Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.

Ülésnapok - 1865-142

CXLII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Június 21. 1867.) 279 talán negatiója azon küzdelem becsületének a magán segély; de miután a törvény általi elégtétel kérdésbe hozatott, ha ez megtagadtatik, akkor valóban megtagadtatik azon küzdelemtől a becsülés, (Helyeslés a bal oldalon. Zaj, ellenmondások a jobb oldalon.) Igen! megtagadják önök, uraim, a becsületet az elhunytak emlékétől is. Én tehát kérve kérem a t. képviselőháznak ugy egyik, mint másik oldalát, méltóztassanak komolyan fontolóra venni ezen kérdést. Ezen kérdés eldöntése nagyon fontos szavazat az országgyűlés részéről, fontosabb, mint az anyagi segélyezés megtagadása volna. Mert, uraim, nem csak becsülete forog ion a honvédelmi harcz küzdőinek, hanem becsülete az ország jelenleg élő gyermekeinek, becsülete magának a t. képviselőháznak. (Helyeslés a szélső bal oldalon. Nagy zaj. Ellemnondások.) És én ezen becsület nevében kérem, méltóztassék Tisza Kálmán képviselő társam indítványát elfogadni. (Zaj. Helyeslés a bal oldalon. Szavazzunk !) Nyáry Pál: Azok után, a mik Tisza Kálmán indítványának támogatására elmondattak, fölöslegesnek tartanám a hallott érveknél többet előhozni; csupán azt jelentem ki. hogy azokkal épen nem lehetek egy véleményen, a kik a honvédkérdést igen egyszerű, igen kicsiny kérdésnek tartják. Az államok jöhetnek oly helyzetbe, a melyben a nemzet, képviselőinek, melyben kormányának megengedi, hogy ingadozó politikát kövessen. Mi e pillanatig ezen helyzetben voltunk: mi ingadozó politikát követtünk azért, mert a többség meggyőződése szerint a nemzet jövőjére nézve nem lett volna hasznos, határozott politikát követni. De, uraim! ha ez megtörtént, mért folytassuk ez utat tovább? Ez azon kérdés, amelynél hittem, hogy letérünk az ingadozó politika ösvényéről. Annyival inkább hittem ezt, mert nem tehettem föl, hogy kormányunknak némi befolyása ne lett volna azon magasztos kezdeményezésre, melyet koronás királyunk és királynénk tőn. Ok a helyett, hogy mint nagyatyjok egykor a megsértett nemzetet egy phrasissal, egy „dolet paterno cordi-^val akarták volna kielégíteni, egy nemzet ajándékát, és igy a legszebb ajándékot, mit fejedelem valaha nyerhet, a legszentebb czélra fordíttatni rendelték. (Éljenzés.) Megvallom, ezt oly kezdeményezésnek tartam kormányunk részéről, hogy egy pillanatig sem kételkedtem, hogy ha nem is maga a kormány fog e részben törvényjavaslatot előterjeszteni, de az alkalmat ily inditvány elfogadására meg fogja ragadni, és be akarja a nemzet előtt bizonyítani, hogy a fejedelem e ténynyel szakított a reactióval, és oly kormányunk van, melynek semmi köze azokkal, a kik a 19 évig tartott nyomorúságot okozták. Tökéletes bizalmam van nekem kormányunknak meggyőződésében ; de félek, hogy a titokban működő ellenérdekek hatásától tart, és tán épen a haza érdekében nem mer erős és bátor lenni. Az Istenre kérem, ne higye, hogy ez utón a reactiót le lehet győzni. A reactio az alapokon áskálódik,és nem nyugszik addig, mig magát az épületet ledönti. Ennek ellenében alig képzelhető más üdvös politika, melyet a kormánynak követni kellene, mint a melynek jelszava ez: „előre!" Mit vonna ez maga után ? Azt, hogy e jelszóra egy egész nemzet követné a fejedelmet, egy egész nemzet követné a kormányt; holott ellenkezőképen minden ingadozás vissza fogja csavarni azon tömkelegbe, melyből, nagy kérdés, vajon másodszor kifoghat-e a fejedelem, és ki foghat-e maga a nemzet is lábolhatni. Ennélfogva én egyszerűen Tisza Kálmán barátom javaslatára adván szavazatomat, azon óhajtásomat fejezem ki, bár soha ne legyen okunk megbánni, hogy megbuktattuk e kérdést, melynek az indítvány értelmében való megoldása egyedül lehetett volna képes a fejedelem törvényes hatalmát megszilárdítani (Helyeslés a bal oldalon) és a kormány állását megerősíteni. (Ugy van! a bal oldalon.') SoniSSich Pál: T. képviselőház ! Ha előre nem lettem volna magamban meggyőződve, hogy e kérdés napirendre hozatala kellemetlen vitát fog előidézni, most tanultam volna meg azt, mert hacsak a vitának kezdetét kisérem figyelemmel és azután folytatólag a végletekig kiszövöm azt, előttem áll az egész kép, mely a mai körülmények közt ránk nézve áldáshozó nem lehet: azért nem is folytatom e vitát, csak egész átalánosságban először, azután pár észrevétellel válaszolva másodszor, szólok a tárgyhoz. (Haljuk!) Vannak dolgok, melyek iránt a szív többet érez, mint beszél, és melyek körül inkább cselekvőleg hat a buzgóság, mintsem okoskodik, és melyeket, kivált ha mint önzéstelen áldozat állnak előttünk, oly örömest környezünk a pietás fénykoszorújának nimbusával. Ily példányok nem ritkán merültek fel a 48-iki korszakban, melyben nem egyszer mutatkozott a hazafiság tökéletességében, minden önzést mellőző számítás nélkül, csak azért, hogy a veszélyben lévő haza megmentessék. Ily áldozat körül a közvélemény, a haza egész ájtatossággal áll meg, és hagyományszerüleg adja azt át az utókornak tisztelete tárgyául ; a história pedig lapot nyit neki, tisztát, fehéret, melyre arany betűkkel irja fel az érdemet, az önzéstelen áldozatot.