Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.

Ülésnapok - 1865-108

CV1II. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 22. 1867.) 7 Itt egészen más út követendő; és ezen út: tiszteletben tartása a históriai jogoknak, fentartása az országok önállásának és függetlenségének, és nem központosítása, hanem decentralisatiója az állami hatalomnak: mert csak ez az, mi megnyugtathatja, kielégítheti a népeket saját hazájok jogaira és érdekeire nézve, mi kibékítheti őket azon állással, melyet a monarchiában elfoglalnak. Es ezen megnyugtatás és kielégítés azt eszközlendi, mi egyik föliratunkban oly ékesen fejeztetett ki: hogy midőn mindegyikük buzgó önfeláldozással saját hazájának védelmére kel föl, az összes monarchiát védi meg. Tehát a magyar korona országai önállásának, alkotmányának, függetlenségének fentartása az, a mi a monarchia hatalmi állását, nézetem szerint, leginkább biztosithatja. Sokan a miniszteri kormányt, a felelős kormányt átalános panaceának tekintik. (Mozgás a jobb oldalon) és e nyereményre mutatva, azt mondják : ez a nyeremény kipótol, kiegyenlít mindent. Ez eléretett, csak egyedül ez volt a létező körülmények közt elérhető, és csak azon módon, mint történt a 67-es bizottság többsége munkálatának alaptíl vétele mellett. A bizonyos jót a bizonytalan jobbért nem lehet elszalasztani. Mi volt a fenálló körülmények közt elérhető, mi nem, nem tudom ; de, habár a politikában tökéletesen bebizonyítani csak azt lehet, mi valósággal megtörtént, részemről mégis erősen hiszem, hogy ha a nemzet közvéleménye megmarad azon elvek mellett, melyeket csak öt évvel is ezelőtt oly átalános egyetértéssel bevallott, közjogi kérdéseink, ha nem is rögtön most, de a közel jövőben szerencsésebb megoldást nyerhettek volna annál, mely most vár ránk. (Ügy van! a balon.) Hiszem pedig ezt azért, mert a nemzetnek joga van (Halljuk !) jobb megoldást várni, és joga van — eltekintve egyátalában minden szempontoktól — azért, mert tényleg is. anyagi tekintetben súlyosak a veszteségek, melyelyeket a 67-es bizottság javaslata folytán szenvedni ,fog. Állitásom valóságát a múlt és jövendő tényleges állapotnak némi összehasonlítása leginkább fogja fölvilágosítani. 1848 előtt Magyarország kormányának, országgyűlésének nem volt befolyása a külügyekre, a béke és háború kérdéseire; ő felsége békét és háborút maga kötött és indított. De viszont a külügyi kezelés összes költségeit Magyarország részéről ő felsége saját királyi jövedelméből maga fedezte, és a fejedelem által indított háború költségeihez az ország oly segélyt adott, milyet a fenálló körülmények között szükségesnek vélt; de egyébiránt a fejedelem által indított háborúk terheiben nem osztozott. A külügyek, a háború és 1 béke kérdéseire Magyarország országgyűlésének és kormányának ezentúl sem lesz befolyása, mert az ország részére csak az biztosíttatott, hogy a külügy kezelési, és a hadügyi költségek megállapításában az országgyűlés küldöttei ő felsége többi országainak küdötteivel a közös delegatiókban részt veendenek ; de ennek ellenében a külügyi kezelés költségeit Magyarország saját adójából fedezendi, és a külháboru költségeire nem az általa megajánlandó összeget , hanem mindazt fizetni fogja, mit a delegatió e részben megállapít. A hadügyre nézve a fegyver alatt álló hadsereggel ő felsége 1848-dik év előtt szabadon rendelkezett; de a hadseregnek kiegészítése, az ujonczállitási jog, ennek módja- és föltételeinek megállapítása az országgyűlési határozattól függött, és Magyarország a hadügyi költségekhez a hadsereg zsoldjával, mintegy 5 millió forinttal, és igy legfölebb két millióra számitható élelmezési veszteséggel járult. A magyar hadügy minden egyéb költségeit ő felsége királyi jövedelmeiből viselte. A magyar hadsereg fölött ezentúl is ő felsége szabadon fog rendelkezni; de a hadsereg kiegészítésének, az ujonczállitásnak joga az átalános fegyverviseléskötelezettségére építendő védrendszer által, miután erre nézve már kimondatott, hogy az csak a többi országokkal egyértelmüleg czélszerüen eszközölhető, könnyen meg fog szüntethetni; a hadi költségekből pedig ezentúl nem azon összegek, melyeket előbb emiitettem, hanem béke idején is sokkal nagyobbak, háború idején pedig több száz milliónak aránylagos része az országra esendők. A pénzügyet illetőleg, az ország közjövedelmei azelőtt is a különböző nevezetek alatt létezett bécsi pézügyminiszterium által kezeltettek; de csak egyedül a magyar királynak saját magyar királyi jövedelmei, mert az ország egész adóját és adórendszerét maga kezelte és határozta meg. A közös költségek fedezésére szánt összegek ezentúl is a központi minisztérium által fognak kezeltetni; de ezekhez már nem csak a magyar király saját királyi jövedelmei, hanem, a közös költségek összegeinek túlnyomó nagyságánál fogva, az ország adójának legnagyobb része is fog tartozni. E fölött Magyarországnak eddigelé nem volt uj terhe; ezután nevezetes elismert államadóssága lesz. Hogy Magyarországnak állami költségei nagyban szaporodnak, az ellen szólni sem lehet, az a dolog természetében rejlik, azt a körülmények kényszerűsége igényli; és ha Magyarország maga állana is egyedül, és semmi más országgal összeköttetésben nem volna, lehet, hogy akkor állami kiadásait a nemzet erejéhez képest talán inkább mérsékelhetné, mint mérsékelhetendi most, midőn azok legnagyobb részét nem maga, hanem