Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.
Ülésnapok - 1865-100
278 C. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Maros. 7. 1867.) gyakorolják. Ezen önkormányzatnak egyik, soha senki által kétségbe nem vont elve az, hogy minden tisztviselőt a megye önmaga választ. (Jobb felöl: Nem. á$!JMéltóztassanak kihallgatni! Már most ha a kérdésben levő hivatalok betöltése Tóth Lörincz indítványa szerint a megyétől elvonatik, akkor oly elvet állit föl a t. ház, mely magával az alkotmány szellemével ellenkezésben van, mert akkor a megye nem önálló többé és nem önkormányzati testület, mert abba már bizonyos mértékben belenyúlt úgyszólván a kormány. Hogy ez jövőben megtörténhetik, azt nem hozom kétségbe; de hogy már most e részben határozhasson a ház, abbeli jogát el nem ismerhetem. Ezen háznak csak ideiglen lehet intézkedni, és némely az átmeneti helyzet és annak szüksége által igényelt változtatásokat tenni; de oly lényeges változást, mely magával Magyarország alkotmányának szellemével ellenkezik, behoznia nincs jogában. T. ház! én hiszem, hogy lehetnek és vannak különböző vélemények ; de tudom azt is, hogy vannak érvek is, melyek azok ellenében fölhozatnak. Hallottam oly érvet is, hogy a hitel ügye, nem megyei ügy. Ezen érv semmi alappal nem bír nézetem szerint, mert akkor ép oly joggal lehetne mondani azt is, hogy az igazságszolgáltatás eszközeinek megválasztását sem lehet a megyére bizni, mert az igazságszolgáltatás sem szorítkozik a megyék tulajdonképi körére. Ez. úgy látom, azoktól jő, a kik már előre el akarják késziteni a közvéleményt arra, hogy a jövő megyei rendezés alkalmával a választás ki ne terjesztessék az igazságszolgáltatás közegeire is. Én, t. ház, minden mozdulatlanságnak ellensége vasyok, mert a mozdulatlanság az életnek ellentéte, és a kormányzat csak úgy lehet hatalmas és erős, ha folyton mozgékonyságban tártatik, és véleményem szerint épen ez a különbség a központosító és az oly kormány közt, mely eddig Magyarországban a megyéknek közrehatásával állt fen. Én nem akarom, t. ház! az igazságszolgáltatást lényegben megváltoztatni, nem akarom pedig azért, mert nem látom szükségesnek, sőt veszélyesnek tartanám, ha épen a birák, épen azok, kiknek a közhitelt kellene biztositaniok, elmondithatlanok nem volnának, és az oly tisztviselőnek, véleményem szerint, ki biztosítva van arról, hogy azon helyen, melyre kineveztetett, megmarad, csak arra kellene figyelnie, hogy legalább nyíltan oly cselekményt ne kövessen el, melyre a törvénykönyvben büntetés van szabva. Tehát, t. ház! a ki biró akar lenni, a ki polgártársai jogai fölött jogosan akar itélni, kell. hogy az az igazságszoltatást professiónak tartsa, és oly tudománynak, melynek a kor haladásával lépést kell tartani. Ennélfogva visszamegyek, a honnan kiindultam, és azt mondom, hogy azért nem fogadhatjuk el képviselőtársunk Tóth Lőrincz modósítványát, mert az oly elvet hozna per tangentem gyakorlatba, mely nem csak az alkotmány szellemétől térne el, hanem egyenesen törvényellenes is lenne. Ennélfogva Tóth Lőrincz" módosítását, mint véleményemmel nem egyezőt, el nem fogadhatom. (Szavazzibnk.') és Bónis módositványát pártolom. Elnök: Senki sincs/Szólásra följegyezve. Horvát Boldizsár igazság ügyminiszter: Bocsásson meg a t. ház, ha szavazás előtt, részint íölvilágositásul, részint megnyugtatásul, még egy pár szót szólok. {Halljuk l) Én magam is a jövő kérdésének tartom azt, vajon a telekkönyvi intézmény ezentúl megyei vagy ország-os intézménynek legyen-e tekintendő ? Annyi mindenesetre bizonyos, hogy a telekkönyvek kezelése körül a legutolsó forma tekintetében az egész ország' területén oly szigorú egységnek kell uralkodnia, hogy e tekintetben a megyék régi statutarius jogát oly mérvben és értelemben, mint az korábban gyakorlatban volt, a telekkönyvi intézményre kiterjeszteni soha sem lehet. Mindamellett a kormány nem akar e kérdésnek praejudicálni, azt teljesen nyílt kérdésül hagyja fen. A mit a kormány kér a háztól, nem más, mint az, hogy, az átmeneti korszak tömérdek teendői és nehézségei iránti tekintetből, a mostani status quot egyelőre a telekkönyvekre nézve a megyék végleges szervezéséig- fenhagyni méltóztassék. Azon ellenvetés, melyet igen t. képviselőtársunk Tisza Kálmán tett, hogy ez által a megyékben kétféle hatóság, egy alkotmányos és egy nem alkotmányos támad, elveszti minden alapját, ha tekintetbe veszszük, hogy a fenálló törvények szerint a telekkönyvi hatóság nem azon telekkönyvi hivatal, hanem maga a törvényszék, a telekkönyvi hivatal pedig puszta effectuense a telekkönyvi hatóságnak. De elveszti ezen ellenvetés alapját az által is, mert ha egyszer a nemzeti kormány kezébe veszi a fölügyeletet a telekkönyvi hivatal fölött, az, alkotmányellenes jellegét azon pillanatban elvesztette. (Helyeslés a jobb oldalon, ellenmondás a bakm.) Egyébiránt, ha bármikor a telekkönyvi intézmény a megyei hatáskör keretébe illesztetnék is be, még akkor sem látnám soha helyét, értelmét és czélszerüségét a választásnak. Ugyanis, kikből áll a telekönyvi hivatal kezelő személyzete ? Egy igazgatóból, ki csupán a technikai kezelés ügyrendére ügyel; egy expeditorból; egy igtatóból; néhány irodatisztből és írnokokból. Kérdem a t. házat, hogy ezek oly rangfokozatú egyének, kikre a megyei választás valaha kiterjesztetett? (Helyeslés,)
