Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.
Ülésnapok - 1865-112
120 CXII. OBSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 28. 1867.) sát kell megnyerni a netalán absolutismusra törekvő hatalomnak, hogy az el nem maradható intézkedésekben teljes jogot gyakoroljon. Vádolnak bennünket azzal, hogy mi az örökös tartományok constitutiója létrejövetelének útjában állunk. Ugyan, kérem, mi állanánk útjában ? Mi, kik saját constitutiónk védelmében foglalkozva, magunknak semmi ujabb jogokat nem követelünk? mi,kikazontörvényttartjuk,hogy ainitmagadnak nem kivánsz,azt másnak se tedd? Ezt inkább azon munkálatról lehet mondani, mely előre megszabja az eljárást, mihez alkalmazni kénytelen volna magát a másik fél is, hogy a kormányzás lehető legyen. Azt a gyanúsítást is hallottam tegnap, hogy a königgratzi esetnek nem szabad okul szolgálni arra, hogy követeléseinket följebb fokoztuk, mert ez teljesen illoyalis volna. Ezt mi nem tettük, mert a mi követeléseink kezdete nem Königgratz óta datáltatik; követeltük azokat minden időben, követeltük s követeljük csak azon jogainkat, miket régebben bírtunk. Sőt, hogy Königgratz óta áldozattételre is készek vagyunk, azt mutatja a kisebbség véleménye is. Azt mondják a jobb oldalon . hogy mi bizonyos ábrándos illusiókban élünk a jövendőre nézve. Én megfordítva azt tartom, hogy a jobb oldal él illusiókban, mert mi,a mesebeli állat szerint, csak azon falatot akarjuk megtartani, mely saját alkotmányos életünk fentartására okvetlenül szükséges eledel, inig a jobb oldal a jövendő' vizében azon falatnak nagyobb árnyékát látván, az után nyúl, s e miatt elejtheti saját falatját, a nélkül, hogy bizonyos lehetne a másik megnyerhetése. (Derültség a hal oldalon) Fölhozatott a mai napon az előttem igen t. szónok által: vajon azon időben, midőn Windischgratz teljhatalommal föllépett, midőn azt monda: „Mit Rebellenunterhandleiehnicht;" ha akkor hasonló alkotmánynyal megkináltattunk volna, mint melyet a 67-es bizottság javasol : vajon ezt nem szívesen elfogadtuk volna-e ? Ezen fölhívásra nehéz a felelet. Lehet, hogy azon benyomás alatt, midőn az emberek feje fölött a pallos függött, nem mondottuk volna azt, a mi a hazára nézve szabad meggyőződés nyomán legüdvösebb; meglehet, hogy a nagyobb rész ezt nyilvánította volna ; meglehet, hogy az ellenkezőt; s meglehet hogy sokat engedtünk volna ismert emberi gyarlóságunknál fogva. Azonban határozottan e részben ítélni, mi történt volna, nem lehet. De kérem, szabad legyen ennek folytán nekem is azt a kérdést tennem, vajon ha a fejedelem 1849 után. mikor a haza le volt verve, azt mondta volna: „Visszaadom az ország eonstitutióját, april 14-dikét törüljük ki emlékünkből, a honvédseregből, kinek tetszik, maradjon a szolgálatban, a ki nem akarja magát száműzni a hazából, maradjon itt ben:" vajon, kérem, ez esetben, akár a keleti háborúban, akár az olasz kérdés alkalmával, akár a legközelebbi időben azon állása lett volna-e a hatalomnak, melyben azóta szerepelt? (Helyeslés a bal oldalon.) Én mind ezeknél fogva" a kisebbség véleményét, mint a mely az ország önállását és függetlenségét hitem szerint megóvja a mások beavatkozásától a nélkül, hogy az örökös tartományok alkotmányos érdekeinek érvényesítését gátolná, mint a mely jó példát ad arra nézve is, miként kelljen alkotmányos népnek eljárni, elébe teszem a többség javaslatának. (Szavazzunk 1) Tóth Vilmos jegyző: Zsarnay Imre! (Eláll! Szavazzunk !) Zsarnay Imre: T. ház! (Eláll!) Én azon véleményben vagyok, hogy mikor a nap a maga tiszta fényében fölsütött, egyaránt szükségtelen és czéltalan törekvés, hogy valaki meggyújtson egy kis mécset vagy lámpát. Ezért én elállók attól, a mit különben még mondandó lettem volna, (Éljen!) és kijelenteni, hogy a többség javaslatátpártolom. (Szavazzunk!) Dimitrievics Milos jegyző: Papp Pál! (Eláll! Szavazzunk!) Papp Pál: T. ház! A 65-diki trónbeszéd .... (Nagy zaj. Fölki'Utások: Eláll!) Előre bocsátom, hogy az előttem szóló Pest belváros (Nagy zaj. Közbeszólás: Kérjük az elnököt az ülés felfüggesztésére! Elnök csenget.) Ha föladnám személyes jógámat a t. ház némely nyugtalan tagjának kívánatára, okvetlen minden egyes tag jogát sérteném az által. Előre bocsátom tehát azt, hogy az előttem szóló Pest belvárosa érdemes képvisejőnek bölcs elmélkedése, nézetem szerint, semmi uj meggyőző okot nem tartalmaz, s csupán csak azt az ujat hallottam, mikép a közös védelmi kötelezettség érvényesítésére elhunyt miniszter Batthyány Lajos e tárgybani hitét hozta föl. A miniszter ár hite a közös védelmi kötelezettséget legkevésbbé sem bitositja, sem Kossuth Lajos akkori beleegyezése a közös védelmi kötelezettségbe. Én a szavakat az akkori körülmények figyelembe vételével mérlegelem; de azt tudom, hogy Kossuth Lajos Magyarországgal és a magyar hadsereggel épen azon függetlenséget védelmezte, melyet most a bal oldal a jobb oldal ellen védelmez. Az 18 65-ki trónbeszéd a fölfüggesztett közjogi kérdések elintézésében apragmaticasanctiót választotta kiindulási pontul; ennek folytán a t. képviselőház egy 6 7 tagból álló bizottságot választott a közös viszonyok megállapítására. (Zaj.) Előrebocsátom azt, hogy ily nagy fontosságú tárgyban, a minőben még rendes időben is, annál inkább pedig ily ki nem egészített országgyűlésen, koronázás előtt, 18 évi absolutismus nyomása után és még
