Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-74

10 LXXIV. ORSZÁGOS Ü úgynevezett közös ügyek tárgyalását azon utón, melyen azt a múlt ülésszak alatt megkezdettük, folytatjuk, a kormány vagy a birodalom iránt tett coneessiónak nézik, melyet megadunk akkor, ha reményeink nőnek, s megtagadunk akkor, ha reményeink csökkennek. Én, t. ház, e nézetben nem osztozom. A sanctio pragmaticánál fogva mi bizonyos kötelességeket vállaltunk magunkra, (Zaj a bal oldalon, tevami kötelességet!) azokat, melyeket a közvédelem érdeke követel; de tagadhatlan, hogy ugyanazon alapon a birodalom többi országainak szintén vannnk kötelezettségei a mi irányunkban is: és az, hogy e kötelességek szabatosan meghatározta ssanak, hogy ezen kötelességek teljesítésére nézve biztosságot szerezzünk magunknak, nem kevésbbé fekszik a mi, mint a birodalom másik felének érdekében. (Helyeslés.) Az tehát, hogy ezen ügyeknek tárgyalása által a mód iránt, mely szerint ezen közös kötelességek teljesíttetni fognak, biztosságot szerezzünk magunknak, nemeoncessio, melyet a kormány irányában teszünk, hanem tisztán oly dolog, mely épen ugy a mi, mint mások érdekében fekszik: annyival inkább, mert ha a múltra visszatekintünk, kétségkívül nem fogja senki mondani, hogy azon mód, mely szerint ezen ügyek eddig tárgyaltattak, valakit kielégíthetett; s mert mindazon sérelmek, melyeknek orvoslását századokig hasztalanul kerestük, főkép onnan eredtek, hogy Magyarország azon ügyekre, melyek közös érdekeinkből folytak, nem gyakorolta azon befolyást, mely Magyarországot törvényeinek értelmében és a dolog természete szerint mint alkotmányos országot megillette volna. Midőn tehát ezen kérdések tárgyalásába beereszkedénk, és azt most folytatjuk , se a kormány iránt bizalmat nem nyilvánítunk, se bár kinek nem teszünk coneessiókat; hanem teszszük és teljesítjük egyedül azt, a mi saját érdekünkben fekszik. (Helyeslés.) De miért folytassuk tárgyalásainkat , ha előre látjuk, hogy azokban eredményesen nem haladhatunk ? És többször haliam , hogy ehhez kilátásunk nem lehet, míg felelős minisztérium nem vesz részt tanácskozásainkban. Ha valaki, én sajnálom mélyen , hogy a törvényes kormányforma helyreállítva nincs: nem csak azért, mert nagyobb szerencsétlenség országot alig érhetett, mintha abban oly kormány létezik , melyet már formájára nézve senki törvényesnek nem ösmerhet el; hanem azért is, mert a civilisatio jelen stádiumában minden nemzetnek fő szüksége, hogy jól kormányoztassék, jól és alkotmányosan pedig felelős minisztérium nélkül kormányozni nem lehet. Meg vagyok győződve arról is, hogy ha padjainkon felelős miniszterek ülnének, a kérdések , melyek előttünk feküsznek , sokkal könyebben és tökéletesebben lennének tárgyalhatók. De JÉS. (Decz. 1. 1866.) hogy azért, mert körünkben felelős minisztereket nem látunk, a közös érdekekből folyó ügyek nem lennének tárgyalhatók; hogy, ha csak tanácskozásainkban ily kormány részt nem vesz, mi azon elveket, melyek szerint a közös ügyek kezelését hazánk s a birodalom érdekében legczélszerübbnek tartjuk, föl ne állithassuk: ezt, t. ház , nem ismerhetem el. A parlamenti kormánynak nagy előnye meggyőződésem szerint nem azon hatásban keresendő, melyet a kormány a törvényhozásra gyakorol, hanem abban . melyet parlamentarismus mellett a törvényhozás a kormányra gyakorol. Hogy pedig a törvényhozás, ha padjain a kormány tagjai nem ülnek is, a legfontosabb kérdésekre nézve üdvös elveket állithat föl, sőt törvényeket alkothat, azt bebizonyítják 1848-iki törvényeink , melyeket hasonlóan a kormánynak részvéte nélkül alkotánk s melyekre a nemzet hálával hivatkozik, s bizonyítják 1861 és 1866-iki fölirataink, hol a nemzetnek érzületét híven fejeztük ki, s azon elveket állítottuk föl, melyekhez az most is ragaszkodik, ámbár kormány padjaink üresen álltak. (Helyeslés.) Megengedem, hogy a dolgok jelen állásában, ha a közös érdekek iránt az utolsó ülésszakban megkezdett tárgyalásokat folytatjuk is, határozatainknak közvetlen eredményei nem lesznek; de ez engem attól, hogy megkezdett tanácskozásainkat folytatva ezen fontos ügyekre nézve nyilatkozzunk, nem tarthat vissza. Tekintsünk vissza a múltra. Tekintsünk vissza az utolsó 30 éven át történtekre. Vajon mindaz, mi mellett a törvényhozás 30 éven keresztül fölszólalt, olyan volt-e, minél felszólalásunknak azonnali eredményét remélhettük ? Vajon mindazt, a mit nemzetiségünk megszilárdítására, a vallásszabadság és jogegyenlőség megalapítására tettünk, oly körülmények közt tettük-e, hogy fölszólalásunknak azonnali eredményét remélhettük ? Nem voltunk-e meggyőződve , hogy midőn elveink mellett küzdünk, határozataink húszszor visszaküldve a főrendek által, ha végre fölterjesztetnek is, helybenhagyatni nem fognak? És nem küzdöttünk-e azért mégis ernyedetlenül, nem állitottuk-e föl elveinket, nem támaszkodva másra, mint azon meggyőződésre, hogy a mi igazságos és törvényes, annak végre létesülni kell ? (Helyeslés.) És nem vagyunk-e most is hasonló helyzetben ? Megengedem, sőt hiszem, hogy a jelen kormány azon elveket, melyeket a közös érdekekből folyó ügyek kezelésének módjára nézve felállítunk, elfogadni nem fogja; de ne gondoljuk azért, hogy fáradságunk hasztalan.Állítsuk föl azokat úgy, mint hazánk törvényes függetlenségének és önállóságának megótalmazására legjobbnak tartjuk, és hogy fölállított elveink egyszersmind a lajtántúli népek alkotmányos