Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.
Ülésnapok - 1865-131
230 CXXXI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Jtmius 1. 1867.) biztosított jog, az 1723-diki, 1790-diki t. ez. által biztosított azon jog, melynél fogva Magyarország nem úgy adta át királyi székét, hogy fejedelmeinek kedve, szeszélye, ha ugy tetszik, dacza szerint változtassanak meg Magyarország törvényei, de ugy, hogy azon királyok kötelessége megtartani az ország törvényeit. E jogot, a nemzet legfönségesebb jogát könnyedén átadni igy, mint kívántatik, nem lehet azért sem, mert ez egy legveszélyesebb előzmény volna a megkoronázandó királyoknak, kik már mindig hivatkozhatnának ez előzményre. És — ne adja az ég — de valószínűleg megtörténnének erre a hivatkozások mindaddig, míg a legcsekélyebb gát is, mely még törvényeinkben netalán a végrehajtó hatalomnak netáni lehető túlcsapongásai ellen foglaltatnék, megsemmisíttetni nem fogna. Mindezen okoknál fogva pártolom Halász Boldizsár képviselőtársam azon indítványát, melyet én bátorkodom határozatként a t. ház előtt fölolvasni: „A minisztérium oda utasittatik, hogy a 61-ki föliratokban kifejtett alkotmányos jogok biztositása tekintetéből, az ott kijelölt lemondásokat Magyarországra nézve külön-külön kieszközölvén, azokat a magyar országgyűlés, utólag bár, de tárgyalhassa , törvénybe igtatliassa, s ekként az ország utólagos hozzájárulását kifejthesse." Midőn e határozatot a t. ház bölcs belátása szerinti elintézés végett be fogom nyújtani, berekesztem véleményemet és indokolásomat azzal, hogy óhajtom, vajha alkotmányunk teljes visszaállításához vezérelje ajelen országgyűlés többsége a hazát. De kénytelen valék e tárgyban is következetesen a minisztérium előterjesztésének ellene szavazni, mert én azon hajóban, melybe hazám leglényegesebb jogait be csomagoltatni látom, nem evezhetek. Az én hitemként e hajó viharnak van kitéve, és ha látom is azon az 1848-ki törvényekkel körülsánczolt alkotmányunknak rongyait vitorlaként fityegni; de látom azt is, hogy senki sem biztosithat engem arról, hogy e hajó, mint óhajtom, hazánk alkotmányos révpartjához vezessen. S miután félek, hogy igen is elvezetheti azt a vihar — akarata ellenére is, árbocza letörve, gépezete is törve lévén — az absolutismus révpartjára: azért én szigorúan ragaszkodom most is létező alkotmányos törvényeink minden betűje- és szelleméhez; s kénytelen vagyok nyilvánítani •— ha se az én véleményem, seDebreczen városa előttem szólt képviselőjének véleménye, a melyet a legszelídebb módon sem lehet megtámadni az alkotmány tekintetéből, el nem fogadtatnék — hogy e ház többsége anynyival inkább tesz engem azon helyzetbe, hogy a koronázáshoz megkívántató törvényes lépések hiányában a koronázást sem fogom törvényesnek tarthatni. (Nevetés a jobb oldalon. Zaj. Helyeslés a szélső balon.) Böszörményi László: T. ház ! Nincs parlament a világon, de még oi-szággyülés sincs, mely az uralkodó kormányával szemben magának az uralkodónak jogait védelmezze. Erre kárhoztatva csak a magyar országgyűlés van. (Mozgás a középen. Fölkiáltások: Ohó!!) Arra még kevésbbé van példa, hogy egy országgyűlésnek bal oldala, hogy épen szélső bal töredéke a kormánypárt ellen vélte az uralkodói jogokat. (Derültség akÖzépen. Zaj.)Íi& e rendkívüli szerepre van kényszerítve a magyar országgyűlés bal oldala. Nem számolom el, hogy ezen országgyűlés mennyit áldozott föl a magyar király jogaiból az osztrák császár részére (Derültség a középen); csak azt említem meg, hogy ma már, miután az országgyűlés elhatározta, hogy a magyar hadsereg az osztrák hadsereg kiegészítő része, hogy a magyar király kormánya és a magyar országgyűlés Magyarország adójának, jövedelmének csak igen jelentéktelen része fölött rendelkezhetik, egyszersmind azt is elhatározta az országgyűlés, hogy a magyar királynak katonája nincs, pénze pedig igen kevés van , csak is a mi saját háztartásaik megkívántatik, mondom, midőn elhatározta a tisztelt ház, hogy a magyar kormány és a magyar országgyűlés ezen fontos dolgokhoz alig szólhasson : akkor rendkívüli jogait föladta nem csak az országnak, hanem a magyar királynak is. Most ismét, és pedig kiválólag a magyar király egy jogának feladásáról van kérdés: arról van itt kérdés, hogy a most megkoronázandó magyar király után következő egy másik osztrák császár azon lépést tehesse meg, melyet most megtett az osztrák császár, hogy a magyar királyi koronát ismét minden törvénves lemondás s törvenyes örökösödési jog nélkül megszerezhesse a maga részére. Ha ily előző' esetekre szolgáltat alkali mat a magyar országgyűlés, valóban nem védelmezte a magyar király jogait. Mert nagyon sajnos dolog volna az, ha örökösödési monarchiában az országgyűlés belenyugvásával lehetne megzavarni a trónöröklési sorozatot, egymás utáni következést, ha, mondom , az országgyűlés belenyugvásával, szabályszerű törvényes lemondás nélkül ülhetne a családnak egy másik tagja a törvény és vér szerinti örökös helyett az ország királyi székébe. Itt pedig, a miniszteri vélemény szerint, csakugyan ez történnék. Ez megcsonkítja az uralkodó család jogát, de megcsonkítja különösen a vér szerint következő trónörökös jogát. Én, midőn erre figyelmeztetni akartam a t. házat, kötelességet teljesítettem, oly kötelességet, mely politikai állásomhoz mérten nem lenne hivai tásom ; de tettem azért, mert miként Deák Ferenez
