Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-78

LXXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Deez. 6. 1866.) Ili ványa mellett, hogy azokhoz ujakat adnom alig lehet. De nem is azon okból bátorkodom a t. ház ügyeimét igénybe venni; csak röviden indokolni akarom, hogy a két beadott indítvány közül miért pártolom én emezt, nem pedig a Pest belvárosa érdemes képviselője által benyújtottat. Ha arról volna csak szó, hogy mi, az ország képviselete, annak óhajait, illetőleg jogos követeléseit juttassuk ő felsége legmagasabb trónja elé, akkor föltétlenül magamévá tenném Pest belvárosa t. képviselőjének indítványát; de miután ezt majdnem egy év óta többször tettük legalázatosabb föliratainkban, s mindeddig legcsekélyebb siker nélkül, úgy hiszem, ideje volna, erélyesebb, határozottabb és a magyar országgyűlés méltóságával megegyezőbb állást foglalni el. Legalázatosabb föliratunkban tehát igenis kérjük és sürgessük is alkotmányunk azonnali és teljes visszaállítását; de egyszersmind (Zaj.) jelentsük ki benne, mint azt a Tisza Kálmán által benyújtott indítvány javasolja, hogy a kiküldött bizottságok munkálataikat mindaddig megszüntetik; míg alkotmányunkba, elvileg már a kormány által is többször elösmert jogainkba gyakorlatilag is visszahelyeztetünk. T. ház ! (Kis szünet. Egy hang a jobb oldalról : Halljuk már !) Szabad legj^en megjegyeznem, (Zaj) hogy ezen eljárásnak sem tulajdonítanék nagy sikert, hogy ha a kiküldött bizottságok munkálatai (Zaj) csak ránk nézve tudnának hasznost és üdvöst kidolgozni; hanem megengedve, hogy néhány bizottság munkálata hasznos és sürgetős ránk nézve, az tagadhatlan, hogy a fő bizottság-, mely körül forog a tulajdonképeni kiegyenlítési kérdés, értem a 67-es bizottság működése főleg szükséges, sőt elkeríilhetlen az osztrák kormányra és birodalomra nézve. (Zaj.) Ugyanis bajos volna föltenni, hogy e bizottság oly valami javaslatot adjon a ház elé, mely által Magyarország valamely uj vívmányt nyerjen, oly jogot, melyet az alkotmány értelmében addig nem birt. Nem mondom, hogy mindezen jogokat az ország mindig gyakorolta; de csak azért* nem gyakorolta, mert a kormány többnyire bitorolta leplezetlenül, midőn erősnek vélte magát, és elvileg- elismerte azokhoz való jogainkat, midőn bajban volt. így volt ez a mohácsi vész óta mindig, és — mint tapasztaljuk — tart maiglan. Többször haliám fölemlíteni e házban, hogy ha a marczius 3-ikai kegy. leirat után munkálkodásunkat folytattuk, nincs ok arra, hogy azt ma, midőn a nov. 1 7-ikei sokkal kedvezőbb, félbeszakítsuk. De úgy hiszem, t. ház, hogy a marcziusi és a novemberi leirat közt lefolyt nyolez hónap elegendő idó't nyújtott a kormánynak fölhagynia tétlenségével, és meggyőznie bennünket, hogy eddig követett politikáját megváltoztatja; hogy pedig csakugyan hosszú nyolez hónap volt, mutatja azon körülmény, miszerint elegendő volt arra, hogy Ausztriát századokon át folytatott hagyományospolitikájáról leszorítsák, elegendő volt arra, hogy ez, még a minap oly rettentő katonai hatalomnak vélt birodalom, egyik legszebb provincziáiról le kellé, hogy mondjon, sőt ha a jelek nem csalnak, még nagyobb veszteségeknek nézhetünk elibe. Valóban, ha a kormány mindaz idő alatt nem győződött meg arról, hogy egy kielégített Mag-varország nélkül még csak árnyéka sem marad a régi hatalmas Ausztriának, (Zaj) úgy megbocsátható nekünk, ha mi példátlan türelmünket valahára kezdjük elveszíteni. A mi a két kegy. kir. leirat közti különbséget illeti, azt, megvallom, magam is találok, a mennyiben a marcz. 3-ikai leirat semmit sem ígér, a nov. 17-ikei leirat igér valamit. De nagyon megköszönjük! Ugyanis, megtagadja épen alkotmányos jogaink azon részét, mely nélkül (Zaj) mit sem ér a többi. Legyen szabad a tegnap hallott egy beszédre egy megjegyzést tennem. Oláhfalu t. képviselője azt monda, hogy ő, mint erdélyi képviselő beszél. (Zajj Tudtommal Magyarországon erdélyi választó-kerület nem létezik; sőt úgy tudom, hogy a t. ur Udvarhelyszékben fekvő . Oláhfalunak képviselője, mint ilyen pedig- se esetleg, se opportunitásból, se kegyelemből nem foglal helyet az ország házában, hanem csupán azért, mert sarkalatos törvényeink értelmében Udvarhelyszék Magyarország egy törvényhatóságát képezvén, a képviseleti joggal fölruházott Oláhfalu őt küldte ide, hogy hazánk, illetőleg Magyarország javára tehetsége és belátása szerint közreműködjék. Pártolom Tisza Kálmán indítványát! {Szavazzunk !) Tóth Vilmos jegyző: Bánó Miklós ! (Szavazzunk!) Bánó Miklós: T. ház! Zavarban vagyok, miként állítsam össsze szavaimat oly röviden, hogy a különben is már kimerült figyelmet csak legrövidebb időre vegyem igénybe. Bevallom, hatalmas érveknek tartom azokat, melyeket azon tisztelt képviselők ajkairól hallottam, kik Debreczen városa érdemes követének véleményén vannak. Átérzem én is azok valóját: mert a legbensőbb meggyőződésnek, legőszintébb hazafias aggodalomnak hangjait csak az nem fogja talán átérezni, kinek önző kebeléből kialudt a hazaszeretet szikrája. Ha arról volna szó, hogy oly kormánynyal szemben, melynek rendszere, önhibái és vétkei miatt, már is lehetetlenséggé lett, oly kormánynyal szemben, mely a königgratzi argumentumok után sem adott vissza semmit a nemzetnek lefoglalt jogaiból, kell-e ily kormánynyal szemben to-