Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-76

72 LXXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz, 4. 1866.) szem — legnagyobb része ezen háznak ugyanazon képviselőkből áll, kik 1861-ben voltak: valóban, t. képviselők! nem tudom, miként lehet nevezetes és egyúttal következetes parlamenti csatát vivni e házban e tárgy fölött ? Itt megszakasztva eszméim fonalát, néhány fölhozott okokra óhajtok kiterjeszkedni, és gyönge erőm szerint kívánom megmutatni, hogy azon okok közül, melyek a további tanácskozások megszakasztása ellen fölhozattak, azok, melyeket én légsúlyosabbaknak tartok, inkább mellette, mint ellene szólnak. Szabad legyen először is igen szeretett megyém, Fehérmegye csákvári kerülete t. képviselőjének, Tóth Lörincznek azon szavait felhoznom. hogy: „Deák indítványa a tovább működés, tehát haladás , Tisza Kálmán indítványa pedig a tovább nem működés , tehát megállapodás." (Balfelöl fölkiáltások : Visszalépést mondott!) Ez is elég lesz, ha ezt a kifejezést használom: „megállapodás." Bocsásson meg t. képviselőtársam, s meg vagyok győződve, hogy egyet is értend velem, én ezen elveket se átalánosságban, se alkalmazva el nem fogadhatom. Nem fogadhatom el átalánosságban azért, mert ismerjük a reactio működését is, a mely nem haladási működés, de visszaesés; pedig az is működés, haladás előre, a reactio működésében; és ki merné ráfogni, hogy ez, európai értelemben vett haladás volna? (Helyeslés a bal oldalon.) Tehát a működés nem mindenkor haladás, és a nem-működés, mely a reactio haladása ellen szolgál, az igaz, hogy megállapodás, de mégis, viszonyítva az előbbihez, haladás. (Éljenzés a bal oldalon.) De alkalmazva sem fogadhatom el t. képviselőtársamnak szavait, mert tökéletesen meg vagyok győződve, hogy ő azt hiszi, hogy a tovább működés és haladás alkotmányunknak legkevésbbé sem lesz veszedelmére. Adja Isten, hogy ugy legyen! Tisztelem én mások meggyőződését, mert csak akkor követelhetem, hogy az én és elvtársaim meggyőződése szintén tiszteltessék; de alkalmazva t. képviselőtársunk állítását, ha ő azt hiszi és ugy van meggyőződve, hogy a további működés által alkotmányunkra legkevésbbé sem haramiának veszélyek, engedje meg nekünk is a mi meggyőződésünket, mely azt követeli, hogy miután mi azt hiszszük, hogy alkotmányunkra a működés által vész káromolhatnék, követhessük megfgyőződésünket. (Helyeslés.) És ha csak türelmetlenség volna köztünk a válaszvonal, mi említtetett, ez oly csekélység lenne, miszerint bizonyára a türelmetlenséget javítani, helyes volna velünk tartani. A második, mi felhozatik ellenünkben következetlenség vádja. Nem szólok egyesekről, csak átalánosan : azért engedjék meg t, képviselők felemlítenem, hogy a 61-iki felirat azt mondja : „A pragmatica sanctio által, mi alatt az 1723-iki törvények értetnek, semmi egyéb viszony és kapocs nincs Magyarország és az örökös tartományok között, mint a fejedelem ugyanazonossága. u Azt mondja továbbá, midőn rájön a háborúkra, melyek azóta folytak: „Kiköti azonban világosan, hogy az ország törvényei sértetlenül fentartassanak, s ezen rendkivüli ajánlatból semmi következést vonni ne lehessen. 1796-ban, 1802, 1805, 1807 és 1808-ban Francziaország győzedelmes seregei fenyegették hazánkat és fejedelmünket , s az ország rendéi a haza és fejedelem védelmére részint ujonezokat, részint fölkelést, részint rendkivüli segélyezést ajánlottak az idézett törvényekben; de minden ajánlatoknál határozottan kijelentették, hogy azokat önkényt és szabad akaratból teszik, s az ország jogait fentartva, tiltakoztak az ellen, hogy e szabad ajánlatból utóbb bármi kötelezettségi követelés vonassék." Iö6lben tehát önök, képviselők, tagadtak minden más viszonyt a magyar birodalom és az osztrák örökös tartományok közt, csakis egyedül a fejedelem ugyanazonosságát ösmerték el; bemutatták törvényekkel, hogy semmi védelmi kötelezettség nincs; és ime, t. képviselők! az 1866-diki föliratban a közös védelmi kötelezettséget mondják ki. Már most, t. ház! én nem mondom, hogy ez következetlenség, hanem azt, hogy ellentét. Önmagokra bizom, t. képviselők! a másik félen határozzák el önmagok, hogy ezen ellentét következetlenség-e, vagy nem? Válaszszanak. Ha azt mondják, hogy nem következetlenség: akkor, ha szabad az ellentét követését igényelni magoknak következetlenség nélkül, engedjék meg, hogy dia ellentét volna is Tisza Kálmán indítványa — pedig nem is az — ők is követhetik az ellentétet a következetlenség vádja nélkül. Ha pedig következetlenség, akkor ismét engedjenek meg. Én ugyan nem tapasztaltam sokat az eddigi nehéz időkben, de mégsem hiszem, hogy valami szabad legyen mindig az alkotmány rovására, az alkotmány javára pedig nem. Ismétlem tehát, önmeggyőződésem szerint, ha beösmerik következetlenségnek, engedjék meg a másik félen levőknek is, hogyha önöknek szabad volt következetlenséget — szerintem — az alkotmányosság rovására elkövetni, követhessék azt el mások az alkotmányosság javára. (Helyeslés a bal oldalon,) Harmadszor Eötvös József b., Budaváros tisztelt képviselője által a közvéleményre tett hivatkozására nézve azokon túl. miket Váradv Grábor képviselő ur mondott , akarok némi megjegyzést tenni. Ennek első részéből, mit ő a tanácskozás folytatására fölhoz, ettől fogva: „Mivel itt oly fontos tárgyról van kérdés, mely még a pragmatica sanctio óta nem volt, és így kell szí-