Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.
Ülésnapok - 1865-38 - 1865-39
XXXIX, ORSZÁGOS 1JLES. 347 mák, habár civilisáltabb modorban. (Derültség. Zaj.) A kérvényezők, csakhogy érveket gondoljanak ki, fölhoznak három levelet, melyek azért írattak, hogy Balogh*Károlynak documentuinokkéntátadassanak : azon embernek, ki hitszegésre birta a tanúkat; azon embernek, ki mást adott szájokba, mint a mit valósággal mondottak. A három levél, melyeket különben Siklósy sohasem kapott meg, azért készíttetett és lopatott el, hogy okmányul szolgáljon. Menjen ki bárki ama vidékre, vizsgálja meg a dolgot: nem kétkedem, hogy hasonló meggyőződésre fog jutni, mint én. De rendeltessék bár el uj választás , nem lesz busz ember, ki másra adná szavazatát, mint épen Siklósyra: ez meggyőződésem. Hanem, uraim, a nép nyugalma, csendje, mely még most sem állíttatott helyre, mely ugy félti zászlóját, hogy a prókátorok ismét el ne ragadják, e nyugalom tekintetéből, mondom, nem kívánatos, hogy ott új választás történjék, mert ott egyhangúlag választatott meg a követ. Nem kívánatos ez azért sem, mert nem fér meg az országgyűlés igazságszeretetével, hogy határozzon, mielőtt a dologba mélyebben beletekintene. Tehát egyátalában nem lehet a megsemmisítésre a t, háznak mindaddig szavazni, míg az illető okmányok föl nem olvastatnak. Gál JállOS: T. ház! Csak annyit vagyok bátor röviden mondani, hogy sokflosculusthallottam Besze János képviselőtársam beszédében ; hasonlókat hallottam a bizottság véleményében is. Itt mi ezen flosculusok alapján nem ítélhetünk. Ki van-e merítve a tárgy azon véleménynyel, mely a bizottság által itt beadatott'? Ha ki van merítve , akkor igenis, szóljunk szigorúan hozzá; de ha nincs, mint épen Besze vizsgáló biztos mondotta: akkor, kérem, olvastassuk föl az okmányokat. (Helyeslés.) Manojlovics Emil: Én a tárgyat egészen kimerítve látom. Az előterjesztésből nem vehettem ki semmiképen, hogy Siklósy e tárgyban bárkit is megvesztegetett volna közvetlenül; és ha osztogatott is, azt már a választás után, és nem a választásra czélzólag tette, hanem csupán parádé kedveért. Quod quis per alium facit, per se ipsum fecisse censetur. Ez igaz ugyan; de az előterjesztésben nem látom bebizonyítva, hogy Miksics vagy Armbruszt megbizást kaptak volna Siklósytól arra, nézve, hogy pénzt osztogassanak. Ennélfogva vesztegetés fenn nem forogván, Siklósy Károlyt igazolandónak véleményezem. (Halljuk a panaszlevelet! Szavazzimk!) Besze János: A felolvasást én kívántam; de ha a t. ház az igazolásra hajlandó, kívánságomtól elállók. ('Derültség. Szavazzunk! Zaj.) Elnök: Ha a t. ház az okmányok fölolvasását kívánja, akkor csakugyan a panaszlevél fölolvasásán kell kezdenünk. (Szavazzimk! Nagy zaj.) Egyébiránt, ha a panaszlevél fölolvasása fölösleges volna is, azt hiszem, bármely okmány fölolvasásánál szükséges, hogy azt figyelemmel hallgassuk. (Szavazzunk! Zaj.) Királyi Pál előadó (több panaszlevelet fölolvas.) Gál JállOS: Talán nem szükséges valamennyi okmányt fölolvasni, kivált miután némelyikét a bizottsági előterjesztésben már szóról szóra hallottuk. Maga a vizsgáló biztos méltóztatott indicálni bizonyos okmányokat, melyeket fölolvastatni kíván. Méltóztassék név szerint kijelölni, melyek ezen okmányok. Besze János: A 48-dik csomót kérem fölolvastatni . mint a mely a hivatali visszaélésekről szól. Királyi Pál előadó: Kénytelen vagyok | megjegyezni, hogy a 48-dik csomó érinti azon panaszokat s vádakat, melyek az ellenpanaszlók által a hivatalos nyomás bebizonyítására tétettek. Az osztály a jelentésnek ezen részét nem találta eléggé kiderítettnek arra nézve, hogy ennek alapján is elmarasztalást véleményezhessen. De ha az derülne is ki belőle, mit a t. képviselő ur beszédében mondott, hogy t. i. a hivatalnokok nyomása hatott a választás ilyen meg ilyen eredményére, még akkor is megsemmisítés következnék. (Helyeslés.) Egyébiránt az osztályt véleménye kimondásánál a vesztegetés és demoralisatio tekintetevezette, s ugy gondolom, olvastassanak föl bár az irományok s bárminő tanúvallomások, mindegyikből az fog kitűnni. Meglehet, nem lesz eléggé világos, megdehet, néhol a sorok közül kell kikeresni; de a vesztegetés szaga minden iratban megvan. A mi a képviselő ur által emiitett ama bizonyos levelet illeti, mely állítólag Siklósy úrhoz volt intézve, de melyet ő nem kapott: erre nézve meg kell jegyeznem, hogy midőn a képviselő ur a tanúhoz ezen kérdést intézte, mely a 18-ik szám alatt fordul elő, nem azt méltóztatott kérdezni a tanutói, vajon irta-e a levelet ? mely szerintem első kérdés lett volna, s elismeri-e tanú azt sajátjának? a mi nincs a tanúvallomásban; hanem csak azt kérdezte képviselő ur, hogy azon levél, mely állítólag a Siklósy úr nevére szól, hogyan került az ellenfél kezébe *? Nem az mondatik ott, hogy ellopta, hanem az, hogy: „Kiss Ferencz barátom vitte el asztalomról;" már pedig, ha én_ tudom azt, hogy ki vitte el, és hogy asztalomról vitték el, ez alkalmasint annyi, mint a beegyezésnek hozzájárulása. (Ugy van!) E mellett egy szóval sem tagadja az egyik tanú a levél Írását, s a másik, Princz sem 44*
