Képviselőházi napló, 1865. II. kötet • 1866. april 11–junius 26.
Ülésnapok - 1865-49
XLIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 17 nősen a katonaságra nézve azt az észrevételt aka- . rom tenni, hogy azon egy körülmény, hogy a ka- ! tonaságot onnan eltenni ígérték, ha a szavazók Babarczyra szavaznak, ez maga elö'ttem elég bizonyság arra, hogy a legnagyobb nyomás gyakoroltatott a választókra. Mert ha azzal fenyegetnek i vagy kecsegtetnek valakit, hogy a katonaságot I nyakára küldik vagy elteszik: ez oly nyomás, j melynél nagyobb már nem kell. Azt hiszem, ezen | két ok, de egy is untig elegendő' arra, hogy a vá- j lasztás megsemmisíttessék. PaCZOlay JánOS (szól, de beszéde, részben a távolság, részben a teremben uralkodó zaj miatt nem érthető. Babarczy b. választását igazoltatni kívánja s többek közt hvagiatlanságnak mondja, hogy a kisebbség e választás ellen panaszt tett.) Zichy Mndor gr.: Tisztelt ház ! Én az elénk terjesztett véleményt egyik részében sem pártolhatom. Nem pártolhatom sem az igazolás megtagadását, sem a költségek megtérítését illetőleg. Az elsőre nézve két indok hozatott föl. Egyik az, hogy az összeírás nem történt volna kellő módon, s hogy ennek következtében sok szavazatra jogosult elesett volna joga gyakorlatától. E vádat nem látom alaposnak azért, mert okoskodása abban rejlik, hogy a választók kötelesek az összeirási bizottság előtt megjelenni, hogy ezen alkalommal joguk érvényességének alapját megszerezzék, ha választási jogukat élvezni akarják. De az összeirási bizottságok, eltérve ezen intézkedéstől, nem csak ezen esetben, hanem köztudomás szerint igen sok esetben nem a jelentkezőket irták össze, hanem elővették azon összeírásokat, melyeket a községekben készítettek s ezek alapján állították össze a lajstromot. Kérdem, ez által megfosztatott-e valaki szavazati joga gyakorlatától? vagy nem inkább olyanokra ruháztathatott-e ejog gyakorlata, kik ez- i zel talán nem bírtak ? (Közbeszólás: Megtörténhetett mindkettő!) Én azt hiszem, a válasz kétségtelen: hogy ebből nem a jogok megszorítása, hanem inkább kiterjesztése következett. Már most, kérem, ha azt hozzuk föl, hogy némelyek azért nem szavazhattak, mert meg sem jelentek az összeíró bizottság előtt, ezek csakugyan nem emelhetnek panaszt jogcsorbitás miatt, mert ha nem jelentkeztek s ennek következtében az összeírásból kimaradtak, magok mondtak le jogukról, magok nem éltek a törvény által nekik nyújtott joggal, melyet a szavazás gyakorolhatására elkerülhetlenül érvényesíteniük kell. Ha tehát jelen esetben azt mondjuk, hogy némelyek elejtettek szavazási joguktól, mert nem voltak a szavazási lajstromba fülvéve és mert koruk jogosultsága nem volt constatálva, ezen következtetés azért sem alapos, mert magok mondtak le jogukról, midőn az összeirási bizottságnál nem jelentkeztek. Azonban hány emberre vonatKÉPV. n. HAPLÓ. 186 a / 6 n. kőzik ezen egész kérdés? A jelentésből kitűnik, hogy mintegy 90-en voltak. (Fölkiáltások: Többen, 130-an!) Az nem tesz különbséget, akár 130, akár 90 volt. Hibáznánk, ha mesterkélt okoskodás alapján azt akarnók kihozni, hogy ezen száz választó vagy egészen az egyik, vagy egészen a másik párthoz sorozandó; hanem legtermészetesebb föltevés az, hogy ezek a szavazástól elestek ép ugy szavaztak volna hason arányban mindkétfelé , mint a többiek, a nélkül, hogy ez által az érintett inductiora jogosíttatnánk. Mindazonáltal, akár 90, akár 100 legyen az ekkép elesett szavazók száma, mindenesetre ez ellen felszólalni az egyik vagy a másik választó félnek jogában és kötelességében állott volna. Azonban ezen kérdés mindkét oldalról elejtetett, s mintegy compromissum utján megnyugodtak abban, hogy ebből igazolási kérdés ne támadjon. (Ellenmondás. Nagy zaj.) Ezen okot tehát egyátalában nem látom elégségesnek arra , hogy az igazolás megtagadtassák. Ennek következtében, minthogy az összeíró bizottság eljárását nem hibáztathatom, minthogy az csaknem átalánosan gyakorlatban levő eljárás, nem látom az összeíró bizottságot megróván dónak, s ennek következtében a vizsgálati költségeket sem tartom rá vetendőnek; annál kevésbbé, minthogy törvényes alapot arra, hogy más, mint a vesztes fél marasztaltassék el a vizsgálati költségekben, nem találok. A mi a második indokot illeti, t. i. a szolgabíró és a polgármester eljárása hibás voltát és hivatalos állásukkal való visszaélést, erre nézve nem akarom magát az eljárást közelebbről vitatni, (Zaj) minthogy én magam is igen sok megrovandót látok ezeknek eljárásában ; kérdem azonban, arról van-e szó, midőn képviselő igazoltatik, hogy ítéletet mondjunk egy szolgabíró, vagy más hivatalnok eljárása felett ? vagy nem-e inkább arról, hogy világosságot derítsünk azon kérdés fölé, vajon a választók választási jogukat szabadon élvezhették-e vagy sem ? Ha egyes egyén hibás eljárásának megrovása miatt egy képviselőt ejtenénk el képviselői jogától, akkor egyik sérelmet a másik sérelemmel torolnék meg. Különben előfordulhatott azon eset, hogy akármely hivatalnok eljárása miatt a szavazási jognak szabad gyakorlata korlátoltatott, s ekkor a versenytársnak minden esetre jogában állott ezen eljárás ellen panaszt emelni. Ott azonban semmi nyomát sem látom annak, hogy a szolgabíró és polgármester ellen, hivatalukkal való visszaélés és a szabad választási jog gyakorlatának megszorítása miatt, panasz emeltetett volna, melynek következtében az ő eljárásuk vizsgálat alá vonandó és megrovandó lett volna. (Zaj.) Mondom tehát, a mi a második okoskodást illeti én osztozom azon nézetben, hogy a hivatalnok el3
