Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-77

78 LXXVII. OKSZáGOS ÜLÉS. (B«cz. 5. 1866.) a házban minoritásban maradunk is, ott kün .... (Zaj.) Uraim! a képviselőház a közvéleménynek megtestesült kisugárzása. (A jobb oldalon helyeslés; a széhb' bal oldalon egy hang: Nem mindig!) Ha nem mindig, akkor, uraim, nem tudom, hol találunk forumot, melynek ítélőszéke előtt az ilyen vádak megállhatnak. (Nagy zaj. Elénk helyeslés a jobb oldalon.) Ismétlem, a képviselői testületnek a közvélemény megtestesült kisugárzásának kell lenni, ez a népnek majestása, mindaddig, mig ezt a fejedelemmel meg nem osztja. Kettős veszély rejlik ezen állításban, mely alaptalan is. Az egyik veszély az, hogy e ház méltóságát künlevő appellátákkal aláásni nem szabad : mert, ha miközülünk támadnak olyanok, kik azt megteszik, majd támadnak elleneink, kik azt fogják mondani: Ezen képviselőtestület nem képviseli a közvéleményt! (Helyeslés a jobb oldalon.) Majd támadnak olyanok, kik meg fogják próbálni újra a népre való appellálgatást, pedig a népet, a szegényt, nyomorban fetrengőt, ujabb választásokkal zavarni, tudjuk, hogy mennyire nem üdvös. De, uraim! a vád alaptalan is. Én sem születtem ám Árkádiában; (Derültség) én is ismerem a népet, s ismerjük mindnyájan, mert mindnyájan a nép bizalmánál fogva vagyunk itt. Igenis, várhatnánk semmit nem téve, ha Várady Gábor tisztelt képviselőtársunk oly bibliai Jozsue lehetne, hogy azt mondhatná: „Állj meg, nap, de úgy állj meg, hogy megálljon veled egyszersmind a nagy nyomor, nagy inség és a katonai executio! (Derültség.) Ugy állj meg, te nap. hogy az ugyDevezett megyei rendszernél az igazságszolgáltatás a stemplis papirosok halmazába ne túladjon! Hogy az átiratási, halotti költségek, melyeknek első fölvétele 100 forint, s gyakran a telekbe kerül, szintén megálljanak! (Zaj.) Ugy állj meg, nap, hogy minden így maradjon !" Akkor elhiszem, hogy várhatunk. De épen azért küldött ide bennünket a nép, hogy ne várassuk soká: mert már tovább várni nem képes; mert a nyomor, a vég inség terhe alatt öszszeroskad. A nép azt várja tőlünk, hogy ha kétszer kopogtattunk, s meg nem adták: kopogtassunk harmadszor, negyedszer is; addig pedig készüljünk, mint a méhek, összeszedni a mézet, hogy ha az idő a barkálásra eljön, élvezhessük is azt. En a népet így ismerem. Én a népre e helyen sohase hivatkozom, mert én itt az egész népet törvényesen képviselve látom. (Helyeslés a jobb oldalon.) Uraim, e hely az, melyen nyíltan köteles kimondani kiki meggyőződését, ki hazája boldogságát óhajtja. Bobory képviselőtársam nem ismer el közös ügyeket; ö" azt mondja, hogy nines közös ügy, hanem közös érdek. Érdek: ügy • ügy: érdek. (Derültség.) Higye el t. képviselőtársam, hogy ezen sophistica hermeneutika semmi más egyéb, mint mystifieatio : (Mlenmondás a bal oldalon) mert a közös ügyek a pragmatica sanetioval kezdődtek, azelőtt pedig egyedül Bécsben -- tudtunk, befolyásunk, akaratunk nélkül — kezeltettek. Közös ügyeket meg nem tagadhat az, ki csak egy kissé mélyebben akar betekinteni helyzetünkbe. Kállay Ödön: Ellenkezőképen ! Besze János: Minthogy Kállay barátom közbeszól, hadd szóljak az ő beszédére is egy pár szót, mert ő is mondott olyanokat, miket átalában nem helyeselhetek. (Derültség.) Azt monda : a ki azt inditványozná, hogy alkotmányunknak csak egy kis részét is főiáldozzuk, az Sz. István birodalmának alkotmányos népeire halált hozna. Hát kicsoda ki ezt indítványozta ? Kicsoda, ki csak ezt inditványozná is ? Legyen meggyőződve t. képviselő társam, ha 17 éves tetszhalálszerű helyzetünkben fölülről mindig ránk fuván a halál zúzos szele, a nemzet akkor elhalni nem tudott, most már el nem hal. Miután épen t. képviselőtársam oly csodára méltóan adta elő az európai helyzetet, hogy remek előadásából megvallom, sokat tanultam: épen azok nyomán nincs oka félni attól, hogy a nemzet meghal, épen azért, mert a világ helyzete olyan, a minőnek ő állitá. Csak egyben nem értek vele egyet, s ez az, midőn azt monda, hogy mindazon mumusok, melyek készülőben vannak, s melyek nem sokára ki is fognak törni, a centralista hírlapírók által egyedül arra használtatnak, hogy ránk pressiot gyakoroljanak. Ebben épen nincs igaza: mert nem következik el még a tavasz,, és azon mumusokat másképen fogjuk látni, m nt t. képviselőtársunk hiszi. (Felkiáltások bal felöl: Hogy fogjuk látni f) Nem híjába küld Ausztria e perczben Gallicziába ismét 50 ezer embert. (Halljuk!) Hosszas volna Ausztria helyzetét ábrázolni; ismerjük mindnyájan; de hogy azok nem mumusok, s nem nyomást gyakorolni czélzó hirek, a közel jövő,, fájdalom, ki fogja tűntetni. Pressiot is említett a t. képviselő úr: e szó már magával hozza a repressiot. Ne gyakoroljunk senkire pressiot; én pedig pressiot látnék abban, ha tovább nem munkálkodnánk; mintha ezen pressio által a kormányt arra akarnók kényszeríteni : nolens volens add meg, a mit kívánunk. A pressio ideje lejárt, uraim ! Jól mondta Madarász képviselőtársunk, hogy a nép eredményeket követel tőlüak: azért csak dolgozzunk. A ki a történelmet lapozta, mit mi mindnyájan tevénk, ós részrehajlatlanul itél, bizonyosan megtanulta azt, hogy sok jog elveszett azért, mert a haladó kor közepett a semmit nem tevés párnáján pihent. Ezt nekünk tenni nem sza-