Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.
Ülésnapok - 1865-111
CXI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 27. 1867.) 89 E kellékek szempontjából akarok néhány szóval az előttünk fekvő javaslatok bírálatához hozzájárulni. Madarász József képviselő űr és társainak javaslata teljesen megfelel az első kelléknek, de tökéletesen mellőzi a másik két kelléket. E javaslat mélyen beékeli magát az 1723-dik évi körülmények közé, egy csöppet sem törődve a helyzet, az idő és viszonyok azon lényeges változásaival, melyek azóta bekövetkeztek. E javaslat épen az által, hogy látszólag Magyarország számára megakar menteni mindent, koczkára tesz mindent. (Zaj a szélső bal oldalon; helyeslés a középen.) E javaslat oly éles ellentétbe állitja Magyarország alkotmányát az örökös tartományok alkotmányosságával, hogy e szerint a monarchia föntartása csak úgy volna lehetséges: ha vagy Magyarország kedveért ott visszahozatnék az absolutismus; vagy Magyarország alkotmánya egy birodalmi alkotmányba beolvasztatnék, mint Schmerling akarta; vagy elvégre az alkotmányos élet itt is, ott is elnyomatnék, mint Bach alatt történt. Úgy hiszem, ezek közül egyiket sem akarhatjuk : és ennélfogva e javaslat a czélnak nem felel meg. A kisebbség javaslata mindenesetre közelebb jár a czél felé, a nélkül azonban, hogy sikerült volna azt elérnie. Leginkább két pontja van e javaslatnak, mely oly hézagot tüntet föl, melynél fogva ezen javaslat gyakorlati alkalmazása lehetetlenné válik. Az a dolog természetében fekszik, hogy a közös fejedelem a külföld irányában csak egj politikát követhet. Az ausztriai császárnak követe Londonban, Parisban, vagy Konstantinápolyban nem képviselhet oly elvet, a melyet a magyar király követe desavouálhatna. Ez is azon közös érdekű kérdésekhez tartozik, mely ékre nézve egységes megoldás és egységes elintézés szükségeltetik. Lássuk, hogy a kisebbség javaslatának tizennégye dik pontja mikép akarja az egységes megoldást biztositani? Azt mondja, hogy ő felségének joga van magát a külügyi tárgyalásokban a császári ház minisztere által helyettesittetni, a ki azonban se Magyarországnak, se pedig az örökös tartományoknak minisztere nem lehet. Azt mondja továbbá, hogy akár ő felsége személyesen, a kár pedig helyettese által vezérelje a külügyeket, az oldala mellé állított magyar miniszter a külügyre vonatkozó okmányokat mindenesetre ellenjegyezni köteles. Ennek gyakorlati hordereje az, hogy .a császári ház minisztere, a ki ő felségét a külügyekben helyettesíti: vagy pictus masculus, ki nem akarhat mást, mint a mit a magyar miniszternek ellenjegyezni tetszik; vagy pedig nem pictus masculus, és nézetei néha ellentétbe jőnek a magyar miniszter nézeteivel, és ekkor — a javaslat nem mondja KÉFV.'H. NAPLÓ. 186 5 / 7 . IV. ugyan, de alig képzelhetni más módot, mint azt, hogy — ő felsége döntsön. Mind két esetben a külügyi kérdések teljesen elvonatnak a lajtántuli népek alkotmányos befolyása alól. Mert ha a császári ház minisztere egyszerűen csak effectuálni tartozik azt, mit a magyar miniszter rendel, akkor felelősségre nem vonható, nem vonható felelősségre már csak azért se, mert ő tulajdonképen nem is miniszter, sem itt, sem ott. Ha pedig a kérdést ő felsége döntötte el, akkor felelősségről nem lehet szó, mert alkotmányos elvek szerint ő felsége nem felelős. Vagy ha a javaslat szerzői e pontot úgy értelmezik, hogy felelősséggel mindenesetre az tartozik, a ki az illető okmányt aláirta, akkor tagadhatatlan, hogy a külügyi kérdések fölött mindig csak a magyar parlament döntene: mert a magyar miniszter, a ki azon okmány aláírásával meg van bizva, a bécsi parlament sorompói elé nem idézhető. (Helyeslés a középen.) Igaz, hogy ez túlsúlyt kölcsönözne Magyarországnak ; de én e túlsúlyt a pragmatica sanctióból kivonni nem tudom. Ez Magyarországnak úgyszólván kezeibe tenné le a monarchia sorsát; de vajon ezen supprematia alkalmas eszköz volna-e a monarchia két részében a cohaesió ösztönét emelni? az egészen más kérdés. Annyi bizonyos, hogy a monarchia másik részében irányunkban féltékenységet, irigységet, vagy gyűlöletet kelteni, hibás politika volna : mert ez consolidálásunkatcsak megnehezítené, a helyett hogy ezt előmozdítaná. A kisebbség javaslatának 31 és következő pontjai a többi közös érdekű kérdések elintézésének módját tartalmazzák. A javaslat szerzői magok is elösmerték azon elvet, vagyis inkább követelményt, hogy a közös érdekli kérdéseket a monarchia mind két részére nézve egyformán kell elintézni, és épen azért gondoskodtak is arról, hogy azon esetben, ha a két parlament néj zetei egymástól eltérnének, mind két országgyűlés i részéről küldöttségek jőjenek össze egy közös javaslat megállapitása végett, a melyet azután mind két küldöttség a maga országgyűlése elé terjeszt. A javaslat szerzői tehát tisztán fölismerték a czélt, melyet minden áron el kellene érni; csakhogy az eszközök, melyeket ezen czélra javaslatba hoztak, nem kielégítők. A javaslat szerzői neki indultak a czélnak, ele fele utján megállapodtak : mert elfeledtek expedienst találni azon esetre, ha a két országgyűlés küldöttségei nem bírnának közös megállapodásra jutni; valamint nem gondoskodtak expediensről azon esetre se, ha egy közös javaslat az országgyűlések küldöttei közt létrejőne ugyan, de azt az egyik vagy másik országgyűlés el találná vetni. 12
