigmond: T. ház! Az országos küldöttség a rá bizott kötelességet teljesítette, leirta a kororonázási ünnepélyt, s jelentését beadta. Ugy hiszem, nekünk ehhez legkisebb szavunk sincs; legfölebb ha valahol azt mondanók: ez nem igy történt, ők azt fognák mondani, így történt. Én tehát azt tartom, hogy azt fölolvasni nem kell, hanem előbb kinyomatni és kiosztatni. (Helyeslés.) Ghyczy Kálmán: T. ház! Nekem arra nézve, hogy ?, a . olvastassák föl ezen jelentés most, hanem utóbb, most t. i. felolvasottnak vétetvén, nyomás- | sék ki, nincs észrevételem; hanem azért mégis a koronázási szertartásoknál követett eljárásra lévén észrevételem, azt hiszem, ehhez a tárgyhoz most hozzá szólhatok. (Halljuk.') Ez előtt más alkalmakkal, t. ház, a koronázási szertartás rendje, az úgynevezett directorium, az országgyűléssel mindig előzőleg közöltetett, s van rá példa, h^gy arra a rendek észrevételeket is tettek. Ezen alkalommal ez — nem tudom, mi okból — a bevett szokás ellenére nem történt meg, s nézetem szerint csak ennek lehet tulajdonítani, hogy megtörtént az, a mi nem váratott, s előre látható nem volt, hogy ezen koronázási szertartásoknál, nézetem szerint legalább, a képviselőház méltósága tekintetbe nem vétetett (Helyeslés) [s nem vétettek figyelembe azon állás igényei, melyet a képviselőház a törvényhozásban elfoglal. (Helyeslés.) Én nem akarom panaszképen fölemlíteni, hogy már magánál a koronázásnál, ott a budai templomban, a képviselőház tagjainak oly helyek tartattak fen, melyekről épen azt, a miért jöttek, a koronázást nem láthatták: mert ezen rendelkezés hiányos voltát mentik a hely szűke s az oszlopsorok, melyek a templomban vannak és a látást nehezítik, gátolják ; de az ellen fölkeli szólalnom, hogy magának a képviselőház elnökének is ott, a koronázásnál, azon hely nem tartatott fen, mely őt. mint a ház képviselőjét, az országos főméltóságok és tisztviselők között a király környezetében, nézetem szerint megilleti. (Helyeslés.) En azon véleményben vagyok, ha van valaki, a kit az országban megillet az, hogy a király eskütételénél annak legközelebb könyezetében legyen, az a képviselőház elnöke; (Helyeslés) pedig épen az ő számára ott az állványon az eskü letételénél hely nem tartatott fen. Hogy ez nem történt, ennek mentségéül nem szolgálhat az, hogy az ünnepély rendezői a régi szertartásokat vévén tekintetbe, az emelvényre csak azokat hivták meg, a kiknek elődei, a directorium szerint, az előtt is ott állottak : mert alkotmányos átalakulásunk folytán ott állott az emelvényen, a miniszterelnökön, mint nádorhelyettesen kivül, az összes minisztérium, ez pedig a régi directoriumban bizonyosan nem szerepelt; és ha ott állhatott a minisztérium, ha ott állhatott az országbíró, mint a felsőház elnöke, nézetem szerint ott lehetett s kellett volna állani a képviselőház elnökének is. (Helyeslés.) Nem akarom állítani, nem is állítom, hogy azon hiányok, melyeket megrovtam készakarva, a ház méltósága iránti ellenszenvből történtek volna. Meg vagyok győződve, hogy csak ugy történtek, mint közönségesen megesik, midőn régi dolgok újból rendeztetnek, az illetőknek elnézéséből, történetesen; de azért ellene mégis részemről fölszólalni kötelességemnek tartottam, két okból: először, mert ily ünnepélyes szertartásoknál a ceremoniális rendtartások nem oly közönyösek és csekély tekintetűek, mint első pillanatra látszik, minthogy a tömegekben összegyűlt nép csak a szerint ítélhet, a mit lát, és a szerint méri és becsli a tényezők befolyását és tekintélyét, a mint azok szemei előtt föltűnnek ; másodszor pedig, mert a t. ház kezdeményezésére a koronázási szertartás ily ünnepélyes alakban, hitelesen a két ház által egyetértőleg leíratott, ezen leirás mindaddig, mig a koronázási szertartások netán a kor nézleteihez alkalmazva meg nem változtatnak, például fog szolgálni, és ha a megrovott hiányok ellen föl nem szólalunk, azok magok is jövőben, midőn Istennek akaratja szerint megint koronázás történik, úgy fognak föltűnni, mint ezen képviselőház által elfogadott és helyeselt előzetes esetek. Ennélfogva, tekintettel az imént történtekre, de tekintettel általában minden lehető hasonló esetekre is, bátor volnék a t. házat megkérni, hogy ezen koronázási szertartások leirása után körülbelől a következőket méltóztatnék jegyzőkönyvébe bejegyeztetni : „Magára vonta a ház figyelmét, hogy a koronázási szertartásoknál, melyeknek rendje ez úttal az országgyűléssel a bevett szokás ellenére előzőleg nem közöltetett, a képviselőház elnökének nem tartatott fön azon hely, mely őt mint a háznak képviselőjét az első országos méltóságok és tisztviselők között a király környezetében megilleti. Határozatilag kimondja ennélfogva a ház, hogy jövőre elvárja, hogy minden alkalommal,
