Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-96

212 XCVI. OKSZÁGQS ÜLÉS. (Marez. 2. 1867.) vonatkozó módositvány elfogadása ellenében a benne kimondott elvet magáévá téve, abból indult ki, hogy ez már a végrehajtásra vonatkozik, a mi a felelősség mellett a minisztériumot illeti. Én azt hiszem, hogy ezen pont, a mely itt előadatik, még sokkal inkább a végrehajtásra vontatkozik, azon különbséggel, hogy ott a végrehajtásban egy könynyebbitést akartam tisztázni, az adókra nézve; itt pedig nem óhajtanám, hogy egész átalánosságban kimondja az országgyűlés az eddig fenállott szabályoknak alkalmazhatását.' Tudom, hogy átmeneti korszakban élünk, midőn mindent teljesen, rendszeresen vezetői nem lehet. Lehetnek, sőt lesznek is egyes esetek, midőn a minisztérium kénytelen lesz oly eszközöket is alkalmazni, melyek talán nem lesznek egészen szigorúan törvényesek. Tudom én ezt, és valahányszor egyes concret esetben a minisztérium föl fogja a házat világosítani, hogy a jelen körülmények között lehetetlen volt a jó czél, az alkotmány elérhetése szempontjából, máskép cselekedni, meg vagyok győződve, a t. ház maga föl fogja a felelősség alól oldani a minisztériumot ; de hogy ilyen átalánonsságban kimondassék oly rendszabály, a mely alatt mindenféle secaturákat, melyek csak a 18 évben történtek, lehet érteni — nem egy bizonyos esetre szorítva, hanem egyszerűen odavetve — ahhoz én járulni nem fogok. (Helyeslés a bal oldalon.) BóniS Sámuel: T. ház! Fölhívom a ház figyelmét Tisza Kálmán képviselő úr indítványának pártolására. A végrehajtásnál az átmeneti korszakban igen sok nehézségek jelennek meg; hanem azon nehézségeket okvetlen a minisztereknek —• midőn a felelősség kérdése forog fen — ezen nehézségeket imputálni mindig kész a ház, és fogja is. De a közt nagy különbség van, hogy oly rendszert egészben mintegy jóváhagyásával szentesítsen, a mely rendszertől az egész haza — hogy ugy mondjam — undorral fordul el. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) De nem is czélszerü, hogy az bejöhessen, mert láttuk 1861-ben káros voltát annak, hogy két egymástól különböző irányban működő hatalom járt el az országban. Azért én előre meg merem mondani, hogy a minisztériumnak oly közegek fölhasználása igen sok kárt és akadályt fog útjába gördíteni. Azok a finánczok például, kiket föl fog az adó behajtásánál használni, közel lévén a néphez, mind megannyi izgatók lesznek az alkotmányos kormány ellen. Hogyha a minisztérium ezen eljárást saját felelősségére akarná venni, szükségesnek nem látom, hogy azt az országgyűlés már előre is szentesítse. (Zaj.) Lónyay Menyhért pénzügyminiszter: T. ház ! Ha jelenben arról volna szó, hogy a 68-diki vagy a későbbi évekre egész pénzügyi rendszert terjeszszünk elő, ott bizony ára mind azon észrevételek, melyeket Szabolcsmegye egyik érdemes képviselője megemlített, kellő tekintetbe lennének veendők; de jelenleg arról van szó, hogy a létező behajtási szervezettel a közjövedelmeket folyókká tehessük. S méltóztassanak fölvenni , hogy nem csak az egyenes adókról van szó, hanem a közvetett adókról is, sőt némely más adózási nemekről is, melyek fenállására nézve csak ugy lehet jelenleg czélt érni, ha az eddigi szabályok megtartatnak, annyival inkább, mert minden adózási rendszernek átalakítása lépcsőzetesen kell hogy történjék. Ha a t. ház ily fölhatalmazást nem ád, akkor mindazon rendelkezéseket, melyek törvényeinkkel, törvényes szokásainkkal tökéletesen meg nem egyeznek, kivinni nem lehetne. Én azért azt hiszem, sokkal czélszerübb eljárás, ha átalános meghatalmazást méltóztatnak adni és minden egyes esetnél a felelősség terhét a minisztérium vállain hagyni. (Helyeslés.) Böszörményi László: T. ház! Én ugy hiszem, a ház minden tagjának van ismerete az úgynevezett „leletekről:" hatszoros, tízszeres büntetés a bélyegilletékekre nézve. Hát ezek is megmaradnak a jövőre, ugy mint állnak tényleg ? Ezen pont kihagyása nélkül föltétlenül folytatni fogják tán még a megyei igtatók is? — Hiszen a bélyegnek türhetetlenségét főleg azon eljárás okozta, hogy ezen sokszoros büntetések gyakran fordultak elő, és behajtásukból az államnak semmi haszna sincs, minthogy ezen büntetési pénzek nem az állam pénztárába folynak be, hanem a hivatalnokok foglalják el; pedig ők a hivatalos fizetésért kötelesek volnának, a nélkül is, ügyelni arra, hogy az államot megillető bélyegilletékek befolyjanak, Már pedig ezen büntetési rendszabály, mely az egész bélyegrendszer türhetlenségét leginkább előmozdította, valóban elmaradhatna az átalakulásnál. Jól mondotta Bónis képviselő úr, hogy már föliratainkban meg van mondva, hogy a megyei életnek hiányait, és hogy azok meg nem feleltek már 61-ben a közvárakozásnak, nagy részben idézte elő azon körülmény, hogy kétféle, hatóság működött. Ha ezen alap fentartatnék, a miniszteri tervezet szerint is, ha minden közegek ugy, mint állanak, megmaradnának, akkor — méltóztassék elképzelni azon helyzetet — a választandó alkotmányos szolgabíró a jelenlegi Steueranitoknak fogja az adót beszolgáltatni, és a megyei pénztárnok csak azon pénzeket fogja kezelni, melyeket a megye költségeire a minisztériumtól kap. És kérdem, vajon ezen megyei pénztárnok nem szedhetné-e be a többi adókat is, melyek nem a megyének saját költségeinek fedezésére szükségesek ? A föliratokban határozottan ki van mondva, hogy ily eljárás nehezíti a dolgokat; más részről pedig a föliratokban annak semmi nyoma sincs, mi a közös költse-