Képviselőházi napló, 1865. II. kötet • 1866. april 11–junius 26.

Ülésnapok - 1865-53

so LIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. részemről teljes meggyőződéssel a választás meg­semmisítésére szavazok. (Helyes! Éljen!) Mellőzve minden nem a tárgyhoz tartozókat, egyszerűen némely előttem elmondott oly észre­vételekre vonatkozom, melyek a tárgyhoz tartoz­nak ; s nem szándékozom azon térre követni több előttem szólót, kik vagy személyes indokot vallot­tak be, mely őket vezeti, vagy kik mentették ma­gokat, mintha személyes indokok vezetnék őket. Azt hiszem, a dolog természetében van, hogy itt bennünket mindnyájunkat az igazságnak kell ve­zetni. Árra nézve, hogy a választás okvetlenül rend­ben folyt, azt hallottam okúi fölhozni, hogy az il­lető megválasztott képviselő ur az egész választási idő alatt a kerületben meg nem fordult, a válasz­tás napján pedig másutt elnökösködött. Tökélete­sen elhiszem, hogy ez igaz; csakhogy ez a válasz­tás érvényes vagy nem érvényes voltára semmi súlylyal nem bir: (Helyes!) mert a t. képviselő ur saját -kerületében megjelenhetett volna egyszer vagy tízszer is, a nélkül hogy a választás érvényes­ségét megrontotta volna ; mig ellenben az által, hogy távol volt a hely színétől, nem rontja meg azt, hogy a hivatalnokok nyomása folytán a vá­lasztás érvénytelenné tétessék. Nem akarnám, hogy szavaim gyanúsításnak vétessenek ; de bocsássanak meg, azon túlságos óvatosságnak ismételt fölhozása, hogy hiszen Czebrián gr. mindig házában volt, meg sem fordult a kerületben, igen könnyen azon gondolatot ébreszti az emberben, hogy ez tán épen azért történt, hogy az ott lefolyt visszaélésektől, tá­vol maradása által, magáról a gyanút elhárítsa. (Zaj. Szavazzunk! Bal felöl: Helyes!) Azt monda egy képviselőtársam, hogy a vá­lasztás szabadságát ne veszélyeztessük a házban hozandó megállapodásainkkal. Legyen meggyő­ződve, hogy a választás szabadságát senki jobban föntartani nem óhajtja, mint én. De megvallom, nem vagyok képes belátni, mikép veszélyeztethet­nö'k mi a választás szabadságát az által, ha meg­semmisítünk oly választásokat, melyekben a hiva­talnokok korlátolták a választás szabadságát. (He­lyeslés.) Ismételve fölhozatott három esküdtnek pél­dája. Tökéletesen elhiszem, « az iratokból ki is tűnik, hogy valóban azon három ur a tiszteletbeli esküdségtől a választás előtt fölmentetett; de mi­dőn minden részről el van ismerve, hogy mintegy 50—60 közül nyolcz helyeztetett vissza, és azon nyolcz közt csakugyan ott van ez a három is, még pedig az egyik épen előléptetéssel: bocsánatot ké­rek, ha kétkedni bátorkodom, vajon nem okvetet­lenül jutalmazás forog-e itt fen? (Ellenmondás jobb felöl. Szavazzunk! Halljuk!) Azt is mondotta egy képviselő ur, hogy a . tanú csak ugy ér valamit, ha tökéletesen érdeklet­I len, ennélfogva az egy sem lenne tanú, ki ott tanú­s vallomást tett. Az csakugyan óhajtandó, hogy a ! tanú minél kevésbbé legyen érdekelve, De hakép­I viselő ur azon nézetben van, hogy csak az egészen . érdekletlen ember lehet tanú, akkor méltóztassék törvényjavaslatot beadni, mely szerint a válasz­tási visszaéléseket soha megvizsgálni nem kell és nem lehet: mert a dolog természeténél fogva a leg­nagyobb ritkaság oly tanú, a ki valamely válasz­tásnál ugy van jelen, hogy nincs érdekelve. De, ha elfogadnék a t. képviselő ur ezen elvét, az a je­len esetben épen ellene bizonyitana: mert, a mint az iratokból kivettem, egyetlen egy tanú van, a ki nem volt oda való, ez pedig épen a választás ellen tanúskodik. Fölemlítették, hogy a hivatalnokok részéről nem nyomás, hanem csak capacitatio történt. En I azt hiszem, hogy igenis nagy nyomásnak neve­I zendő az, midőn a capacitatio közmunkákkal, út­kihasítással, pörelvesztéssel fenyeget. Egyik képviselőtársunk, ha jól emlékezem. Borsodmegyéből, a 112-dik okmányt idézte; de tartalmát csak félig mondta el. Ezen okmány azt mondja — méltóztassanak bár fölolvastatni — hogy midőn a főszolgabíróhoz ment a jegyző tanácsot kérdeni, az azt mondta, hogy ha Kubinyi pártjára szavaz, bizony hivatalával játszik, ha azonban— a szavakért nem állok jót, de az eszme benne van — ha Czebriánra szavaz, minthogy Gács falu katho­likus helység, neki mint protestánsnak nincs jövője, a másik helységben pedig elronthatná jövő­jét. A főszolgabiró tehát nem arra figyelmeztette, hogy kire szavazzon, hanem körülbelől azt a ta­nácsot adta neki, hogy sehova se szavazzon. (Sza­vazzunk !) Méltóztassanak megbocsátani, ha a sok félbe­szakítás közbe n^m jön, eddig előadásomat már régen bevégeztem volna. Néhány szót kell még el­mondanom. Méltóztassanak kihallgatni, mert én mindenkit türelemmel kihallgatok, és az ellenvéle­ményüeket még nagyobb figyelemmel, mint elv­barátimat. Ha jól emlékszem, az előttem szóló képviselő urnák azon kérdésére: miképen lehessen büntetni azt, a ki nem bünhödhetik, t. i. a megválasztott képviselőt? megjegyzem, hogy én nem úgy fogom föl a dolgot, mintha itt arról volna szó, hogy a meg­választott képviselő büntettessék. Azt hiszem, az egyikünk esze ágában sem fordult meg ; nem is vá­doltatott ő személyesen, vagy legalább sokkal gyöngébben, mint mások. Nem a fölött tanácsko­zunk mi, hogy ki érdemelte a büntetést, de a fölött, hogy a választás minden idegen törvénytelen be­folyástól menten, szabadon folyt-e le.Minthogy pe­1 dig nekem az a meggyőződésem, hogy nem így

Next

/
Thumbnails
Contents