Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.

Ülésnapok - 1865-142

CXLII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Jtmins 21. 1867.) 285 Én tehát, megvallom, nem fogadhatom el a beadott indítványt. Nem, először azért, mert a szöveget magát nem tartom helyesnek. Távol legyen tőlem e szöveget gyanúsítani, vagy abban mást keresni, mint a mit az indítványozó kifejezni óhajtott; azonban, hogy a szöveg nem egészen világos, kitűnik abból is, hogy magok a t. képviselő ur elvtársai azt egészen különbözőképen magyarázták : Tisza László képviselő úr ugyanis azt mondotta, hogy a szöveg által nem köttetik meg a kormány keze, hanem szabadságára hagyatik az adó vagy szabad adakozás útját választani; Ghyezy Kálmán képviselő ur épen ennek ellenkezőjét állította, azt t. i., hogy csak is adó, csak is országos intézkedés utján lehet a honvédeken segíteni. Ez tehát mutatja, hogy a szöveg nem egészen világos. De e fölött még oly sok clausuíával van ellátva, és annyi kategóriára van osztva, hogy vág fogalmat ad arról, ugy hogy ha valaki gyanúsítani akarna — mi távol van tőlem — azt mondhatná, hogy nem csak egy czél lebegett az illetők szeme előtt, t. i. a honvédek segélyezése, hanem egyszersmind az is, hogy a kormánynak nehézségeket okozzanak, (Mozgás a bal oldalon) és e két czél egyesítése tette némileg zavarossá a szöveget. (Tetszés a középen.) Ennyi a szövegre nézve. Nem helyeselhetem ezen inditványt továbbá az időre nézve se, melyben beadatott. Ha ezen indítvány akkor terjesztetik a ház elő, midőn világosan fogja mindenki tudni, vajon elégséges-e azon alap, mely ő felségök által a honvédek árvái, özvegyei és rokkantjai felsegélésére nagylelküleg adatott: akkor megfoghattam volna azt, és abban csak ő felségök szándékainak előmozdítását láttam volna ; azonban most, miután ezen időszak be nem váratott, ezen indítványnak — nem akarok a szövegnek más értelmet tulajdonítani, mint a mi abba helyeztetni szándékoltatott — könnyen lehetne azon értelmet tulajdonítani, hogy az ő felségök tette által előidézett hatásnak ellensúlyozására van czélozva. (Mozgás a bal oldalon, helyeslés a középen.) Nem fogadhatom el az inditványt harmadszor azért se, mert a benne rejlő elvet nem tudom elfogadni: és itt van közöttünk a legnagyobb különbség. Az mondatik ugyanis, hogy a mit a törvényhozás egyik fele tett, a másik azt bátran utánozhatja, hogy ő felségök nagylelkű tetteinek csak pótlása, csak ismétlése volna az, ha a ház az inditványt elfogadná. Ez egyátalában nem áll. Egészen különböző az, ha ő felsége gondoskodik azokról, kik meggyőződésök szerint, és a mint tapasztalásból tudom, csak az alkotmányért és annak fentartásáért akartak küzdeni, de tettleg ő felsége seregeivel szembe szállottak, és az, ha az országgyűlés segélyezi azokat, kik ő felsége seregei ellen küzdöttek. (Elénk mozgás, zajgás a bal oldalon.) Alkalmasint nem értették, a mit mondtam; ismételni fogom. Azt mondtam, hogy különbség van a között, ha ő felsége, és a között, ha az országgyűlés segélyezi az illetőket. Ez állítást, ugy hiszem, se tagadni, se roszalni nem lehet. Ha ugyanis az ország ő felsége nagylelkűségét utol akarja érni. akkor nem azokat kellene jutalmaznia, kikről már ő felsége is gondoskodott, hanem azokat, kik, bármi téves eszmék folytán, az ország és a haza ellen küzdöttek,és csak akkor emelkednék az országgyűlés a fejedelmi nagylelkűség színvonalára. (Elénk helyeslés középen, nagy zaj és mozgás bal oldalon) Mondatott, hogy ez becsületbeli kérdés az országra nézve, melyet az országgyűlésnek teljesíteni kell. Méltóztassanak megengedni, a becsületbeli kérdésnél mi sem fogunk soha hátramaradni. Ha ez becsületbeli kérdés, ugyan kérdem, miért nem szólott erről a 61-iki felirat? A 61-iki felirat nemcsak az ország becsületbeli feltételeit mondotta el, de mind azokat is, melyeket a kormány irányában formulázott, és a melyek végén azt mondotta: „Uram! ha ezt teljesíted, számolhatsz a nemzetre minden viszonyok között és minden tekintetben." Elmondotta a 61-iki országgyűlés, hogy az alkotmány a törvényhatóságok visszaállítását kívánja, hogy a minisztérium kineveztetését, az elkobzott javak visszaadatását és a törvénytelen Ítéletek vagy vádak következtében az országon kivul tartózkodók szabadon hazabocsáttatását kívánja. Uraim, az országnak mind ezen kivánatai teljesültek. Keglevich Béla gr.: Nem teljesültek. (Nagy zaj a bal oldalon. Élénk fölkialtások a középen: Igenis teljesültek egytől egyig!) Andrássy Gyula gr. miniszterelnök: Bajos megtartani a fonalat; de egy t. képviselő társam közbeszólására mégis meg kell jegyeznem, hogy igenis, talán nem teljesültek azon irányban, melyet t. képviselő úr, ezen közbeszakitás után itélve, maga óhajtott volna. (Derültség.) De ennek én örvendek: mert ha azon irányban teljesültek volna, akkor nem az alkotmány állíttatott volna vissza, hanem a viszály, nem megoldás eszközöltetett volna, hanem összeütközés. (Elénk helyeslés, taps a középen.) Nézzünk vissza, uraim, a történtekre. Az 1861diki felirat egy szóval sem emiitette azt, s az illető képviselő urak magok is kijelentették egyenkint és ismételten, hogy fátyolt kivannak a multakra borítani. Azt hiszem, hogy ez az ország, a többség határozata, ez az, miben az ország megnyugodott; és ha akkor becsületbeli kötelességei között nem foglalt helyet, ugy most sem hozathatik fel mint ' olyan. (Élénk helyeslés a középen.) Sőt veszedelmes •