Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.
Ülésnapok - 1865-142
CXL1I. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Június 21. 1867.) 273 javaslat, mi a viszály magvát újra felköltenők. Azért tehát én a mellett nem szavazó k, nem szavazhatok, mert ha én rósz embere vo lnék e közös hazának, vagy ha viszályt akarn ék előidézni, akkor minden esetre arra szavaznék; de mert nem vagyok az, azt semmi esetre el nem fogadhatom, mert tudom, mily indignatióval viseltetnek azok, kik multjokban és nemzeti érzelmeikben ez által meg volnának sértve. Nekünk nem az a czélunk, nem az a hivatásunk, hogy a viszálkodás üszkét elszórjuk, hogy a multak szomorú emlékeit fölelevenítsük, hanem az, hogy a gyászos multat felejtsük, az érdemeseket jutalmazzuk, és mint jó testvérek jó egyetértésben egymást kiméivé, támogatva és istápolva békében éljünk. (Helyes !) Ghyczy Kálmán: Én azok közül akarok némelyekre esupán tárgyilag válaszolni, a miket igazságügyminiszter úr e tárgyban előadott. Azt monda aminiszter úr, hogy a minisztérium a kibékülés alapján áll, és nem akarja ennélfogva fölidézni a múlt idők viszályait. Én is, t. ház, ez alapra óhajtok állani, s ennélfogva kívánom a beadott határozati javaslat elfogadását, kérvén a t. minisztériumot, hogy lépjen a f. é. jun. 10-én kelt legmagasabb kir. kézirat színvonalának magaslatára. 0 felsége, ki e kegyes kir. kéziratot kiadta, tudta, hogy valamint a pártoknak, ugy a népeknek és nemzeteknek harczai nem állapodhatnak meg azon ponton, melyből kiindultak: különböző fázisokon mennek azok keresztül, a melyeknek létrejötte nem annyira az azokban szerepelt emberektől, mint az események hatalmától függ, és a melyeknél az eljárás a fölizgatott indulatok hullámai közt nem lehet mindig szabályszerű. 0 felsége ezt tudva, fátyolt vont a múlt idők harezaira, nem tett különbséget ezen harczok különböző epochái között, nem tett különbséget honvédek és nem honvédek között, hanem átalában kivétel és megszorítás nélkül kimondotta, hogy meg kivánja szüntetni a múlt idők következményeit s enyhíteni az azokból fenmaradt szenvedéseket. A kibékülés, t. ház, csak ugy lehet őszinte, állandó és tartós, ha minden* oldalról igazságos is, ha egyenlő mértékkel szolgáltatja mindenik félnek az igazságot. Azoknak jutalmazására, kik hadseregeket vezettek Magyarország ellen, több száz ezerekben megalapított összegek, az ezen hadseregekben vitézkedett tisztek és katonák nyugdijai az összes állami pénztárból fedeztetvén, e nyugdijaknak Magyarországra eső aránylagos része a magyarországi adókból régen fizettetik. Az igazság kivánja tehát és ennélfogva a valódi kibékülés eszméjében fekszik, hogy Magyarország, midőn ezt teszi, midőn az ellene küzdötteket saját adójából jutalmazza, viszont a maga részéről is bizKÉPV. H. NAPLÓ. 186 5 / 7 . IV. tosithassa azoknak sorsát, társadalmilag és politikailag rehabilitálhassa azokat, kik jogai mellett küzdöttek. Nem akar ez lenni, t. ház, és nem is compromissioja a királyi hatalomnak, mert egyenes kifolyása a kibékülés tényének, melynek lényeges kelléke, hogy mindegyik fél feledje az ellene intézett bántalmakat, s csak azokról emlékezzék meg, kik érdekében szolgálatokat tettek. (Helyeslés.) , Az mondatott t. igazságügyi miniszter árrészéről, hogy ha a volt honvédek sorsáról gondoskodunk, soknemü más ig'éuyek is fognak föltámadni, melyeket az ország kielégíteni képes nem lesz. Igaz, hogy a harczok és hadjáratok által okozott minden kárt. nyomort és szenvedést nem lehet kielégíteni, nem áll az egy államnak is tehetségében, ezt egy állam sem teszi; de a honvédek igénye nem áll egy sorban ezekkel: mert vitézlő ! népéről, katonáiról minden polgárisuk állam gondoskodik, s ha nem lehet minden igényt, ha nem lehet minden helytelen, és így mindig visszautasítható igényt kielégíteni, ebből nem következik az, hogy egyet sem kell, hogy azt se kelljen kielégíteni, melyet ki lehet elégíteni. Az is mondatott, hogy a határozati javaslat j föléleszthetné a nemzetiségi ellenszenveket és viI szályokat, s hasonló követeléseket idézhetne elő saját fiai javára a nemzetiségek részéről. Megvallom, nem foghatom meg, hogy a nemzetiségi kérdés e tárgygyal mi kapcsolatban áll'? (Ellenmondás a jobb oldalon) Ha arról lenne szó, t. ház, hogy az ország közadójából jutalmaztassanak az ország magyar lakosai részéről történt népíölkeléseknek rokkantjai, vagy arról lenne szó, hogy segélyeztessenek a magyar elpusztult helységek lakosai, a nélkül, hogy az ugyanezt szenvedett más nemzetiségű honpolgárok részére hasonló intézkedések tétetnének : akkor az említett ellenvetés tán fölhozathatnék ; de akkor is nézetem szerint mindig különbséget kellene tenni azok közt, a kik az ország jogai és alkotmánya mellett küzdöttek, és azok közt, a kik ellene küzdöttek. (Helyeslés a bal oldalon.) De itt arról nincs szó; itt a honvédekről van szó : egy rendes, fegyelmezett hadsereg tagjairól. Ezekkel egy sorba a nem-magyarajku honpolgárok részéről csak azon nem-magyarajku honpolgárok állíttathatnának, kik hasonló rendezett hadseregben, a császári királyi hadseregben szolgáltak. Ezek nyugdija, mint már említtetett, ezek ellátása, a mennyiben rokkantak, az ország adójából fizettetik. Itt tehát nem az forog fen. hogy a magyar nemzetiségűek részére valamely oly előny biztosittassék, melyben az országnak többi nemzetiségű fiai nem részesülnek; hanem itt csak az kívántatik, hogy a magyar alkotmánynak magyar és nem magyar védői ugyanazon előnyben része 35
