Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.
Ülésnapok - 1865-119
CXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS, (April 9. 1867.) 163 nak menetéről, s a ház többségének, nem különben kisebbségének indítványa. Mindenek előtt meg fogom állapítani a tárgyalás egyes pontjait, azután a két indítványt bírálat alá veszem, s végre saját véleményemet ezen vitakérdés iránt előadom. {Zaj.) A horvát igények következő pontokra vonatkoznak : territoriális integritásra s politikailag nemzeti önállóságra; a háromegy királyság viszonyára a magyar korona- és a magyar országhoz; s végre az egymásközti viszonyra ö felsége többi országaihoz. Az első pontot illetőleg, hogy a virtuális igényeket meg se érintsem, a horvát küldöttség azt kivánja,hogy Horvát- s Szlavonországhoz az illető határőrvidék, Dalmatia és Fiume, mint a háromegy királyság' kiegészítő részei, elismertessenek és az előbbiek hozzá csatoltassanak; azután pedig, hogy a háromegy királyság teljes államjogi önállósággal bírjon mind a törvényhozás, mind a közigazgatás terén, és pedig á következő ügyekben: a belügyi tárgyakra, a vallás- és közoktatásra, igazságügyre, igazságszolgáltatásra és codificatióra , végre az ezen tárgyakra vonatkozó pénzügyre nézve. A horvátországi küldöttség ezen pontokat olyanoknak jelölte ki, melyek semmi tárgyalás, semmi alkudozás alá nem esnek, hanem melyek az öszszes további tanácskozás „conditio sine qua non"ját képezik. A második pontot illetőleg, a horvát küldöttség a korona egységét, s annak folytán a koronázási tény egységét el akarja ismerni, fentartván azonban magának, hogy a horvát országgyűlés a koronázási hitlevelet külön állapítsa meg, valamint hogy azt a koronázandó király külön (separatim) adja ki, s azután a közös koronázási tény alkalmával esküjével megerősítse. A horvát küldöttség elismeri ugyan, hogy a fenérintett, önállóságát fölülmúló ügyek tárgyai lehetnek a közelebbi kapocsnak Magyarországgal, mindazáltal ezen viszony rendezését épen úgy lehetetlennek , mint czélellenesnek tartja mindaddig, mig a magyar korona országainak viszonya a többi országokhoz meg nem állapittatik, minthogy ez által a tárgyak épen úgy, mint a hátralévő s Magyarország és a háromegy királyság közti kapcsot képező ügyek tárgyalási módja meghatároztathatnék. A horvát küldöttség fölszólitá ennélfogva a magyar regnicolaris küldöttséget , hogy előbb az úgynevezett közös ügyek értekezése- és rendezésébe bocsátkozzék, e mellett fentartván magának a horvát küldöttség ad actnm constituendi a paritás álláspontját a két királyság közt, azaz a megegyeztethetés módját az egyesült országgyűlésen a majorizálás kizárásával. A magyar országgyűlési küldöttség elismeri territoriális tekintetben Dalmatiát s a határőrvidéket, habár nem is explicite, ágy legalább implicite, mint a háromegy királyság territóriumához tartozót ; vitatja azonban Fiumét, mint Magyarország közvetlen kiegészítő részét: minélfogva Fiume territoriális tekintetben akadályt képez. A horvát küldöttség által érvényesített országos önállóságba a magyar küldöttség a végső esetben beleegyez, ha tudniillik Horvátország azt föltétlenül kívánja, mind az által a magyar országj gyűlés határozatának fentartásával. A koronázás tekintetéből a magyar országgyűlési küldöttség a koronázási hitlevél megállapításának solidaritását és kiadatásának egyenlőségét követeli. A többi oszágokhoz való viszonyt a magyar küldöttség oly annyira solidarisnak tekinti, hogy azt a magyar korona országai csak solidarisan egy és ugyan azon országgyűlésen a majoritás elve szerint rendezhetik el. s hogy a magyar küldöttség csupán a módmegegyeztetésébe bocsátkozhaí tik, mely mód szerint a horvát országgyűlés abI ban képviseltetnék. A ház többségétől származó indítvány magáI évá teszi az országgyűlési küldöttség alaptételeit egyetlen egy különbséggel : hogy a háromegy királyság önállóságát nem ismeri el olyképen, mint azt a magyar országgyűlési küldöttség az országgyűlési jóváhagyás fentartása mellett tette : mert mig a küldöttség a háromegy királyság akaratjára bizza a legszélesebb önállóságot megtartani, az indítvány azt mondja, hogy hajlandó gyakorlatilag lehetőleg legszélesb önállóságot elismerni. Ezen gyakorlati lehetőség mérvéről természetesen az országgyűlés határozna — és mikor? A koronázás után, azaz, miután a király megesküdött, hogy a fönálló törvényeket megtartja és azokat mindenki ellen védeni fogja. Ha tehát Magyarország és a háromegy királyság közt az önállóság mérve iránt semmi megállapodás nem eszközöltethetnék, akkor vagy a status quo az ezer ny olczszáznegyvennyolczadiki törvények értelmében, vagy pedig az önállóság oly mérve érvényesíttetnék, mely ezen ház többsége előtt czélszerunek mutatkoznék. Ily kikötés megtagadja a paritás elvét, a háromegy királyság önállósága tekintetéből, magára belső ügyeire nézve, és pedig nem csak a tényleges államjog terén, hanem a politika s az eszközlésbe vett transactió terén is. (Nyttgtalanság.) A kisebbség indítványa kedvezőbb ugyan az ország önállósága kérdésében, minthogy a legszélesb önállóságot olyképen ismeri el, miként azt a magyar országgyűlési küldöttség indítványozta, tudniillik, mely csak a horvát országgyűlés nem 21*
