Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-98

XCVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marez. 4. 1867.) 239 megnyugtatásától fölfüggeszteni elhatározásomat, hogy mely részre és hova szavazzak. Az egyik az volt: csakugyan szükséges-e a 48 ezer ember létszáma ? a második: áll-e valóban azon veszély és szükség, hogy a koronázást be nem várva, ekként ne a törvény szerint , hanem kivételes módon ajánljuk meg a segélyt ? a harmadik pedig: hogy ezen ujonczállitási szervezet nagyobb vagy kisebb terhet fog-e róni a népre és nemzetre, hogy mi, mint képviselők, e szerint megítélhessük, hogy ezen határozat elfogadása által minő súlyt hárítunk a nemzetre és az országra? A két első kérdés tekintetében a bizottság kiküldetvén, azon bizottság véleményes jelentése mind az elsőre, mind a másodikra nézve megnyugtatást adott; de a harmadikra nézve, megvallom, kívántam és szerettem volna, ha ugyanazon bizottság önként fölemlítette volna ezen ügyet. Ez ugyan nem történt: de tekintve más részről ezen ügy fontosságát, és mielőbbi eldöntésének szükségét, a t. miniszterelnök úrnak tegnapelőtti szavaira provocálok, midőn azt monda, hogy az alkotmányos törvények szerint fogja a minisztérium mindazon teendőket teljesíteni, miket azon kötelezettségnél fogva, melyet magára vál- laít, teljesíteni hivatva van; hivatkozom azon törvényekre, melyek emiittettek is, t. i. az 1791-diki s a többire, melyek az ujonczoknak magyar ezredekbe sorozását kívánják: és igy magamat megnyugtatva érzem, ha a t. miniszterelnök úr nyilatkozatánál megmarad. A mi a részletes tárgyalást illeti, egyes pontokra nézve, megvallom, több aggodalmam van, és föntartom magamnak azokat annak idejében előterjeszteni. Most pedig egyelőre pártolom a miniszteri előterjesztést. (Szavazzunk!) Halász Boldizsár: T. képviselőház ! Miután imént tett indítványomban a most tárgyalás alatt levő miniszteri javaslattal jogilag kapcsolatban álló adó-ügyi kérdés iránt már előleg, azaz. marez. 2-án nyilatkoztam, most rövid lehetek. T. képviselőház ! Én is azon kezdem , a min Bobory képviselőtársam kezdte, t. i. hogy véghetetlenül örülnék, ha a 18 évi szünetelés után halottaiból föltámadt magyar minisztérium politikáját pártolhatnám; de miután a vallás azon tanát, hogy „a ki hisz üdvözül" a politika terére át nem vihetem, megfog bocsátani a t. ház és a minisztérium, ha azon határozati javaslatot, melyben oly politikát látok kifejezve, melyet részemről az alkotmányossággal és alkotmányos szabadsággal összeegyeztethetőnek nem tartok, nem pártolom. (Zaj.) T. képviselőház ! Képviselői kötelességünk parancsolja, hogy a hatalomnak — melyhez én a minisztériumon kívül a többséget is számolom, és mely utóbbira nézve elismerem ugyan, hogy mindenható, de azt nem, mit Eötvös miniszter úr a m. é. | decz. elején tartott ülések egyikén mondott, t. i. ' hogy csalhatatlan is — képviselői kötelességemnek tartom tehát, hogy, ezen hatalommal szemben is, nézetemet nyilvánítsam. (Zaj.) A minisztérium politikája nézetem szerint azért ütközik az alkotmányosság, és különösen a magyar alkotmány elveibe, mert a pragmatica sanctióból, mit határozati javaslatában csak érintett, de mit a bizottság jelentése szerint elnöke által világosan kifejeztetett, következteti a közös védelem kötelezettségét. (Zaj.) Én, t. ház, ha kiegészített alakban volnánk is, még akkor sem tartanám magamat följogosítva minden ok nélkül ! negyvennyolczezer ifjú vérét idegen érdekek támogatására áldozatul hozni: mert az én meggyőződésem szerint koronázott király nélkül kiegészített országgyűlésnek is katonát megszavazni jogos lenne ugyan, de a kormánynak kiállítani alkotmányellenes volna; és e tekintetben ma is hivatkozom azon 1715-diki 8-dik törvényczikkre, melyet már múltkor fölolvastam, és mely világosan kimondja, hogy mit kell és lehet tenni, de csak akkor, ha az ellenség a hazába már betört. A mi a pragmatica sanctió értelmezését illeti, már az 1848-ban is fenforgott, és voltak nyilatkozatok jelen országgyűlés folyama alatt is, melyek szerint a kölcsönös védelem kötelezettsége az 1848-ki törvényekbenelismertnek állittatik. Meg fogja engedni a t. ház, hogy én az akkori és most is miniszter báró Eötvös József úrnak ide vonatkozó szavait, melyeket az 1848-ki országgyűlésen mondott, fölolvasni bátor legyek: „ Magyarország nem maradhat neutrális, de szintúgy, ha külső vagy belső ellenség által megtámadtatik a magyar koronának integritása, akkor az ausztriai birodalom sem maradhat neutrális. Ez áll a defensiv háborúra nézve; a neutralitás azonban egyátalában lehetetlen. Mi az oífensiv háborút illeti, azt hiszem, nagyon csalódik az, ki hiszi, hogy a sanctió pragmatica ily értelmezéséből az következik, hogy Magyarország az ausztriai birodalom minden offensiv háborúiban részt venni tartozik. Ez nem áll. Igen ritkán fordulhat elő egyébiránt azon eset, hogy az ausztriai birodalom I harczba keveredvén, Magyarország ne tartozzék I ezen liarczban részt venni, S természetesen. Miért"? I Mert a hadüzenés és békekötés joga a királyi jogok| hoz tartozván, az ausztriai császár, ki egyszersmind i Magyaroi'szág királya is, offensiv hadat bizonyosan I nem fog üzenni, ha nincs meggyőződve, hogy Magyarország által ezen offensiv hadviselésben támogattatni fog. De ha oly eset támadna, miszerint az ausztriai császár oly offensiv hadat kezdene, melyet Magyarország törvényhozása helyben nem hagy, a törvényhozás ugyan nem akadályozhatja a királyt, hogy mint Magyarország királya hadat üzenhes-