Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-107

CVIL ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 21. 1867.) 373 nak jogában áll, saját kereskedelmi lobogóját használni ; hadi lobogója unió-lobogó marad. A második eszme, a melyet föllelek azon unióban, az, hogy a háború viselésének közössége törvény által is el van ismerve, és pedig a védelem viszonyos kötelezettsége. Ha a király háborút akar kezdeni, rendkívüli vegyes államtanácsot hív öszsze, a svéd és norvég miniszterekből állót; és miután azokat kellőleg meghallgatta volna, maga határoz a háború kérdése fölött. Én ez alatt támadó háborút is értek: mert egyenesen az van mondva : „ha a király háborút akar kezdeni." Megengedem, hogy az illető ország, a mely az ily háborút ellenzi, megvonhatja a fejedelmtó'l országgyűlése utján a a háború erélyes folytathatására szolgáló eszközöket ; de nem gátolhatja azt, hogy a fejedelem a mind a két országban már készen talált erőket, a katonákat, stb. a háború ^megindítására és folytatására igénybe vegye. És ha ez támadó háborúra nézve áll, annál inkább áll oly háborúra nézve, a melyben arról van szó, hogy az unió birtoka megtámadások ellen megvédessék. Harmadszor — és erre legtöbb súlyt fektetek — föllelem azon svéd-norvég unióban a közösség eszméjét bizonyos igen fontos ügyekre nézve; és pedig ezen eszmének nem csak elismerését, hanem a közös határozást is; még pedig igen egyszerűen delegatiók utján úgy, a mint azokat a közös ügyi javaslat ajánlja. Ha az örökösédésre jogosított királyi herczeg nincs, akkor a királynak joga van mind két országnak utódot ajánlani; ezen esetben mindkét ország országgyűlése választ a paritás alapján egy comitét, s ezen comité azon esetre, ha a két országgyűlés a trónörökös megválasztására nézve megegyezni nem tudna, szavazati többség utján határoz, és megválasztja a trónörököst. Hasonlóul határoz a delegatió akkor is, midőn a király nagykorúságát kell kimondani. Itt is mindig, ha a két országgyűlés meg nem egyezik, határoz a vegyes delegatió. Ha meghal a király, és kiskorú a trónörökös, az interregnum idejére — azaz, hogy a két ország képviselőinek egybegyüléseig — Svéd- és Norvégországok polgáraiból egyenlő számmal választott közös állami tanács áll mind a két ország élén; sőt még az is el van határozva, hogy a két országnak miniszterei közöl, a kiknek az állami tanácsban tilésök van, melyik legyen az elnök. Ezt a sors dönti el; valamint a közös delegatióban is a sors határozza el, hogy melyik tag lépjen ki az együttlevő tagok közöl a delegatióból. Van még egy pár tárgy, jelesül a gondnokok választása a kiskorú trónörökös számára, a kiskorú trónörökös nevelésére vonatkozó intézkedések, és végre egy szintoly fontos intézkedés, mint •az első, t. i. hogy ha kihalna a királyi háznak íiága, és nincs megválasztva a trónörökös, akkor ha a két országgyűlés megegyezni nem tudna, a 7-dik szakasz értelmében megválasztandó delegatió közös ülésben szavazattöbbséggel megválasztja az uj királyi házat. Tudom én , hogy az itt elősorolt tárgyak csak rendkívül fordulnak elő, hogy ezen tárgyak rendkívüliek; de kérdem, azért mert nem rendesen fordulnak elő, kevésbbé fontosak-e ? kérdem, ha a trónörökösnek választására, ha a királyválasztásra nézve — mely különben az illető ország parlamentjei által közvetlenül, kizárólag döntetnék el — mindkét tagja az uniónak megegyezett abban, hogy ha országgyűléseik megegyezni nem tudnak, a közös delegatió határozzon, és még sem hiszik azt, hogy ez által önálló állami létök, önállásuk, függetlenségök koczkára van téve, akkor, azt hiszem, hogy mi sem mondhatjuk azt azon ügyekre nézve, melyeket mi közöseknek fogunk elismerni, és a melyekre nézve szükségesnek tartjuk azt, hogy ezek, netaláni összeütközés és súrlódások elkerülése czéljából, közösen intéztessenek el. Svéczia és Norvégia az együtt maradást oly fontosnak tartják, hogy még azon esetre is kívánják biztosítani az együtt maradást, ha a mostani uralkodó királyi törzs kihalna. Minálunk ez máskép van. A mi javaslatunk szerint az országgyűlés nem terjeszkedik a pragmatica sanctió rendeletén tul, hanem a pragmatica sanctió értelmében már fönálló kapcsot föntartani igyekszik oly módon, mint azt az európai viszonyok és a birodalom helyzete kívánja. Megengedem én azt, uraim! hogy a birodalmi kapcsolat ágy, a mint a közös ügyi javaslatban tervezve van, szorosabb kapcsolat, mint a svédnorvég unióé; de vegyük figyelembe azt is, hogy Svéd- és Norvégország Európa egyik szélső tagját képezi, mig ezen államcsoportozat itt Európa központját, szivét képezi. És most bátor leszek Tisza Kálmán t. képviselőtársamnak egy pár észrevételére felelni. 0 igen sérelmesnek tartja azon módot, mely a közös ügyi javaslatban ajánlva van a Magyarország és az örökös tartományok között kötendő vám- vagy kereskedelmi szövetséget, egy szóval, szerződést illetőleg, azon ügyekre nézve, a melyek szorosan véve nem közösek, de a melyekre nézve a közös ügyi javaslat ágy tartja, hogy mindkét rész érdekében kívánatos az érintkezés s a szövetség megkötése. Egy intézkedés van ott, a melyre nézve csakugyan, ha megtörténik egyszer a szerződés, a szerződés megváltoztatása már csak mindkét fél beleegyezésével történhetik meg. Ez a pénzrendszert illetőleg van. A többi kérdésekre nézve, melyek ezen kategóriába tartoznak, mindenütt az van kimondva, és idézve is vannak az illető szakaszok, hogy időnkint kössük meg a