Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.

Ülésnapok - 1865-119

CXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS, (April 9. 1867.) 159 küldjönamagyar országgyűléshez aránylagos számban azon módon, a mint ő jónak látja. Hiszen ezt már föliratainkban is kimondottuk. Itt az ő képviselőik jogosítva legyenek a koronázási hitlevél fölött velünk együtt nem csak tanácskozni, hanem annak megállapításában közre is működni, és ezen koronázási hitlevél ne csak az összes korona alkotmányos jogaira, hanem az egyes országok jogaira is kiterjesztessék és annak egy eredeti hiteles példánya nekik is kiadassék, Továbbá jogosítsák föl ezen képviselőket, hogy azon törvényeknek, melyek a közös ügyekre nézve szükségesek, vég megalkotásában itt képviseljék Horvát-, Dalmátés Tótországot. Kimondja a határozati javaslat azt is, hogy utóbbra is azon delegátiónál, mely Magyarország koronáját képviseli, vagyis a paritás elvén megállapított magyar delegatiőnál, mint annak személy szerinti szavazattal biró tagjai, az ő képviselőik is jelen legyenek, és ezeket vagy velünk együtt, vagy, ha jobbnak látják, ők magok válaszszák. A többi kérdésre nézve azt mondja a határozati javaslat: a mi különösen az autonómiát illeti, mi az autonómiának minden gyakorlatilag lehető terjedelmét készek vagyunk elfogadni; erre nézve tovább értekezhetünk. A területi épségre pedig kijelentjük, hogy azon nézetekhez ragaszkodunk, a melyeket ez iránt a mi küldöttségünk előadott. Ez rövid kivonata határozati javaslatomnak. Igen természetes, hogy én az országra nézve nagyon szükséges, és mindenesetre nagy nyereségnek tartanám, ha Horvát-, Dalmát- és Tótországnak a magyar korona egyéb országaival való összetartósága tettleg is életbe léphetne, sőt a koronázásra ide küldenék képviselőiket; és ennek elérésére ezélszerünek tartom azt, hogy oly módot javasoljunk, mely legtöbb kilátást nyújt a sikerre a nélkül, hogy az ország állása veszélyeztetnék. Azt hiszem, hogy az a mód, melyet javaslatba hoztam, azon lehető módok közül, melyeket én kivihetőknek tartok, kérdésen kivül tán legtöbb reménységet nyújthat arra nézve, és ha nem volna sikere, a hiba nem mirajtunk volna. Nem is látom, hogy határozati javaslatom elfogadása által az ország állása veszélyeztetve volna, sőt azt hiszem, hogy ha megszakadna valamely ok miatt a kiegyenlítés ezen első lépése, a káros következések nagyobbak volnának. Azért hoztam indítványba ezen javaslatot, és kérem, méltóztassék azt tárgyalni, és ha lehet, elfogadni. (Élénk helyeslés.) Ghyczy Kálmán: T. ház ! Senki sem óhajtja, inkább mint én, hogy azon testvéri viszony és kapcsolat, mely Magyar- és Horvátországok között sok század óta az idő változó viszontagságai között folyvást fenállott. a kor igényeihez átidomítva mielőbb ismét visszaállittassék. Ezen kapI csolatnak ős régisége nézetem szerint bizonyítéka I annak, hogy az az államélet legerősebb alapján, j a jog és kölcsönös érdek alapján nyugszik. A jogalap alatt azon közjogi elvet értem, mely szerint Magyar- és Horvátországok ugyanazon egy korona alkatú részei lévén , elválhatlanul összetartozI nak, és ezen állásuknál fogva is állami életünk j fejlődését ösz hangzásban tartani utalva és kötelezj ve vannak. Ezen jogalap az államélet rendes j folyamában változhatlan ; de módozatai kölcsönös megegyezéssel megváltoztathatók; sőt az idők körülményei szerint, a viszonos jogok és érdekek kölcsönös tiszteletben tartásával megváltoztatandók is: mert üdvös és állandó csak oly állami intézvén}- lehet, mely a létező jogalapon, az idő ko| ronkinti változó követelményeinek számba vételével fejlesztetik ki. Nem lehet ennélfogva, t. ház, szándékom most, midőn az általam beadott határoí zati javaslatot indokolni kívánom, akár a legköj zelebb, akár a régibb múlt idők történetébe viszj szatekintenem; nem lehet szándékom a közjogi elvek és állitások megvitatásába bocsátkozni; hanem meg lévén győződve arról, hogy ugyanazon okok, melyek a kapcsolatot Magyarország és Horvátország között annyi század alatt föntartották, ezen kap| csolatnak visszaállítását is eredményezni fogják: 1 figyelmünket inkább azon gyakorlati eljárásra véI lem fordiían dónak, melyen ezen kapcsolat kölcsö| nös megnyugtatással ismét visszaállittathatik. Ezen gyakorlati eljárást illetőleg, azon inditI vány, melyet beadni szerencsém volt, azon inditványnyal, melyet Pest belvárosa érdemes képviselője beadott, több pontban megegyez, egy némelyekben azonban attól eltér. Megegyez a két indítvány mindazon pontokban, melyeket Pest belvárosa érdemes képviselője] határozati javaslatába változatlanul fölvett a horvátországi ügyekben kiküldött országos küldöttség jelentéséből , melynek véleményét határozati javaslatomban én is egész terjedelmében elfogadtatni indítványozom. Szükségesnek tartom ezen pontokat bővebben fölemlíteni. Ilyen pont a többi között jelesül az, hogy Magyarország királya, miután ugyanazon egy koronázási ténynyel avattatik föl mind Magyarország, mind Horvát-, Dalmát- és Tótországok királyává, a közös országgyűlés által készítendő ugyanegy, de Horvátországnak is egy eredeti példányban kiadandó koronázási hitlevéllel biztosítsa a magyar korona összes országainak, Magyarországnak és Horvát-, Dalmát- és Tótországoknak alkotmányos jogait. Ily pont az, mely szerint, a horvát ügyi küldöttség véleményével megegyezőleg, kimondatik, hogy Magyarország joga valamint Muraközhöz, úgy Fiúméhoz is kétségtelen. Ily pont, úgy vélem, az is, hogy megadassék Horvátországnak, sajátlag