Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-75

38 LXXV. OESZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 3. 1866) más volt-e az egyedüli ok, hogy a bizottságot már a múltkor kineveztük, mint az, hogy a képviselőház készségének élő bizonyságát adja ? Hogy a készség mi módon viszonoztatik, erre megfelel a kegy. kir. leirat. Ha azon előnyök, melyeket az általam igen tisztelt képviselő úr múltkori beszédében fölhozott, valóban léteznek, bátor vagyok kérdeni, hogy azon munkálat, mely okvetlenül azon előnyöket ránk nézve már eddig is kinyerte , nyert-e súlyában valamit az által, hogy jelenleg még csak a 15 tagból allé alválasztmány többségét biró munkálat folytattatván, az talán a 67 tagból álló bizottság jóváhagyását is kinyerni szerencsés leend ? Én részemről ez által e munkálatnak stílyát és hatását legkevésbbé sem látom nevelhetni, mert azt hiszem, hogy jelen körülmények között ez az, a min túl a jogfolytonosság világos megsértése nélkül semmi esetben és semmi szin alatt tovább nem mehet a ház; ha pedig ellenben a további működés megszüntetik, ez által két positiv nyereményt látok részünkre: egyik az, hogy lehetlenné tettük a jelenlegi kormánynak, hogy 0 Felségét tovább a kíegyezkedés ez úton létre jöhetése reményével kecsegtesse : és ebből folyólag másodszor az, hogy én hiszem 0 Felsége nyilvánított alkotmányos érzületétől, s ezt azoknak, kik a munkában tovább haladni akarnak, természet szerint még inkább kell hinniök, hogy, ha látva az eddig követett eljárás czéltalanságát, minden időveszteség nélkül oly tért nyitand, melyen, jogos és törvényes kivánalmaink teljesítése után, az óhajtott kíegyezkedés létre jöhetend. (Helyeslés a bal oldalon.) Még egy van, t. ház, a mit ide vonatkozólag felelet nélkül nem hagyhatok. (Halljuk!) Egy, a túlsó oldalon ülő t. képviselő ur fölemiitette, hogy azon esetben, ha tán a munkálkodások megszüntetése általunk mondatnék ki s a kiegyezés ez alkalommal ismét létre nem jöhetne : súlyos felelősség hárulna ránk. Én, t. ház, erre azt felelem, hogy midőn a jogfolytonosság terén állva meggyőződésemet követem, a felelősséget magamra vállalni soha sem félek; de igenis félek magamra vállalni akkor, ha a jogfolytonosságból, szerintem hazám lételének, mindnyájunk üdvének azon egyetlen legfőbb védpaizsából, egyetlen lépést engedni tudnék. (Elénk helyeslés a bal oldalon.) Csak akkor félnék azt magamra vállalni, ha tenni tudnék valamit, a mi meggyőződésemmel ellenkezik. Véleményemet röviden összefoglalva: mondjuk ki mindezt egy 0 Felségéhez intézendő föliratban; mondjuk el őszintén, mondjuk el nyíltan, de mondjuk el határozottan és mondjuk el azon tisztelet hangján, mely e nemzet gyermekei kebelében a fejedelem iránt mindig élt. Pártolom Tisza Kálmán indítványát. (Éljenzés a bal oldalon-) Tóth Vilmos jegyző: Tóth Lőrincz! Tóth Lőrincz: Tisztelt ház! A megelőző igen ékes és tartalomdús szónoklatok után, melyek azonban, megvallom, nagy részben a napirenden levő kérdés szoros keretén túl csapongtak, az én késő előadásom bizonyosan csak igen halvány lehet, inkább csak böngészés, mint szüretelés. Azért csak röviden a napi kérdés lényegére fogok szorítkozni, úgy, mint az a maga egyszerűségében előttem mutatkozik. (Halljuk!) Nem fogom a tisztelt szónokokat követni a kegy. kir. leirat kritikájában, a melyről nekem sem lehet egyéb véleményem, mint hogy abban két ellenkező s egymást megsemmisítő szellem, Ormuzd és Ármány, a jó akarat és rontás, a baladás és negatio szelleme lakik, és azért a maga kétértelműségében nem mondathat el velünk egyebet, mint a mit néhány nap előtt egy igen geniális szónok mondott róla, hogy w

majd meglátjuk, mi lesz belőle." Mihez én esak azon szerény megjegyzést vagyok bátor csatolni, hogy ha nem munkálkodunk és előre nem haladunk, akkor mindenesetre semmi sem lesz belőle. (Ügy van ! a középen.) Nem akarom továbbá a kormányt, vagyis inkább annak azon részét, melynek felelősségtelen tanácsadásából ezen kétséges jellemű kir. leirat, és annak bizalmat valóban nem gerjeszthető része származott , tovább űzni azon az úton, a melyen az már elég bőven kiszenvedte a két oldalról vesszőzött katona fájdalmát, (Derültség) mert megvallom, e tekintetben én is azon véleményben vagyok, mint tisztelt barátom Szentkirályi, hogy tulajdonképen nem ismerem ezt a kormányt, nem tudom, kié a meglevő bűn és hiba, és a netalán lehető érdem , nem tudom, kitől származik a kegy. kir. leiratban az, a mi benne némileg jó, megnyugtató, egészséges, és az, mi benne rósz, bántó és amazt megmérgező. Nem akarok ezúttal bővebben kiterjeszkedni azon érvekre se, melyek a ház eddigi többsége eljárásának igazolására az úgynevezett magas politikából , az összes európai államviszonyokból, Magyarországnak az európai államrendszerben elfoglalt helyzetéből és providentiális történelmi missiójából meríthetők, melyekről annak idejében hiszen lesz még alkalmunk beszélni; hanem szorosan csak indokolni akarom a napi kérdés iránti véleményemet, és egyszersmind ezen kérdésnek némely, még tán eddig nem érintett húrjait futólag megpendíteni. (Halljuk!) Két indítvány közt kell választanom : mindegyik a szigorú és következetes jogfentartás, a nemzeti dogmává emelt jogfolytonosság indítványa, s ebben mind a kettő megegyezik; de inig