Képviselőházi napló, 1865. II. kötet • 1866. april 11–junius 26.

Ülésnapok - 1865-68

154 LXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. akarok hozni. Két fő okom van erre, t. ház. Egyik az, hogy azon czélt, melyet föliratunk által bizton elérni reméltem, hogy intézkedés történjék az Ínség elhárítására, egyrészt már elértük; a másik ok pedig, hogy, a mit hasoulag elérni óhajtottam, hogy t. i. alkotmányunk visszaállíttassák, e tekintetben azon eljárás, hogy ily komoly, többé nem csupán jogi. de emberiségi kérdésnél is, a kormány a fejedelem atyai indulatát oda irányozta, hogy az ő kezébe tette le az intézkedést, ez mondom, utolsó reményét is elvette tőlem annak, hogy alkotmányunk visszaállitásában jelenleg czélt fogunk érni. Bizton remélem 0 Fölsége igazságszeretetétő'L hogy ő alkotmányunkat — meggyőződve, hogy kérésünk jogos, meggyőződve, hogy annak teljesítése saját trónjának hatalmát, fényét és eg*véb népei jóllétét is előmozdítja — vissza fogja adni; de — csalódjam bár, és igen örvendenék, ha csalódnám, de nem hihetem — meg vagyok győződve arról is, hogy alkotmányunk visszaállíttatni addig nem fog, mig a jelen kormányférfiak környezik O Fölségét. (Zajos helyeslés.) T. ház ! ezen kormányt, bár törvénytelen volt eredeténél fogva, a nemzet bizalommal fogadta : fogadta bizalommal azért, mert azt várta tőle, hogy alkotmányunk visszahelyezésére fog működni,; azt várta, hogy a törvényes állapotot fogja hazánkban visszaállitani. És, uraim .'több hónapja, majdnem egy éve, ugyan mit tőn ezen kormány alkotmányunk visszaállitásában ? Tudjuk, niikép intézkedett a haza integritása kérdésében, melyben pedig legtöbbet várhattunk volna tőle; tudjuk, miként intézkedett az országgyűlésre nézve. Mert az én meggyőződésem szerint az országgyűlés összehívása, ha aztán annak szava meg nem hallgattatik, ha az hónapokon keresztiül tétlenségre kárhoztatik, minden lehet, de alkotmányt előmozditó intézkedés nem. (Helyeslés.) Ezen indokokból kiindulva, ón nem föliratot, hanem végzést akarok. Azonban részemről sem vagyok oly szerencsés helyzetben, hogy az igen tisztelt képviselőtársam Deák Ferencz által beadott indítványt egész terjedelmében és tartalmára nézve is magamévá tehessem. Kijelentem azonban, hogy, egy előttem szóló képviselőtársamtól eltérőleg, én abban semmi alkotmánysértést nem találok; . (Helyeslés) és szomorú nap volna rám nézve, többet mondok, szomorú nap volna a hazára nézve, midőn mégoly emberek is, kiknek egész hosszú élete az alkotmány és közügy szolgálatára volt szentelve, az alkotmányt sértenék meg. (Zajos helyeslés.) A mi a végzés tartalmát illeti, nekem egyéb apró kifogásokon kivül két dolog iránt van észrevételem, a mennyiben nem kihagyatni, hanem beletenni óhajtanék a határozatba két dolgot. Szeretném t. i., hogy mondja ki a képviselőház azon meggyőződését, hogy a fenyegető inség elhárítására egyetlen, teljesen czélhoz vezető eszköznek az alkotmány teljes helyreállítását tartja, (Helyeslés.) Kivánom továbbá, hogy midőn, miként a javaslatban is foglaltatik, megígéri, hogy a jelen viszonyok közt is megteszi mindazt, mit törvénysértés nélkül tehet, jelentse ki egyszersmind azt, hogy folytonos figyelemmel fogja kisérni ez ügyet, és fentartja magának, hogy a mennyiszer erre szükség lesz. egyenesen O Fölségébez fordulhasson. Erre és némely apró észrevételekre vonatkozó módositványomat le fogom tenni a ház asztalára, s a részletes tárgyalásnál fogom kérni azokat is figyelembe vétetni. Most indokolni akarom az általam kiemelt két eszmét. Lesznek, a kik azt fogják hinni, hogy az alkotmány visszaállítására csak ürügyül használom föl a jelen alkalmat, s nem az ínséggel fenyegetett nép érdeke az, a mely engem a felszólalásra bírt. Ezek, uraim, nagyon csalatkoznak. Azt hiszem, a t. háznak arra, hogy, midőn czéiszerűnek látja, ezen nemzet jogai és alkotmánya mellett fölszólaljon, ürügyre nincs szüksége; azt tehát, ha czéiszerűnek látja a ház, bármely perczben s minden alkalommal megteheti. Egy igen tisztelt képviselőtársam, ki jelenben a kormánynak is tagja, tegnap igen érzékenyen vette azt, a mit különben igen helytelenül hitt érteni, hogy a kormány már előre is hűtlen kezeléssel gyanusittatik. Meggyőződésem szerint ezzel tegnap sem volt gyanúsítva, s az olynemíí gyanúsítás minden esetre távol áll tőlem. De épen a t. képviselő úr monda azt, hogy az első lépés a veszély elhárítására a bizalomébresztés. Bocsásson meg ő, és bocsássanak meg mindazok, kik jelenben a kormány élén állanak, e bizalom föl fog ébredni az ország népe bizalmát bíró miniszterek kinevezése által, de bizonynyal nem növekedni, sőt csökkenni fog az által, ha az intézkedés a jelen kormánytagjaira bizatik. Előttünk vannak az 1863-ik év tapasztalatai is. Nem mondom, hogy okvetlen ugyanoly nagyszerű hűtlenségek fognak elkövettetni, mintákkor, s különben is meg vagyok győződve, hogy akkor is sokkal több kárt okozott a czélszerutlen, mint a hűtlen kezelés ; már pedig a czélszerű kezelést illetőleg azt hiszem, bajos lenne vitatni, hogy a nép bizalmát bíró, a helyi viszonyokat tökéletesen ismerő, választott megyei tisztviselő nem fogna tudni — a mi legfőbb, a nyilvánosság ellenőrködése mellett — czélszerűbben intézkedni, mint a némely részben, Isten tudja honnan származott bureaucrata, kit a nép nem szeret, kiben a nép nem bízik s ki a viszonyokat nem ismeri. Tisztán ezélszerüség szempontjából kivánom