Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-78

LXXVIII. OESZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 6. 1866.) 113 nyiben mi szakítani akarunk azon törvénytelen és hívatlan közegekkel, kik mindeddig pénzünkkel és vérünkkel rendelkeznek. Igenis szakítani akarunk azokkal, hogy az ország mind bel, mind kül ügyei­nek ránk nézve áldástalan kezelése hova-hania­rább megszűnjék, s ez ügyek az illető jogos ke­zekhez, a magyar nemzet parlamentáris kormányá­nak kezéhez tétessenek vissza. Ezen készakarva igen röviden okadatolt föl­fogásomból merített erős meggyőződés az, mely parancsolja nekem, hogy Tisza Kálmán indítvá­nyát egész terjedelmében elfogadjam. (Helyeslés a bal oldalon. Szavazzunk!) Tóth Vilmos jegyző: Bartal György ! (El­áll! Eláll!) Bartal György: T. ház ! Egynéhány szó­val kívánom csak szavazatomat indokolni. A múlt ülésszak tárgyalása folytán alkalmam volt kifej­teni azon álláspontot, melyet én t. képviselőtár­sam Deák Ferencz indítványának első része irá­nyában elfoglalok; miért is annál inkább föl­mentve érzem magamat a morális kötelezettségtől, a legutóbb érkezett kir. leirat taglalásába, illetőteg védelmébe bocsátkozni: mert ezúttal már ugyan­ezen indítvány második része kilátásba helyezi azt, hogy a t. ház a kegy. kir. leiratban foglalta­kat kellő figyelemmel és tisztelettel fontolóra veendi akkor, midőn a 67-es bizottság javaslatát elkészitendi; és mert ezen kegy. leirat tüzetesen, habár szokatlan, de félre nem ismerhető jó akarat­tal vonatkozva a 15-ös bizottság munkálatára, sőt annak nagy részét elfogadhatónak kijelentve, vé­leményem szerint érdemleg csak is a 67-es bizott­ság leendő javaslatával egyetemben és szoros összefüggésben leendtárgyalható. Ez okból is, illő tekintettel a t. háznak már kimerült türelmére, fö­löslegesnek tartottam azok czáfolatába bocsátkoz­ni, a mik e háznak jobb és bal oldaláról többé-ke­vesbbé futólag a kir. leirat ellen elmondattak ; és így észrevételeimet az alkalomra fentartva, melyet az általam kiemelt indítvány kijelöl: ezúttal egy­szerűen kijelentem, hogy annak elfogadására, mint nézeteimhez legközelebb állóra fogok sza­vazni. (Szavazzunk! Szavazzunk!) Ráday László gr. jegyző: Nagy Ignácz! (Nincs jelen! Szavazzunk !) Tóth Vilmos jegyző: Simay Gergely ! (El­áll! Eláll!) Elnök: T. ház! Távol legyen tőlem a szán­dék , túlterjeszkedni azon jogkörön, melyet a t. ház megbízásából itt mai nap gyakorolni szeren­csém van. Nem akarok tehát semmi tekintetben oda hatni, hogy ha még nem méltóztatnak az időt elérkezettnek látni, a szavazást már most kitűz­zük; azonban reménylem s hiszem, nem fogja a t. ház rósz néven venni tőlem, ha azon majdnem KÉPV. n. NAPLÓ 186 5 / 6 . III. 1 átalánosnak mutatkozó kívánsággal szemben, hogy már végeznök be a tanácskozást, azt bátorkodom javasolni , méltóztassanak megengedni, hogy ol­vastassanak föl a fölirottak nevei: mert így senki sem állhat el, nem tudván, vajon a rá következők [ elállanak-e. Ha sikerűi, jól van; ha pedig nem, | akkor méltóztassanak tovább szólani. (Helyeslés.) Tóth Vilmos jegyző: Simay Gergely ! (El­áll! Eláll!) Simay Gergely: Nagyon elbizakodottnak kellene lennem, t. ház, ha hinném, hogy oly sok jeles szónok után, kik a szőnyegen levő, és a sző­nyegen nem levő tárgyat is egészen a legapróbb részletekig kimerítették, fölszólalásommal egyik, vagy másik indítványt erősíthetem, vagy gyöngít­hetem; (Eláll! Eláll! Zaj.) de engedje meg a t. ház, hogy azon kötelességet, melyet küldőim bizodalma rám rótt, ily fontos kérdésben nem csak egyszerű szavazattal, hanem vélnményemnek bár rövid indokolásával teljesíthessem. Nem akarok a k. kir. leirat taglalásába bo­csátkozni ; kiaknázták már az előttem szólók an­nak minden fény- és árnyoldalait elannyira, hogy ha e hálátlan munkára adnám magamat, (Szavaz­zunk! Zaj. Elíü!!) részemről bizonyosan nem ma­radna fen más, mint megvizsgálni, vajon ezen kir. leirat czimében is nincs-e valami hiány? Szorítko­zom tehát, és pedig röviden, egyedül a vita tár­gyára : a két indítvány közötti ellentétre. (Zaj. Szavazzunk!) Egyik indítvány a leérkezett kir. leirat után nem tartja lehetőnek, a jogfolytonosság megsértése nélkül, a további munkálkodást, míg a másik indítvány, a ház eddigi határozata és fölira­taiban kijelentett nyilatkozatai alapján, a munkál­kodás folytatását szükségesnek látja. Részemről, őszintén meg kell vallanom, igen óhajtottam volna, ha ezen része mindkét indítványnak elmaradha­tott volna; (Szavaziunk! Zaj. Eláll!) de miután ez tárgyalás alatt áll, nem tartózkodom kijelenteni, hogy az első indítványt pártolók által elmondott elvek egyike sem győzött meg engem a munkál­kodás megszüntetésének akár ok-, akár czélsze­rűsége, annál kevésbbé a felől, hogy egy olyan eljárás, a politikai következetességnek — mely előttem egy országgyűlést illetőleg igen nagy súlylyal bir — kellő mértékét megütné. (Zaj. Szavazzunk !) A munkálkodás megszüntetése mellett indo­kul fölhozatik a jogfolytonosság megsértése : mire bátor vagyok megjegyezni, hogy a jogfolytonos­ság megsértethetik vagy az által, ha bizonyos munkálkodás, mely a jogfolytonosság elvével el­lenkezik , megkezdetik, vagy pedig, ha bizonyos munkálkodás folytatásánál nem tartatik meg azon határvonal, azon demarcationalis linea, melyen túl a munkálat folytatása a jogfolytonosság sérelme, 15

Next

/
Thumbnails
Contents