Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-100

C. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 7. 1867.) 275 választás alá essenek. Kivételt tesz csupán a te- ' lekkönyvi kezelő személyekre nézve. En annak szükségét egyátalában nem látom. Bónis képviselő úrnak indítványában az ő és Perczel Béla képviselő társunk aggodalmai teljesen meg vannak szüntetve : világosan ki van téve ezen módositványban, hogy szakértők jelöltessenek, és oly intézkedés tétessék, hogy a telekkönyv vezetésében perezig se történjék fönakadás. Kérem azon tisztelt urakat, a kik oly szakértőleg szólottak ezen dologhoz, méltóztassanak engem az iránt fölvilágosítani, miként történhetik fönakadás megválasztás után akkor, ha ma ez megtörténvén, holnap ezen szakértő kezelők elfoglalják hivatalukat ? Itt egy perezig sem történik megszakadás : azért én pártolom Bónis indítványát. Tisza Kálmán: T. ház! Előre is kijelentem, hogy én részemről Bónis Sámuel képviselőtársam módositványát pártolom, mert megtalálom benne mindazt, a mi a lehető méltó aggodalmaknak eloszlatására szolgál : mert benne van, hogy csak szakértők alkalmaztassanak, és a telekkönyvi működésnek megszakadni egy perezig sem szabad. Azért kérem, t. ház, ha utaltak annak szükségére, hogy ne csökkentsük meg hitelünket, és ne rontassák meg a telekkönyvekbe vetett bizodalom a választások által a hon határain kivül: fontoljuk meg azt is, hogy ne csökkentsük a telekkönyv iránti bizalmat és hitelt itt ben az országban se. Már pedig meg vagyok róla győződve — és méltóztassanak megkérdezni azokat, kik az ország különböző részein mint gyakorló ügyvédek gyakori érintkezésben vannak a telekkönyvekkel —hogy azok a jelen szerkezetben annak, a minek lenniök kellene, meg nem felelnek; hogy ott, hol egyéb nem történik* is, mindenesetre a hanyagságnak oly roppant mértéke van, úgy hogy ha a telekkönyv kezelése valósággal így hagyatnék, ez az illetőket az országban megnyugtatni nem fogná. Tovább megyek — nem akarván ismételni az előttem elmondottakat — áttérek arra, a mit Perczel Béla képviselő úr előhozott. Azt mondja ő, hogy az 1848-dik év előtti gyakorlatra, mivel a telekkönyv nálunk uj institutió, hivatkozni nem lehet. Igaza van ; de ha nem lehet a gyakorlatra hivatkozni azon szempontból, hogy választás alá essenek ezen tisztviselők, épen nem lehet azon szempontból se, hogy ne essenek választás alá. E tekintetben tehát, azt hiszem, tökéletesen egyformán vagyunk. Hivatkozott arra is, hogy némely megyében voltak egyes tisztviselői állomások, melyek nem választás, hanem a főispán kinevezése útján töltettek be. Hol történt ez, és helyesen történt-e, kutatni nem kívánom; de megengedve is ezen példákat> hogy voltak hajdan a megyék kebelében egyes tisztviselői állomások, melyek a főispánok által töltettek be : ezen példák egyátalában nem hozhatók föl annak indokolására, hogy hagyjunk meg a megyék kebelében egy hatóságot, melyet törvénytelen kormány nevezett ki; és nem hozható föl annak indokolására se, hogy hagyjunk meg a megyék kebelében oly tisztviselőket, kik — ha szintén a törvényes kormány által is — ki fognának neveztetni. Ezen tekintetben nagy elvi különbséget látok, és részemről épen ezen elvi különbségnél fogva nem tudok abba beleegyezni, hogy kimondassák, hogy a telekkönyv mint oly institutió fog a megyék kebelében meghagyatni, melynek kinevezése a központi kormánytól függ: mert bár mi történjék is később, bár mikép fogjuk ezen kérdést megoldani, de szerintem régi alkotmányos és törvényes elv az, hogy a megyék kebelében a középponti kormány által szervezett hivatali testületek nem állhatnak fen. (Helyeslés) De másfelől nem is látom át, hogy ha telekkönyvi előadókat lehet választani a szakképzettségre való kikötés nélkül, mért ne lehessen a megyei gyakorlat szerint betölteni az alárendelt telekkönyvi hivatalokat is? Ha azt mondjuk ki, hogy azok egy része írnok, s hogy azok a megyékben eddig sem estek választás alá, igen természetes, hogy a telekkönyvnél levő írnoki állomások ép úgy fognak betöltetni, mint minden más ilyféle megyei hivatalnoki és írnoki állomások. En tehát Bónis Sámuel képviselő társam indítványát pártolom. Zsámbokréthy József: T. ház! Kétséget nem szenved, hogy alkotmányunknak lényeges alaprészét képezi a municipalis rendszer. Súlyos 18 évi szenvedések után a megyei és városi municipiumok egész jogkörükben visszaállíttatván, kell, hogy a megyei vívmányok és előbbi munieipiumaink jogai gyakoroltassanak. A megyei tisztújítás küszöbén a köztörvényhatóságok visszaállítására vonatkozó miniszteri előterjesztvény tárgyalás alatt lévén, most az a kérdés, vajon a telekkönyvi igazgató, átalában a telekkönyvi kezelők a megyei municipiumok természetes választási körébe tartoznak-e vagy nem'? Csekély nézetem szerint nem oda tartoznak, mert a telekkönyv állandó. 1855 deczember 15-dikén kelt császári pátensen, tehát nem alkotmányos tör vényen alapulván, nem látom összeférhetőnek a megyei municipalis rendszerrel, hogy oly hivatalnok a megyei municipium által választandó legyen , kinek nem alkotmányos törvény, hanem egy kiadott intézvény által megalapított eljárás szolgál működésének föladatául. Nem áll ellent e nézetnek azon körülmény se, hogy az országbírói 35*