Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-86

166 LXXXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Jan. 15. 1867.) sát. mely szorosan véve országos közintézeti hivatalnak tekinthető'. Nehogy azonban ez bármikor mint praeeedens hozathassék föl az országgyűlési képviselők teljes függetlenségének mindenkor megőrzött sértetlensége ellen, s az e miatt netalán támadható aggodalomnak is eleje vétessék : képviselői állásomról, melyet tisztelt választóim bizalmából ez állomásra lett kineveztetésem előtt nyertem s melyet a bizalomnak ujabb törvényszerű nyilatkozata nélkül viselni nem kívánok, teljes tisztelettel lemondok, kérvén a mélyen tisztelt képziselőházat, méltóztassék az általam eddig képviselt tisztelt kerületben az uj választást megrendelni. Teljes tisztelettel és hódolattal maradván a mélyen tisztelt képviselőháznak Pesten január 12dikén 1867. hü szolgája id. gr. Ráday Gedeon.

u Elnök: E lemondás következtében Pestmegye középponti választmánya uj választás elrendelésére fog fölszólittatni. Tóth Vilmos jegyző : Ürményi József! Ürményi József: Tisztelt ház*! Én is, mint az érdeklettek utolsója, tartozom a t. háznak hasonló nyilatkozattal. (Halljuk !) Megtagadnám jellememet . megtagadnám meggyőződésemet, és főleg megtagadnám cselekvési szabadságom férfias érzetét, ha a t. háznak szombaton hozott véleményét, melynek különben a ház sem adott rendeleti formát, magamra nézve kötelezőnek tekinteném. Igaz, hogy ily irányban már-már el valék határozva, a t. háznak alázattal bejelenteni, hogy várakozásának megfelelni képes nem vagyok ; azonban meggondoltam, hogy ha ezen szándékomtól el nem állok, vagy a t. ház irányában dacznak színét viselő helyzetbe jutnék és ez által a botrányszomjas vajmi sok toll- és hangnak adnék arra alkalmat, hogy ezen tiszta alkotmányosságból eredő nézetemet undok félremagyarázás által szenynyesítenék, — vagy kénytelen volnék mindazt, mit e tárgyban részint politikai, részint közjogi tekintetből, mint ellenérveket, szivemen tartok, a ház előtt kellő és tiszteletteljes őszinteséggel kitárni, mit ha cselekszem, akkor vétek azon békülékeny és kibékülési szellem ellen, melyet édes hazánknak ezen — az ég adja — áldásos válság szempillanatában mindenkinek ápolni hazafi kötelessége , de senkinek éles, metsző hanggal közbe szakítani nem szabad. (Elénk helyeslés,) Es ez az ok, t. ház, ismétlem, egyedül ez az ok, mely egyszerűen és tiszteletteljesen a ház előtt lemondásomat bejelenteni kötelességemmé teszi. (Helyeslés.) Elnök: Ennek következtében Tolnamegye központi választmánya föl lesz szólítandó, hogy uj választást eszközöljön. Andrássy Gyula gr. alelnök úr a fölirat átadásáról, valamint az üdvözlő küldöttség eljárásáról beadta jelentését, mely is föl fog olvastatni. JoannOViCS György jegyző (olvassa Andrássy Gyula gr. alelnök, mint az országgyűlés mindkét házának 1866. deczember 20-ikán kelt fölirata átadásával meghízott alsóházi küldöttség elnökének jelentését. Olvassa továbbá jelentését az ö felségöket az uj év, a császárné s királyné ö felségét pedig még különösen születése napja alkalmából is üdvözlő országgyűlési küldöttség eljárásáról*). Elnök: Örvendetes tudomásul vétetik. Napirenden van a védelmi rendszer és seregkiegészités tárgyában kelt alkotmányellenes rendelet ellen beadott indítványok és a felirati javaslat tárgyalása. Joannovics György jegyző (olvassa Beák Ferencznek és Madarász Józsefnek a honvédelmi pátens tárgyában beadott indítványait.) Ráday László gr. jegyző: Madarász József! Madarász József (a szószékről).- T. ház! A háznak alapszabálya azt tartja, hogy az indítványozóké a, jog, kifejteni inditványaikat. Miután Pest belvárosa érdemes képviselője, Deák Ferencz úr, mint látom, beadott indítványát ezúttal, először, indokolni nem akarja, fölkérem a t. házat, méltóztassék ez esetben eng-em meghallgatni. (Halljuk í) T. ház ! Nemzeteknek úgy, mint egyeseknek életében vannak időszakok, melyek egy részről a jóllét és a dicsőség, más részről a nyomor és a megaláztatás szakai. Vannak lélekemelő idők, midőn fejlődik művelődés, polgárosulás, midőn egyetértés, béke és az alkotmány áldásait élvezik fejedelmek és népek: az a kor ez, melyben a törvények tiszteltetnek. Es vannak a lelket leverő időszakok, midőn, az emberiség nyomorára, ember szentségteleniti meg- a természet szent művét és a társadalom kötelékeit; midőn a kormányok a népnek vagyonát egyesek érdekében használják : az a kor ez, melyben a törvények helyett önkény uralkodik, azaz az absolut rendszer. És mégis. képviselők! A természet fejlődésének rendes menete ez, mert minden, még az emberiséget megkisértő nyomor is a fejlődést mozdítja elő. Hazánkra, nemzetünkre is azért sulyosodott a sors csapása, hogy alatta tisztuljanak fogalmaink, nemesbüljenek szenvedélyeink, világosíttassék meg értelmünk, és lévén egy lánczszem a fejlődés tényezői közt, szilárdíttassék meg a nemzet, a nép szivében a haza, alkotmány, a törvények tiszteletének közkegyelete. Es mégis a sorsnak e csapásai, bár az átalános polgárosultság érdekében, de nagy szerencsétlenségére vannak rávitelesen azon nemzeteknek —: s köztök hazánknak is — melyek az absolutismus nyomorát átérezve, e rendszerből ki nem bontakozhatnak. Minszerencsétlenségünk, t. ház, hogy midőn joggal *) Lásd Irományok 54. és öö-diksaámát.