Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-76

T« LXXVI. ORSZÁGOS ÍJLÉS. (Decz. 4. 1866.) elitéit ó-conservativ visszaesési elveiket törvénye­síthették volna a kiegyezés által. (Átalános helyes­lés.) És ezek ellenében ne foglalnók mi el a leg­határozottabb állást? És ezeket ne kényszerite­nők mi a törvények tiszteletére ? (.4 bal oldalon za­jos helyeslés.) Uraim ! volt időm az országgyűlés szüne­telése alatt utángondolkodni , és én tettem is azt. Sokszor, igen sokszor, mikor elém varázs­Iám üléseinket, és láttam, hogy mind — majdnem mind — az egyezkedési politikát követve, csak néhány tdvrokonaimmal küzdöttünk ellenök e ház­ban, azt kérdem magamtól: Nem tévedtünk-e ? azt kérdem: Miként van az, hogy 1848-tól annyi sok jó elvbarátim, és e háznak annyi meg annyi jeles fiai mind, majdnem mind ott? lehet-e az, hogy ó'k ép oly hőn, ép oly tisztán ne szeressék hazánkat, mint mi ? lehet-e az, hogy ők mind, mind tévúton — vagy nem mi vagyunk-e azon ? Mi vagy ők: melyikünk fogta föl helyesen hazánk törvé­nyeit, önállóságát, függetlenségét, alkotmányunk szellemét és honunk történetét? mert azt láttam, hogy ellenkezőleg fogtuk föl. Igen, képviselők! sokszor, naponkint és többször föltevém e kérdése­ket és tanulmányoztam. S midőn újból és újból átészleltem honom törvényeit, és a történet meg­hamisithatlan lapjai hazám életét mindig ugyan­azonosan tárták föl előttem; midőn láttam, hogy hazánknak mind meg annyi királyai esküivel szen­tesített törvényei mindig és mindig megtámadtat­tak, csak azért, hogy legjobbjaink hulljanak el a szabadság harczain; (Elénk mozgás) midőn láttam, hogy az apák csak azért tűrtek és szenvedtek, hogy gyermekeik is tűrjenek és szenvedjenek, az apák csak azért győztek és vérzettek el, hogy gyermekeik is győzzenek és elvérezzenek {Mozgás) • midőn láttam vérnyomoktól ragyogó történetünk lapjaira vésve azt, hogy ama sok jelesek vére, a mely honunk szent földét áztatá, s a miért oly ki­irthatatlanul kedves e négyes folyam tere a ma­gyar nemzetnek, nem ontatott ki másért, mint ön­állóságunk, függetlenségünk, alkotmányunk meg­védéseért, biztosításéért (Élénk mozgás) • midőn lát­tam, hogy három századot haladó korszak óta, nem csak a beolvasztás, de az absolut rendszer meg­örökítése is, a honom elleni törekvés; s midőn meg­győződtem arról is, hogy a magyar nemzet feje­delmeért, még törvényes kötelességén túl is, kész volt föláldozni vérét és vagyonát, de önállóságát, de függetlenségét soha; és láttam, hogy apáink, le egész hozzánk, megvédték és átadták azt gyer­mekeiknek, és önapáink átadták azt nekünk, fiaik­nak tisztán és szüzien, de úgy, hogy mi is oly tisztán, oly szeplőtlenül adjuk gyermekeinknek {Elénk mozgás) szent örökül: akkor., óh akkor kép­viselők ! {Csekély pihenés) szivem nyugodtan verve, értelmem hideg megfontolásával , honom törté­ténete és törvényei igazat adtak min meggyőződé­sünknek. — És e perez óta azt parancsolta meg­győződésem, hogy határozottabban, mint valaha, teljesítsem gyönge erőmmel bár, de erőm egész teljével, egész éltemen át, hazám önállása és füg­getlensége megmentését. (Zajos éljenzés) Ezt cse­lekszem! (Éljenzés.) Hazánk sorsának jobbra fordulta körülmé­nyektől is függ, képviselők; de, hogy az alkot­mány teljesen visszaállittassék, ez minmagunk­tól függ leginkább. (Zajos éljenzés minden ol­dalról) A mely törvény nincs bevésve a nemzet szivébe, azt az erőszak minden perezben eltöröl­heti; de a mely törvényeket ezredéves szenvedés és feledhetlen nemzeti kinszenvedtek emlékei for­rasztottak össze a népek életével, azt az erőszak meggátolhatja, felfüggesztheti, de megsemmisíteni, a nemzet szivéből kiirtani nincs földi hatalom. (Éljenzés) A hatalom ideiglenes; körülmények, a baladó kor szelleme , örök igazság romba döntik, megsemmisítik, megbüntetik azt. A nemzet élete örök, tür és szenved', de szivébe vésett önállása, szabadságszeretete vele él örökre! Hazánk sorsá­nak jobbra fordulása e szeretettől és minmagunk­tól függ tehát, képviselők. Elesett az, ha a helyett, hogy multunkhoz hívek maradnánk, akár az ab­solut rendszer, akár a beolvasztás legparányibb árnyalatát is megközelítve, az eddigi alkotmányos szellemet behomályositanók. Elesett az, ha gyá­ván kunyorálva, egyezkedve lépünk föl ott, hol részünkön a jog, a törvény és a nemzetnek hatá­rozott akarata. (Elénk helyeslés) De élend a nemzet! ha ingatagság helyett határozottsággal, bizonyta­lanság helyett tántorithatlan honszeretettel nem adjuk oda soha senkinek azt, a mi a mienk volt, joggal most is az. és a mienk marad örökre, hatán­torithatlanok leszünk: önállóságunkat, függetlensé­günket. Bezárom indoklásaimat. (Halljuk !) Ludvig La­jos jeles menekült honfitársunknak, kinek alkotmá­nyunk- és önállásunknak az irodalom terén tett is­mertető működéseiért, úgy mindazon menekültek­nek, a kik e téren és máskép is a honnak hü gyer­mekei, lehetetlen, hogy e haza, e szenvedő anya szerető áldását ne küldje • a távolból im e szavai­val : „Elvégre is nem a concessiok és alkudozások mentik meg a jogot és vele e hazát, de a tánto­rithatlan ragaszkodás a joghoz és a kiirthatlan honszeretet a nagy úrtól kezdve le a számkivetett szegény földönfutóig." (Éljenzés és helyeslés.) Elnök: Holnap d. e. 10 órakor folytatjuk a j tanácskozást. Az ülés végződik d. u. 2 órakor.

Next

/
Thumbnails
Contents