Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.
Ülésnapok - 1865-37
338 XXXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. szessége, akár egyes tagjai iránt; de, t. ház ! ha én azon bizottság tagja volnék, megvallom, óhajtanám, hög.y oszoljék meg a rám nehezedő felelősség az által, hogy minden szavam a nyilvánosság által ellenőriztessék. T. ház! én nem is tudom az okát, miért ne lehessen a bizottság tanácskozása ennyire nyilvános : mért hiszen ha 6 7 képviselő meghajlik a titoktartás parancsa előtt, midőn azt a czélszerűség kívánja, akkor, azt hiszem, joggal nem lehet kételkedni abban, hogy azt a többiek is meg fogják tartani. És épen azon capacitatio, melyet t. hazánkfia Deák Ferencz felhozni méltóztatott, épen ezen capacitatio az, a mi előttem kívánatossá teszi, hogy halljam és hallják meg többi képviselőtársaim is apró stádiumait a tanácskozásnak; mert e részben magam is ugy tartom, hogy nem vagyok magamnak elegendő és más sem az magának, és hogy az érintkezés sokat felvilágosit. De nem is tartom bajnak, ha valaki ma ilyen véleményen volt, és a capacitatio által holnap véleményét megváltoztatja, mert: „sapientis est consilium mutare inrnelius." Én ezt a közönség előtt is ép úgy megteszem, mint titokban. De, t. ház! hozzáteszem, hogy a dolog nem is titok egyfelől: mert tapasztalhattuk egy más bizottságnál, hogy munkálata fölfelé nem volt titok: és igy nem látom át okát annak, miért legyen egy bizottságnak munkálata titok — tán csak lefelé ? (Helyeslés.) Épen azért fölhívom azon tisztelt bizottság tagjainak figyelmét arra, hogy nem látok semmi veszélyt a nyilvánosságban: mert csakugyan áll az, hogy azon stádium, melyben a bizottság az elvek megállapítása fölött fog tanácskozni, nem tarthat hosszú ideig, és hogy ezután a fontosabb számadási irományok és egyéb előmunkálatok eszközlésére a bizottság albizottságokat fog kiküldeni, melyeknek működésénél szükségtelen a nyilvánosság ; és azt hiszem, maga az indítványozó, Perczel István képviselőtársunk is az indítványt csak ily értelemben tette hogy t. i. a tanácskozás csak akkor legyen nyilvános, mikor a bizottság teljes számban működik, nem pedig akkor, midőn albizottságokra fog oszolni. Én tehát az indítvány mellett szavazok. (Helyeslés.) Zsedényi Ede: T. ház! Én az indítványozó urat, és indítványa pártolóit csak arra akarom figyelmeztetni. . . . Nyáry Pál: Van jogom a szónok urat félbeszakasztani, mert a házirendre hivatkozom. Zsedényi Ede: Én már megkezdtem beszédemet. Nyáry Pál (olvassa a házszabályok 46. §-át) : „Szót kérhetnek bármikor azok is, 1) kik napirendet indítvány ózni, 2) netaláni személyes megtámadásra válaszolni, vagy 3) a házirendre hivatkozni akarnak." E jogommal élek tehát, mert kötelességjemnek tartom figyelmeztetni a. t. házat, mielőtt az indítvány lényegére átmenne, a házszabályok 34. és 35-dik szakaszaira. A 34-dik §. igy szól: „Ha oly indítvány terjesztetik elő, mely nem törvény alkotását czélozza , fölvételi ideje meghatároztatván, az alatt kinyomatik és a ház tagjai közt szétosztatik." Ez megtörtént. A 35-dik §. pedig: „Elérkezvén a fölvételi idő, az indítványozó kifejti indítványát, és a ház szavazás utján elhatározza, vajon az indítvány tárgyalás alá vétessék-e, vagy ne." Ennélfogva kívánom, hogy előbb ezen kérdésen essünk át. (Helyeslés.) Zsedényi Ede: A ház a tanácskozásba belement; ennélfogva hivatkozom a házszabályok 57-ik , §-ára, melyben egyenesen az áll: „A szólót beszédében megszakasztani nem szabad." (Helyeslés derültség.) Én pedig már megkezdtem beszédemet. Én az indítványozót, és indítványa pártolóit arra akarom figyelmeztetni, hogy ezen indítványozott nyilvánosság egy ujdonat uj neme volna az országgyűlési gyakorlatnak és majdnem példa nélküli a javaslatok kidolgozásával megbízott választmányoknál : mert egy esetet kivéve, midőn t. i. 1840-ben kiküldöttünk a váltótörvénykönyv kidolgozására egy kerületi választmányt, nincs rá eset, hogy egy választmány nyilt ajtóknál tanácskozott volna. S még ezen, a váltótörvénykönyv kidolgozására kiküldött bizottságra sem lehet itt hivatkozni :, mert az egészen száraz tárgy volt; és akkor a tanácskozáshoz szakértő embereket kellett hívni; ez is tehát csak annyiban volt nyilvános, a mennyiben más emberek is vettek benne részt, mint a bizottság tagjai. (Ellenzés.) Tagadni nem lehet, hogy e kettő közt nagy a különbség: mert —. mint az előttem szól ó sem tagadja — ezen most szóban levő választmány nyilvánossága által inkább csak a rokonszenvek és indulatok ébresztethetnek. Ha tehát maga a fölirati javaslat fölötti választmány szükségesnek tartotta a titoktartást — nem hiszem ugyan, hogy titoktartásra lehetne kötelezni 52 tagot — annál kevésbbé szükséges a nyilt ajtóknál tanácskozás ez esetben épen azért, mivel nem volt még oly kényes tárgy köztanácskozás alatt, mint a közös viszonyok tárgya, és a hol, ha balhirek terjesztése által az indulatokra hatni lehetne, ez épen ezen javaslat jövőjét megronthatná, mielőtt még a ház elé került. El nem fogadhatom az átalános és ezen képviselőház tagjaira szorított nyilvánosság közt föltett különbséget; sőt azt tartom, hogy az indítványozott még károsabban hatna, mint az átalános: mert — mivel ez esetben a közönség és a hírlapírók a híreket csak közvetve, nem pedig közvetlenül kap-