Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-96

XCVT. OESZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 2. 1867.) 205 Azért nem fogadhatom el én e tisztelt miniszteri határozati javaslatot, mert az már magában igen különös, hogy egy minisztérium, királyi propositio vagy törvényjavaslat helyett, határozatot indítványoz. Azt mondja tovább a minisztérium ezen határozati javaslata bevezetésében, hogy hatalmaztassék föl arra, miszerint „a befolyt összegeket a magyar korona országai és ő felsége többi országai által közösen viselt kiadásokra fordíthassa.

u Már itt, kérem, a közös ügyek kérdése ineidentaliter döntetnék el, t. i. az a nagyfontosságú kérdés, hogy Magyarország elvileg közös ügyeket ismer el. Nem szükséges fölolvasnom, hiszen mindnyájunk fris emlékezetében van az 1861-diki és jelen országgyűlés által fölterjesztett föliratainkban kifejezett azon elv, hogy Magyarország a fejedelem személyén kivül egyéb közös ügyet — a lajtántuli tartományokat illetőleg — nem ismer. Egyébiránt a közös ügy kérdését az 1848-diki sajtótörvény is igen világosan megmagyarázza. Ezt azért említem meg, mert hivatkozás történt arra is, hogy már 1848-ban ismertetett el a birodalmi kapcsolat, illetőleg a birodalmi egység. Pedig az 1848-diki 18dik törv. ez. 6-dik paragrafusa igy szól: „Ki a magyar szent korona alá helyezett terület tökéletes álladalmi egységének, ki a sanetió pragmaticánál fogva megállapított, s az uralkodó ház közösségében létező birodalmi kapcsolatnak tettleges fölbontására izgat...." Azután következik a büntetés.Tehát miután nem csak a legutóbbi, azaz az 1848diki törvények, hanem, több izben e ház is kimondta, hogy egyéb közös ügyet, mint a fejedelem személyének ugyanazonossága, nem ismer, ellene kell mondanom a minisztérium közös ügyi politikájának. Nem pártolom azért sem, mert a közvetített gyűlöletes adókat is ezen az utón, legalább ideiglen, igy elvben elfogadja. Nem pártolhatom továbbá még azért sem, mert Magyarország integritásának szorgalmazását mintegy mellőzi az által, hogy az országgyűlés kiegészítése előtt törvényalkotási térre lép. Kérdem, mi fogja ő felségét arra ösztönözni, illetőleg kényszeríteni, hogy magát megkozonáztassa és az országgyűlést kiegészítse, ha mi adót és katonát adunk, mit régi országgyűléseink többnyire a sérelmek orvoslásának föltételéhez kötöttek? Úgy hiszem, hogy ha a minisztérium a maga existentiáját ahhoz köti, hogy mindaddig, a mig az ország integritása helyreállítva nincs, mig a koronázás meg nem történik, ezen háznak többszöri határozata folytán, magát ugyan kinevezettnek, de tényleges kormányzatra jogosítottnak nem hiszi: egyedül ezen politika vezethet bennünket az alkotmány visszaszerzéséhez. Ezen okok azok, t. ház, melyek alapján én I ezen miniszteri előterjesztvényt, átalános szempontból, elvben, nem pártolhatom. Ha valaki azt kérdezné tőlem , hogy hát mit tartok teendőnek ? azt felelném: Szorgalmazza a ház és a minisztérium a kiegészítést és koronázást : mert csak ezek után fogunk mind a haza, mind a trón irányában sikeresen s törvényesen intézkedhetni. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Böszörményi László: Nem szólaltam volna föl e kérdésben, ha a beadott ellenindítvány irányában egy vád nem emeltetett volna. Erős vád, a mely határozottan kifejezi, hogy ezen indítvány beadói, ezen indítvány teljesítése által, a nép megrontását kívánják. (Zaj.) Erős ezen kifejezés. A véleménynyilvánítások igen természetesen nem helyeslik az ellenvéleményt. Ez igaz, de az ily vádszerü nyilvánítások után kerülni kellene a vélemény kimondását. Én szerencsés voltam sokszor ellenvéleményben lenni a t. ház többségével, de mindig óvakodtam az ilyen kifejezésektől. Nem mondja ezen indítvány se, hogy a t. minisztérium a nép megrontására törekszik saját tervezetével: én épen azért magam részéről s elvtársaim nevében visszautasítom azon vádat, mintha mi a nép megrontására törekednénk ezen indítvány nyal. (Nagy zaj.) De nem is indokolja azon vádat a t. képviselő előadása: mert ö ezt azzal akarja bebizonyítani, hogy a jövő évben majd kétszeres adót fognak bevenni a népen. Mi nem mondjuk ezt; de nem is következése az inditványnak, mert a kölcsönt, melyet javaslunk, tiz év alatt is lehet törleszteni. (Zaj.) Ez a kormánynak czélszerü eljárásától fog függni, s igy nem következik be azon kétszeres terheltetés, a melyből a megrontás köj vetkezhetnék. Azt, t. ház, természetesnek találom, hogy Pest belvárosa érdemes képviselője a miniszteri előterjesztést átalánosan és részleteiben elfogadja; de más részről méltóztassanak megengedni azoknak is, a kik azt úgy átalában, mint részleteiben elfogadni nem tartják czélszerünek. Nevezetesen van abban egy pont, a mely, ha már ezen tervezet szerint most elfogadtatik, akkor már Magyarország ma föladta önállóságát (Zaj), pedig már méltóztassék megbocsátani, igy per tangentem becsúsztatni clausulákat, ez nem a törvényes független magyar minisztériumnak hivatása (Zaj); azilybecsusztatások másoknak voltak a szomorú időkben tulajdona, a melyeknek elmúlását óhajtjuk. (Többen: Melyik az a pont? !) Még eddig a közös ügyi intézmény nincs országgyűlésikig megállapítva, még eddig tehát a minisztériumnak Magyarországot mint külön országot kellene tekinteni, míg a közös ügyi munkálat meg nem állapittatik. Tehát az ily clausulákat ki kellene kerülni. Nekem tegnapelőtti beszédem folytán Pest belvárosa t. képviselője méltóz-