Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-74

; LXXIV. OESZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 1. 1866.) által folytattatik; és miután a bizodalom, mely minden fontos ügyek elintézésének első feltétele, addig nem létezhetik, mig annak igazolására a fejedelem szándékain kivül semmi egyebet nem hozhatunk fel, ég minden, mit az országban magunk körül látunk, az egész kormányzati rendszer, ellenmond azon reményeknek, melyeket a fejedelem szándéka bennünk ébresztett: arra nézve, hogy a leiratot kielégítőnek nem tarthatjuk, csak egy vélemény lehet közöttünk; fölöslegesnek találom tehát az indítványoknak azon részét bővebben indokolni, mely ide vonatkozik. Tisztelt barátom, Debreezen városa képviselője kormányunk eddigi eljárása módjáról is elmondá nézetét. Erre nézve fölöslegesnek tartom, hogy bővebben szóljak: mert hiszen erre nézve is egyetértünk. Ha én kormányunk eddigi eljárását tekintem : akaratlanul nem ugyan egy államférfi, de azon nagy tudós jut eszembe, ki akkor, midőn Syracusa bevétetett, a tenger partján a homokba vont köreit méregette. Teljes meggyőződésem, hogy kormányunk egész eljárásában, melyet mi közönséges emberek meg nem foghatunk (Derültség), csak a haza jövőjét tartja szem előtt, épen úgy, mint Arehimedes akkor, midőn köreit méregette, bizonyosan csak Syracusa megmentését tartotta szem előtt. Megengedem azt is, hogy ha jelen kormányunk egy fél századot lát maga előtt, melyben politikáját folytathatja, talán unokáink bámulni fognák a combinatio merészségét, melylyel az alkotmányosságot minden alkotmányos élet felfüggesztése által alapította meg, a birodalom erejét az által, hogy minden részét lehetőleg meggyöngité, a köz megelégedést az által, hogy minden kívánat teljesítését megtagadá (Derültség); megengedem, hogy a homoeopathia ezen uj neme, mely az állambetegség orvoslására használtatik, és mely abban áll, hogy szigorú diéta mellett az alkotmányos szabadságnak orvossága infinitesimális adagokban nyujtatik (Derültség), hogy, mondom, a homoeopathia ezen uj neme még csodákat mivelne. Én nem vádolok senkit a múlt csalódásaiért. De miután ezen csalódások többé nem léteznek; miután, ha valaki még úgy behunyja is szemét, a boldogító álmot, mely alatt e birodalom a fenálló formák mellett ellenállhatlannak látszott, senki nem idézheti többé vissza; miután ezen pillanatban, midőn a birodalom száz és ezer sebekből vérzik, midőn azt minden oldalról veszélyek környezik, senki nem ámíthatja magát azon reménynyel, hogy ezen sebek orvoslására csak az idő, ezen veszéllek elhárítására csak a népek kimerithetlen türeme szükséges: én azt hiszem, megszűnt mind az, mi a kormány eddigi eljárásának mentségéül vagy csak magyarázatául is szolgálhatna. (Helyeslés.) Miután azonban e részben is azt hiszem, egy véleményen vagyunk, fölöslegesnek tartom e tárgyról is tovább szólani; szorítkozom tehát tisztán arra, miben a két indítvány, mely a ház asztalán 1 fekszik, elágazik; arra, miben én tisztelt barátommal Hebreczen városa követével nem érthetek egyet. (Halljuk!) Megengedi a t. ház, hogy okaimat elmondhassam. (Halljuk !) Miután mi a jogfolytonosság elvéből indulunk ki, arra nézve egyet kell értenünk, hogy addig, mig a törvényes állapot tökéletesen helyreállítva nincs, a törvényhozás nincs oly helyzetben , hogy kötelező törvényeket alkothasson. A törvényhozás határozatai kifejezhetik nézeteinket, kifejezhetik a törvényhozásnak készségét, hogy bizonyos föltételek alatt egyes törvények megváltoztatására hajlandó ; de se létező törvényeket nem változtathat meg, se ujakat nem alkothat. Midőn tehát ü Felsége által az utolsó ülésszak kezdetén arra szólittattunk fel, hogy azon ügyeknek miként rendezésére nézve, melyek hazánk és a birodalom közös érdekeiből folynak, javaslatot tegyünk, az első percztől tudnunk kellett azt, hogy ezen kívánalmat nem teljesíthetjük az által, hogy ezen ügyre nézve törvényeket alkossunk; sőt meg voltunk győződve arról is, hogy nem alkothatunk még kimerítő törvényjavaslatokat sem, nem lévén körünkben senki a kormány részéről, kitől az egyes kérdésekre nézve a szükséges fölvilágositásokat kérhettük volna. (Helyeslés.) És ha az utolsó ülésszak alatt — ámbár ezt tudtuk és föliratainkban világosan kifejeztük — ugyanazon föliratainkban mégis készségünket nyilvánitók arra, hogy ezen ügyek tárgyalásába ereszkedni fogunk: ha ezen munkálatunknak előkészitésére 67 tagból álló bizottságot küldöttünk ki; és ha a marczius 3-dikai leirat után, mely, mint akkor sokan hitték, egyes kormányférfiak által csak azért tanácsoltatott, hogy a vérmes remények, melyek egyes honpolgárokban a törvényes állapot gyors helyreállítása iránt támadtak, lelohasztassanak, ha, mondom, ezen leiratra adott válaszunkban ezen készségünk kinyilatkoztatását ismételtük: ennek oka kétségkívül nem lehetett az, hogy akkor a törvényes állapot helyreállítása iránt vérmes reményekkel viseltettünk. A törvényhozásnak arra, hogy azt tegye, más okainak kellett lenni, oly okainak, melyek előtte czélszerünek mutatták, ha ezen fontos kérdésekre nézve nyilatkozik, még akkor is, ha ezen nyilatkozatnak közvetlen eredményét nem várja. Ezen okok pedig, legalább azok, melyek engem arra határoztak, hogy ezen ügyek tárgyalásába még a törvényes állapot tettleges helyreállítása előtt is belebocsátkozom, a következők: Először meg voltam győződve, hogy miután