Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.
Ülésnapok - 1865-75
LXXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 3. 1866.) 29 iiek sérelmei. Már pedig magát a törvény sérelmét hozni fel érvül a törvény visszaállítása ellen: ez minden lehet inkább, csak nem a törvénynek tisztelése. A ki megsérti a törvényt, mert nem tiszteli; vagy a ki állítólag tiszteli a törvényt, de annak sérelmét nem szünteti meg: ez a kettő, gyakorlati tekintetben, semmit se különbözik egymástól. (Helyeslés.) ' A tények, melyek a jogfolytonosságot niegszakitották, úgy tekinthetők, mint a kalapács, mely a gyűrű karikáját ketté törte. Ha a gyűrűt, ugy, mint volt, helyre akarjuk állitani, a törést csak az által szüntethetjük meg, hogy az azt okozó s beékelve maradott eszközt eltávolítjuk, és épen a törött részeket, s épen azon helyen, a hol a törés közbejött, forrasztjuk egybe. így a jogfolytonosság alkotmányos visszaállításának is az az egy módja van, miszerint el kell hárítani az azt megszakító tényeket, és a félbeszakított, s az újból életbe lépő jogokat épen azon stádiumnál kell öszszekapcsolni, a melyben a megszakításkor találtattak. S az ily értelemben vett jogfolytonosságtól, öngyilkosság bűne nélkül, eltérnünk nem lehet. (Helyeslés.) Ez az alapja nem csak a mi jelenünknek, hanem egész jövőnknek is, s életföltétele politikai létezhetésünknek és fenmaradhatásunknak. Terhes napok vonultak át közelebbről a monarchián. És még most is köröskörül a monarchia szélein, délen és éjszakon, nyugaton és keleten tömérdek gyúanyag van egybehalmozva, melynek föllobbanását meggátolni nem áll hatalmunkban. Ben pedig a monarchia kebelében, a különböző elemeknek oly processusa észlelhető, melynek megállapodása felől még sejtelem is alig lehet. S közepette ily fenyegető veszélyeknek, közepette ennyi bonyodalomnak, számunkra nyugpontot és biztosítékot egyedül a történelmi alap nyújthat: az a történelmi alap, melynek összekötő alkatrészeit, a széthúzó kalandos eszmék ellenében, a századok által megszentelt múlt és az ezzel együtt fejlődött jogok képezik. Az az ellenvetés, melylyel a mi jogfolytonosságunkat, vagyis alkotmányunk visszaállítását megtámadni szokás, az úgynevezett „birodalmi egység." Ha a monarchia állam-élete ezúttal venné kezdetét; ha a birodalmat képező külső országok, egy népvándorlás következtében, jelenleg telepíttetnének be: lehetne tán ezen egységet létesíteni. Azonban a dolog máskép áll. A birodalom nem csak nem ifjú már, hanem inkább elvénült. Az egyes országok, mind külön egyéni állapotukban, mind birodalmi összeköttetésökben százados múlttal és előzményekkel birnak. Ezek között most már egységről, és pedig valódi és szorosabb egységről csak álmodozni is, természetellenes anachronismus. így képesek vagyunk a fiatal fának ágait egybefonni, és egy törzszsé egyesíteni; de a már szétterjedt és megerősödött ágakat összehajlítani, s annál inkább a külön álló gyökereket egyesíteni, fölülmúl minden emberi erőt. (Helyeslés.) Különben is az ily egységet csak törvényekkel megrendelni nem lehet. Lehet a törvényekből tabula rasa-t csinálni.Lehet az alkotmányokat egymásután eltörleni és megváltoztatni; de a különböző nemzetek egységét létesíteni, nem függ a törvényhozástól. Ez, ha létre jő, csak is önmagától jő létre, és pedig egyedül társadalmi utón és folytonos assimitatió következtében jő létre. S a mely nemzetek közt, sok százados kapcsolat után is, az ily társadalmiassimilatiónak nyomai sem mutatkoznak: azoknak egységét mesterkélt utakon előállítani, senkinek nem áll hatalmában. A vegytan szabályai átvihetők olykor a társadalmi politikába is. Tudjuk pedig, hogy a vegytani testeket csak hasonnemü részekből sikerül egybeállítani; s a ki a különnemű elemeket akarná egyesíteni, az csak a szétmállást és a gyorsabb decompositiot segélné elő. Ekként jártak el, és csak is ennyi eredményt mutathatnak föl nálunk a központosítás és egységtanárai. Valóban, ha a legkonokabb ellenség törekszik vala a monarchia részeit egymástól elidegeníteni és különböző elemeire széjelbontani : az is épen úgy, és nem máskép cselekszik vala, mint az osztrák központosítás alkalmazói. Ok csupán a politika alchymistái, a kiknek az arany készítése épen ugy nem fog sikerülni, mint a vegytani alchymistáknak, s a kik, épen ugy, mint emezek, vagy önmagok csalódnak, vagy másokat akarnak csalni. Tévedés, nagyon veszélyes tévedés van a szóban és az eszmében. Nem „egység", hanem „egyetértés" az, a mi a monarchiának biztosítékul és szabaditóul szolgálhat. Nem egység, mely a részek egyéni életét s ezzel az egész szervezet erejét is megsemmisíti, hanem egyetértés, mely a felek önálló mozoghatását megóvja, és mindegyiknek erejét fölebb fokozza, lehet az egyedüli mentő szer. Ez az, a mire bennünket a pragmatica sanctio utal. Ez az a napfény-tiszta igazság, melyet mi nem egyszer mutattunk föl a kormány^előtt. 0 pedig — hogy koszorús mese-irónk szép allegóriáját használjam — az igazság templomának ajtaját, az elveszített kulcs helyében, még mindig mesterséges eszközökkel akarja kinyitni, a helyett, hogy "az egyszerű szeget, melylyel a zárat és templomot könnyen föl lehetne tárnia, fogadná el használatul kezeinkből. De a birodalmi egységen kívül, melyet legalább elég hangosan hoznak föl ellenünk, volt még a mi jogfolytonosságunknak egy másik akadálya is, melyet már nyíltan bevallani soha nem mertek. Pedig, az én véleményem szerint, ez volt legfőbb forrása minden sérelmünknek, és egyszersmind