Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-99

XCIX. OESZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 5. 1867.) 255 nem pedig ez érdekek ellenkező irányában. Az or­szággyűlés elhatározhatja, hogy az ország állítson ki negyvennyolcz ezer ujonczot; de, hogy ne csak negyvennyolcz ezer darab emberi testet, hanem negyvennyolcz ezer hazafiúi lelket is adjon a had­seregnek : ezt csak megfelelő intézkedései által ér­heti el a törvényhozás. A háborúba menetelt de­cretálhatja a hatalom, az országgyűlés megajánl­hatja a hozzá való eszközöket, előkészíthetik azt a hadvezérek; de a győzelem megnyerése a közka­tonák dolga. (Ügy van!) Hogy a közszellem hiá­nya a hadseregnél minden hadvezéri combinatiót meghiúsít, arról tanúskodnak a közelmúlt ese­ményei. Azért fölöttébb szükséges, hogy ily intézke­dések, melyek a katonai közszellemet fentartják, az országgyűlés által megtétessenek. Legelső sorban áll azok között, hogy az ujoncz­állitásnál a törvény és törvényes szokások megtar­tassanak. Mindenki fogja számos példából tudni, hogy az ujonczállitás, a múlt évek rendszere mellett, egyi­ke a legodiosusabb adózásoknak a nap alatt. Nem a véradót értem, nem is a formaszerü megváltást; ha­nem azt a valóságos pénzben fizetett adót, a titok­ban marokba nyomott adót, az állam háta mögött fizetett adót, melyből nem az állam, de annak szol­gái gazdagultak. Végtelen a visszaélés, a népnek kizsarolása e tekintetben, s alig hiszem, hogy vol­na, a ki ne tudná, miszerint még a béres szolgale­gények évi bére is egy részben ily czélra veszte­gettetett el. s a kit valósággal elvittek katonának, az csak szegénysége és az emberi igazságtalanság iránti felháborodása érzetét vitte oda magával. így a katonáskodás évről évre népszerűtlenebb eszme lett Magyarországon. Azért mulhatlannak találom, hogy a kormány nyugtassa meg a hazát aziránt, misze­rint az ujonczállitás módjára nézve oly rendszert fog életbe léptetni, mely a czélnak megfeleljen. Továbbá, a mit hazánknak számos szentesitett törvénye elrendelt, hogy a magyarországi ujón­ozok magyarországi ezredekbe soroztassanak, Ma­gyarország védelmére szolgáljanak, azt most a tör­vényeken kivül még egy, a törvényeknél nagyobb úr is kívánja: a szükség. Szükséges, hogy a ma­gyarországi hadfiak, a legvéresebb megoldással fe­nyegető európai bonyodalmak miatt, hazánk leg­közvetlenebb védelmére forditassanak ; hogy czél­jok legyen ezt a mi Magyarországunkat a magyar király számára, ha kell, a félvilág ellen megvédeni, de ne legyen hivatásuk, soha, idegen nemzeteket leigázni, a kiknek szabadsága mielőttünk is szent, és ne legyen küldetésök politikai rögeszmékért el­hullani, a mikhez Magyarországnak semmi köze. {Élénk helyeslés.) Ha ezen tárgyakban megnyugtató választ ka­punk a magyar kormányférfiakktól: én hazánk fentartásának érdekében, a trón iránti hűség köteles­ség-érzetében fogok a miniszteri előterjesztés mel­lett szavazni; ha azonban ezen kívánságunk, mely Tisza Kálmán tisztelt barátom módositványában nyert kifejezést, elutasittatnék: akkor kénytelen volnék azon meggyőződésre jutni, miszerint e rend­szabály nem Magyarország fölfegyvérzésére, ha­nem Magyarország lefegyverzésére szolgál, s sza­vazatomat meg kellene attól tagadnom. E czélból pártolom Tisza Kálmán indítványát. {Helyeslés bal felöl.) Andrássy Gyula gr. miniszterelnök : Már a múltkor volt szerencsém a t. ház előtt kije­lenteni, hogy a kormány a maga részéről épen nem idegenkedik azon föltételt, hogy a Magyaror­szágból kiállitandó ujonczok a magyar ezredekbe soroztassanak, a ház elé terjesztendő törvényja­vaslatba fölvenni, és ezt mindenesetre meg is fogja tenni. Egyszersmind pedig maga a határozati ja­vaslat kimondja azt, hogy a kormány nem lehe­tett elkészülve a részletes javaslatnak a ház elé terjesztésével , mert hiszen méltóztatnak tudni, csak néhány napja, hogy azon terhes hivatás ju­tott nekünk, úgyszólván a törvényhozás és igaz­gatás minden ágaiban felelősség mellett eljárhatni. E biztosítékot tehát a kormány a ház elé terjesz­tendő javaslatba okvetlenül föl fogja venni, vala­mint azokat is, melyek a jelen viszonyok között az 1840-diki törvények példájára fölvehetők. En­nél tovább természetesen nem bocsátkozhatik a részletekbe, és azontúl kérni fogja, majd midőn a törvényjavaslatot terjeszti a ház elé, hogy a vég­rehajtást a kormányra méltóztassanak bízni, mely bizonyosan kötelességének fogja ismerni a lehető könnyebbitéseket alkalmazni és a törvényszerű s alkotmányos eljárást, a belopódzott visszaélések mellőzésével, követni. A mit az előttem szólott t. képviselő úr arra nézve méltóztatott mondani, hogy a jelenlegi rend­szer hiányos, s hogy azt igazságosabbal, czélirá­nyosabbal kell pótolni, azon rendszerrel, melyet átalában védelmi rendszernek szoktak nevezni: e tekintetben tökéletesen egyet értek vele; és a kor­mány annak idejében alkotmányos utón ez iránt a a t. ház elé javaslatot fog terjeszteni. Elnök: Mindenek előtt arról levén sző, mél­tóztatik-e a t, ház a szerkezetet elfogadni, méltóz­tassanak azok, kik a szerkezet elfogadják, fölállni. (Megtörténik.) A szerkezetet a t. ház többsége el­I fogadja. Tóth Vilmos jegyző (olvassa a miniszteri előtérj esztvény 3-dik pontját) Elnök: Méltóztatnak a 3-dik pontot elfo­gadni? (Elfogadjuk!) Ennélfogva a 3-dik pont ' megmarad.

Next

/
Thumbnails
Contents