Képviselőházi napló, 1865. II. kötet • 1866. april 11–junius 26.
Ülésnapok - 1865-69
172 LXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. azonban a ház szabályai megkívánják, hogy az szakonkint fölolvastassék és részletesen tárgyaltassék. (Úgy van!) Tóth Vilmos jegyző (kezdi a Deák Ferencz által beadott indítványt olvasni. Ugyanekkor Deák Ferencz a terembe lép és hosszasan tartó zajos éljenzéssel üdv'ózoltetik. A végzési indítvány három első pontja fölolvastatván, ezek minden ellenvetés nélkül elfogadtatnak. A negyedik pont olvasása után): HaláSZ Boldizsár : T. ház ! Szerény észrevételem nem a lényegre, hanem egyetlen egy szóra vonatkozik. Ugyanis ezen pontban ily kifejezés használtatik : „0 Fölségéhez mint Magyarország örökös királyához." Igaz ugyan, hogy ezt a t. indítványozó ide vonatkozó szónoklatában ixgy magyarázta ki, hogy e szó alatt: örökös, a latin haereditarius értendő; de minthogy a mi hivatalos iratainkat nem csak mi magunk, hanem ott a Lajtán túl, holmi Lustkandelek is magyarázzák, még pedig nem úgy magyarázzák, mint azokat magyarázni lehet; ámbár igaz az is, hogy a közjogi törvényekre vonatkozó némely elferditéseket — melyeket épen azon Lustkandel terjesztgetett — megczáfolni a t. indítványozó képviselő' úr sem tartott méltósága alattinak; és bár kétségtelen, hogy eczáfolat hozzáférhétlen, mégis találkozhatnak ott a Lajtán túl jelenleg is olyanok, kik inkább hisznek annak, mint nekünk, s közjogi törvényeinket tetszésök szerint magyarázzák; és habár hiszem és meg vagyok győződve arról, hogy ezen szó : haereditarius, successor. aeternus, sőt perpetuus is az örökös szó által tökéletesen kifejeztetik; de mindamellett, mivel ezen kifejezés magyarul mégis kétértelmű, haereditarius jjedig már gyakorlatilag is az öröklő szóval szokott kifejeztetni: kérem ezt, vagy az örökösödött szót alkalmaztatni. Bocsánat, ha talán túlságos óvatosságnak látszanék azon kérésem, hogy az örökös szót öröklővel méltóztassanak fölváltani. (Elénkfelkiáltások: Maradjon!) Elnök: Méltóztatnak a szerkezetet megtartani ? (Maradjon!) Halász Boldizsár: Nem fejeztem még be beszédemet. (Halljuk!) Megmondom tehát okát is, miért kivánom e módosítást. Törvényeink igen világosan kifejezik azt, hogy a ki a magyar trónt örökli, az által, hogy megszületett, még csak virtuális (kilátásbeh) jogokat nyer. mely jogok reálisokká (valódiakká) csak akkor válnak, ha az öröklő attól számítva hat hó alatt törvényesen megkoronáztatja és ez által alája veti magát a törvényeknek. Fájdalommal tapasztaltuk és tapasztaljuk, hogy ezen szót: örökös, oda magyarázzák, hogy a ki örökösödött, a magyar királyi jogot a hozzá kötött föltételek nélkül is gyakorolhatja és, mint látjuk, gyakorolja is. Méltóztassanak megbocsátani, ha ezen óvatosságot a t. ház figyelmébe ajánlom. (Maradjon!) Elnök: Kivan még valaki hozzá szólani ? (Maradjon a szerkezet!) Tehát a szerkezet marad,a mint a javaslatban van. (Helyeslés.) Tóth Vilmos jegyző (végig olvassa a végzési indítványt. Az utolsó szakasz fölolvasása után) ; HaláSZ Boldizsár: T. ház! Ismételve bocsánatot kérek, ha e pontra vonatkozó aggodalmaimat előterjesztem; de úgy tartom, köteles minden képviselő, ha aggodalma van, azt élő szóval is a ház előtt, kijelenteni. Ezen pontra vonatkozólag Mocsáry Lajos képviselőtársam adott volt be egy oly módositványt, miszerint azt kihagyatni kérte: de miután mai napon módositványát visszavonta, ugy hiszem, meggyőződött a t. képviselő úr annak fölösleges voltáról. (Zaj. Nem halljuk! Az elnök csenget.) Én azt tartom, kötelessége minden képviselőnek a maga aggodalmát élő szóval is kifejezni. (Helyeslés. Halljuk!) Ha a t. képviselő úr meggyőződött módositványa fölösleges voltáról, én az ellenkezőről győződvén meg, azt magamévá teszem. Egyébiránt nem is tartom azt módositványnak, midőn egy egész pont kihagyása kívántatik. Igénytelen nézetem szerint, ha ez a pont azt akarja jelenteni, a minél többet nem is jelenthet, hogy azon perczben, melyben alkotmányunk viszszaállittatik , mindent el fogunk követni, mit a nép nyomora enyhitésére tennünk szabad és lehet — mert hiszen következő szavak vannak benne: „mindazt, mit e részben alkotmányunk és a törvény értelmében tennünk szabad" — úgy e pontra szükség nincs. Én ugyan, t. ház, e pontot máskép nem érthetem; de nem is szabad értenem : mert az a t. ház mindkét feliratában világos szavakkal ki van fejezve, hogy mindazt, mit koronázás előtt teszünk, addig mint javaslatot ad acta félreteszszük , és majdan, t. i. koronázás után fogjuk 0 Fölsége elé terjeszteni. (Maradjon !) Ha tehát e pont mást nem jelent, mint imént mondám, nincs rá semmi szükség. Ha pedig, t. képviselőház, többet akar e pont jelenteni, vagy egyébre is magyarázható, úgy óvatosságra intem a t. képviselőházat: mert törvényeinket, de határozatainkat is igen hajlandók némelyek félremagyarázni ; hogy pedig a határozatnak és törvénynek félre nem magyarázhatónak kell lenni, Vérbőczy hármas könyve élőbeszédének 6-ik ez. 12. szakaszából fogom bebizonyítani, mely így hangzik : „Unde lex debet esse justa, honesta, possibilis, secundum naturam et secundum consvetudinem pátriáé, loco temporique conveniens, necessaria et utilis; manifesta quoque, ne aliqukl per obseuritatem incautae captionis contineat (idest ne aliquis possit eam captiose interpretari)." Igaz ugyan, ez nem törvény-, ez csak határozati javaslat; igen
