Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.
Ülésnapok - 1865-76
70 LXXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 4. 1866.) ségmegajánlási jogairól, erre, legalább én részemről, soha megegyezésemet adni nem fogom. (Helyeslés.) Tisztán áll továbbá előttem az is, hogy anyagi viszonyaink rendezésében sem választhatunk más alapot, mint a melyen a birodalom kezdetben alakult, s melyen mai napig fenállott. Bizonyára fő postulatuma épen a közgazdasági viszonyoknak az, hogy azoknak egész rendszere, minden következményeivel együtt, teljesen öszhangzó legyen a politikai kormányzati rendszerrel: mert ha dönthetlen igazság az a gyakorlati politika szempontjából, hogy a hol merőben különböző közjogi viszonyok léteznek, mint nálunk és a lajtántúli országokban, szükségkép megkivántatik, hogy azoknak elválasztott parlamentekben külön őrjeik legyenek, úgy máskülönben igaz az is, hogy a közgazdasági centralisatio, politikai autonómia mellett, meg nem állhat; a két rendszer közti ingadozások pedig múlhatlanul a legveszélyesebb bonyodalmakba sodornának bennünket. (Ugy van! a jobb oldalon.) Igen messze vezetne történelmileg kifejteni, miként alakította meg magát Bécsben azon industriális és pénzügyi hegemónia, melyet mai napig tapasztalunk, és mely közjogi viszonyainkra bizonyára nagyobb befolyással volt, semmint összeférne törvényesen biztosított önkormányzati jogunkkal; de épen azért, mivel Komárom városa t. képviselőjének értelmezéséből azt látom, hogy a kegy. kir. leiratnak igen lényeges része még nagyon homályos, épen azért, részemről nem azon következtetésre jutok, hogy most már tegyük félre végleg és ne is szóljunk többé hozzá, hanem épen ellenkezőleg, inkább azt kívánom, világítsuk föl különösen azt, a mi benne kétértelmű, és jelentsük ki határozottan, hogy alkotmányos sarkolatos jogainkról lemondani nem fogunk. (Helyeslés a jobb oldalon.) Egyébiránt a gyakorlati politika szempontjabői sem látom igazolva és indokolva azt, hogy a háznak e részben fönálló határozatát megváltoztassuk, vagy módosítsuk. Helyesen jegyzé meg egyik képviselőtársunk a tegnapi napon, hogy a magyar nemzet között fönforgó kérdést nem lehet pusztán házi ügynek tekinteni, minthogy nagy érdekek fűződnek annak eldöntéséhez, melyeknek hordereje messze túlterjed az ország határain. Világosan megmutatták a múlt nyár eseményei, mily nagy befolyással van a birodalom hatalmi állása az európai közállapotokra: a már elég hosszan tartó viszály után Európa valahára tudni kívánja, hogy a cultura gyümölcsei miért nem tenyésznek ezen a természettől oly gazdagon megáldott országunkban? kívánja tudni, ki az oka annak, hogy közállapotaink meg nem szilárdulhatván , biztos támaszt nem nyujtnak oly conflagratiókkal szemben, melyek épen azért nagyobb veszélylyel fenyegetnek, mivel a birodalom belkérdései még rendezve nincsenek ? — Hazánk ellenei szeretnék azt állítani, hogy mi vagyunk mindennek okozói, mert szívesen hárítanák a magyar országgyűlésre az egész felelősséget minden késedelmekért, melyek a birodalom rendezését akadályozzák, vagy az alkotmány helyreállítását gátolják. A dolog ezen állásánál fogva tehát igen természetes előttem, hogy épen az által szolgáltatnánk éles fegyvert elleneink kezébe, ha oly vádakra szolgáltatnánk ürügyet, mintha az ujabban megkezdett értekezések félbeszakasztásának oka kizárólag és egyedül e ház határozatában volna keresendő. Bizonyára nem azt mondanák, hogy a kormány kényszeritette határozott ellenzésre e ház szabadelvű többségét; hanem ez utóbbit vádolnák, hogy visszariadt a nehézségektől, melyekkel megküzdenie kellett, hogy elkeseredett hangulatában viszszautasitotta föladatát, melyet megoldani hívatva volt, még pedig épen azon pillanatban, midőn a kormány engesztelékeny hangon szólott a nemzet képviselőihez és a szükséges reformok keresztülvitelére kezet nyújtani hajlandónak mutatkozott. Ezt, szerintem, mindenesetre ki kell kerülnünk; helyén látom azért, inkább kitartással és óvatossággal folytatni, mint rögtön félbeszakasztani a küzdelmet, mig az álláspontok mindkét részről tisztázva, s ez által a kérdés valódi nehézségei minden kételyen fölül kimutatva lesznek. Hadd derüljön föl ország és világ előtt az igazság, melyért küzdeni soha meg nem szűnünk. Pártolom annálfogva Deák Ferencz képviselőtársam indítványát. (Helyeslés a jobb oldalon.) Ráday László gr. jegyző: Madarász József! Madarász József (a szószékről) :° T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk! Az elnök csenget.) Országunk állapota mindinkább fenyegetővé válván, nem csoda, ha a népnek hangulata komoly, nem csoda, ha jövőnk aggasztó. Az ország népe eredményt követel, s nem az absolut rendszer terhei törvényesitésének, de az őt majdnem tönkre juttató terhek könnyítésének eredményét. Úgy hiszem, senki sincs e teremben, ki elérhetőnek vélné ezt máskép, mint alkotmányunk teljes helyreállításával; és miután ez ismét a képviselőháznak közóhajtása, csak is annyiban kellé érintenem, mivel ezen közczél elérésére nézve indokaink, tehát útaink eltérhetnek egymástól, és — mint íme! ezen ház asztalán lévő két ellentétes indítvány mutatja — a tanácskozásra nézve különbözők is azok. A mi magát a leiratra szerkesztendő feliratjavaslatot illeti, bővebben kifejtették már előttem többen, valamint a jobb, úgy a baloldali képviselők közül is, hogy alkotmányunk teljes helyreállítása azon egyetlen eszköz, mely a képviselőház
