Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-75

LXXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 3. 1866.) 27 Tisztelt ház! Valamely kormány, elvontan tekintve a fogalmat, bármily nemzeté, bármily országé legyeu is az, sohase lehet egy külön álló érdek eszköze; a kormány nem lehet más, mint egyedül a többség kifolyása és mintilyen csak a többség vagyis inkább a haza, az ország akaratát teljesítheti, mig azt meggyőződése és tehetsége engedi. Azon perczben, melyben a többség meggyőződése az ő meggyőződésével ellenkezésbe jő, azon perczben, melyben érzi, hogy nem képes teljesíteni azt, mit a többség követel, felhasználván a jogos segédeszközöket, végre visszalép, és másnak engedi át helyét. E sokszor elmondott elvet nem lehet meggyőződésem szerint elég gyakran ismételni oly képviselőház keblében, melynek padjain még nem rég hallottunk szónoklatokat, melyek mindegyike ezen ismételt elv ellen harczol, és tapasztaltunk olyanokat, a mik tettekben is nyilvánították ezen elvekkel való egyet nem értést. Azt lehetne ugyan erre felelni, mit nem rég Victor Emánuel, Olaszország királya a velenczei patriarchának felelt: „Tempi passati." •— Azt lehetne talán arra felelni, ha mindaz, mi velünk szemben, mi ez országgal szemben a legközelebb lefolyt időben történt és történik, váltig nem bizonyítaná az ellenkezőt, az t. i., hogy ama téves fogalmak, melyeket ez országban egyedül e törpe kisebbség képvisel, hogy ama tévfogalmak még mindig uralkodnak és pártolásnak örvendenek; pedig ha higgadtan elemezzük a nemzetek alkotmányharczát, ha higgadtan elemezzük lélektanilag az egyes emberek, tehát a pártok mozzanatait: bizonyára kénytelenek leszünk bevallani, hogy átadva az alkotmányviszályt a többség kormányának, rég rendezve volna mindaz, a mi jelenleg rendetlenebb mint valaha, a nélkül, hogy annyira perhorrescált erkölcsi kényszerűek engedni kénytelenek lettek .. volna; azt hiszem, hogy elösmerést, hiszem, hogy lelkesedést lehetett volna aratni ott, a hol jelenleg alig az elismerés egy mosolyát lehetend varázsolni azok arczára, kik nem pillanatnyi mulandó hevélyek, de biztos megállapított meggyőződés és eszmék szerint ítélik meg a nemzetek életét, és itémeg saját kötelességeiket és tetteiket. Az előttünk fekvő kegy. kir. leirat e tekintetben annyiban fölvilágosított bennünket, hogy a situatió még nagyon kevéssé változott, a mennyiben most is szerfölött távol állunk attól, a mi jogos kívánalmaink teljesülésének nevezhető. T. ház! Vannak, a kik a magaméhoz hasonló véleményekkel bírókról föl szeretik tenniazt, mintha mindenigyekezetök oda terjedne, hogy egy, Magyarország és uralkodója között létrejöhető kiegyezkedést és békét minden áron lehetetlenné tegyenek. (Igaz! Nem, úgy van!) Nem akarom itt azt a tért kiválasztani magamnak, a mely téren haladva, a franczia példabeszéddel élhetnénk: qui s' excnse s' accuse ; de igenis kötelességemnek tartom, nyíltan kimondani , hogy részemről legalább segédkezet csak oly kiegyezkedésre tudnék nyújtani , részemről legalább teljes meggyőződéssel esak oly kiegyezkedéshez tudnék járulni, a mely Magyarország jövőjét minden tekintetben biztosítja, (Ügyvan! Mindnyájan!) Most, t. képviselőház, erre mindjárt, és nagyobb szükség van, mint valaha : megengedem azonban, hogy mások más úton épen oly üdvösen haladhatnak ama közös szent czél felé. T.ház! A magyar kérdés elvesztette házi s helyi jellemét; a magyar kérdés európai kérdéssé fejlődött: (b'gyvan! a baloldalon) mert a 1 események hatalma, a végzet, sokkal erősebb mint egyes diplomaták kislelkü működése. Történt pedig mindez daczára annak, hogy sokan mindezt nevetségessé igyekeztek tenni, és tették is ott, a hol csak lehetett. A habsburg-lothringeni j dynastia sorsa az utóbbi események következtében j szorosabban van összefűzve Magyarországgal, mint i valaha volt. E dynastia ez országgal él, vagy hal, bukik, vagy emelkedik. (Helyeslés.) Valamint hajdan e dynastia ősanyja. mint Magyarország királynéja lépett az európai hatalmasságok sorába, és mint ilyen, védelmezte meg jogát, épen úgy ezentúl is a magyar király meg foghatja azt tenni, ha Magyarország igazi és valódi érdekeit fogja védelmezni: csak teljesüljön mindaz, a minek teljesülni kell. Magyarország nem azért fog harczolni, hogy magának fölényt szerezzen , hogy azokat elnyomja, a kikkel századokon át egy kenyéren és són élt; Magyarország első kötelességének fogja tartam, el nem hagyva az eddig követett szabadelvüség ösvényeit, kielégíteni mindazon nemzetiségek és felekezetek jogos igényeit, a melyekkel egy hazában osztozott (Helyeslés), és majd vállvetve , és együtt harczolhatunk a közös szabadság érdekében, a felénk görbülő rabiga ellen. (Helyeslés.) Mindez , t. ház , csak úgy történhetik meg, ha valahára teljesülni fog az , a minek teljesülnie kell. Ennyi az, t. ház, a mit bátor voltam fölemlí] teni azok irányában, kik tán azt vélik, mintha biztos meggyőződéssel nem bírnék a bekövetkezhetők iránt. Tudom én jól, hogy sokan azt fogják erre mondani: Álom ez , mint mindig! Meglehet ! Én részemről azt vallom és hiszem, hogy soki kai közelebb állanak azon események, melyek következtében, nem mondom, hogy mind az teljesülni fog , a mit most elmondtam , de a mely eseményekkel szemben nagyon tanácsos volna, ha végre teljesülne az , a minek teljesülni kell , nehogy készületlenül találjon a felénk robogó vihar. T.ház! Az 1861-ki országgyűlés óta a föliratok terén állunk. E föliratok egy oly kincshal4*