Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-77

LXXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 5. 1866.) 103 xom a jelen viták alatt különben is sok nyelvű idézetek tarkaságát szaporítani: azért lefordítom magyarra azon szavakat: „Megmérettél, megszámláltattál, és híjával találtattál, azért eloszlatott a te országod a Média- és Persiabelieknek." Ha már benne vagyok, t. ház, a bibliában, tovább kell folytatnom a képeket, mert sokat, igen sokat hallottam, a mennyi elég lett volna egy methodinta meetingben is. Tisztelt barátom Szász Károly szintén hozott föl egy bibliai képet, az egytalentomos szolgáról. Kisértsük meg ezt is kiegészíteni. Kegyetlen ember volt ennek gazdája, ki maga mondja pirongatott szolgájának, hogy ő „ott is arat, a hol nem vetett, s a hol nem vet is, takarít," midőn a szolga az elásott s nem forgathatott talentommal beszámol. T. ház! a mi szegény népünk, a mi gazdánk, még ott sem aratott, a hol vetett; de én azért még sem hiszem, hogy ő oly kegyetlen. Megosztjuk vele, s ö' mivelünk a nyomorúságot továbbra is; és ha haza megyünk, nyereséget ugyan nem hozva, de megóva teljes mértékben, a mi ránk volt bizva, azt gondolom, nem fogunk azzal fenyegettetni, a mivel a bibliabeli szolga: „Gonosz és rest szolga! kellett volna az én pénzemet a pénzváltóknak adnod és nyereséggel vettem volna el az én pénzemet" •— mert mi nem hazárdjáték üzésére küldettünk ide. (Helyeslés a bal oldalon.) A harmadik bibliai képet épen most hallottam az előttem szólótól Jézus keresztre feszítéséről. Megvallom, nem hoztam volna itt elő azon emberbarát példáját, ki a Jézus keresztfáját segített emelni: annyival inkább nem, mert meg vagyok győződve, hogy azon átalánosan tisztelt férfiú, kire e hasonlat alkalmaztatott, nem várna mondást arra nézve, hogy a keresztfát, melyre a nemzet szabadsága s a haza üdve lenne fölfeszítendő, hajítsa és vesse el, s ne emelje a Golgotára. (Helyeslés.) Nem élek vissza, uraim, a türelemmel; csak még egy szintén nagy nyomatékkal mondott okról akarok emlékezni. Mint eddig, idézném most is; de megvallom, nem emlékszem már, melyik képviselőtársam említett egy okot arra nézve, hogy nekünk, illetőleg a 67-es bizottságnak folytatnia és bevégeznie kell működését. Azt hozá föl okul: ha nem folytatjuk munkálkodásunkat, Bécsben, vagy nem tudom hol, majd azt fogják mondani, hogy „nem tudtunk, vagy nem akartunk felelni." Úgy emlékszem, t. ház. ez mondva volt. Én ez okkal, e mentséggel nem állnék elő, én az ily mentséget nem hoznám föl: mert nem tartom a t. ház méltóságához illőnek; én az ily mentséget meghagynám a csacska nők mentségéül. A leiratra nézve nagyon sok különböző véleményt hallottam, és megvallom, nem egyszer el voltam bűvölve a végtelen lelkesedés által, mely az egyes szónoklatokat jellemezte. Mily rnestermű, közelítő, mily engedékeny, sokat igérő, revisiót nem sürgető! stb. Már szinte a regevilágbeli Eldorádót véltem látni, szintén majdnem költői hevületbe ragadtatva álltam innen azon hegyen, melyet képviselőtársam Szász Károly Tátra-, Mátra- és Fátrának nézett. Ha még csak Mátra volna, mi is tovább üznők-hajtanók benne az eddig meg nem foghatott vadat; hanem én ezen Eldorádót nem " ily vadtermő hegyekkel látom, körülvéve. Ama czukros kásahegyet látom én e körül elterülni, melyről a rege beszél, a melyet keresztül kellene ennünk, hogy bejuthassunk az igéret földjére. Engedje meg hát a t. ház, hogy ne mondjak e föladatra egyebet annál, mit a magyar példaszó tartalmaz és ezen esetet jellemzi: „Kása nem étel.

& (Derültség. Zaj.) Úsry látom, t. ház, hos^y türelmök már elfőgyott: nem akarom tehát figyelmöket tovább fárasztani, csak befejezem beszédemet, hivatkozással arra, bog}" Somssich képviselő úr fölhozta indokolásul, hogy haladnunk kell és haladni akarunk; j ellenben Tisza Kálmán indítványában az áll, hogy | tovább nem haladhatunk. Én e haladni akaró ügyekezetet és szándékot épen azon mély tisztelettel látom és szemlélem — a nyilatkozatban úgy, mint erős elhatározásban — mint bárki képviselőtársaim közül, kikkel egy véleményben van szerencsém lenni; de, megvallom, olyíormának találom e haladni akarást, hogy azt ismét csak példával tudom befejezni: haladni akar az ember, haladni például egy lépésnyi hosszú szobában, midőn kün talán zivatar, vihar, eső vagy nem tudom miféle más alkalmatlanságok teszik lehetetlenné a mozgást, a járást. Haladni tehát és járkálni, az egy lépésnyi hosszú szobában egy lépést előre, egy lépést hátra! Ebben haladást nem látok, még ha működését folytatja is a 67-es bizottság. Egy lépés a végetlen föliratozás Bécsig előre, egy lépés a tagadó leirat hátra, s megint ott leszünk — ha hátrább nem — a hol vagyunk. A nem haladhatást ennél többre becsülvén, Tisza Kálmán indítványát pártolom. (Éljenzés a bal oldalon.) Tóth Vilmos jegyző: Kerkapoly Károly! (Szavazzimk ':) Kerkapoly Károly : Elállók! /Helyes!) Ráday László gr. jegyző : Ács Károly S (Szavazzunk !) ACS Károly: T. ház! Nem szándékom a szőnyegen forgó tárgyhoz tüzetesen szólani, mert látom, hogy önállóvá fejlődött meggyőződés áll szemben, hasonló meggyőződéssel; ilyenkor pedig, nézetem szerint, a további capacitátió fölöslegessé válik. (Helyeslés.) Egyedül csak egy tegnap fölhozott indokra és annak alkalmából, eszmetársulásnál fogva kivá-