Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.
Ülésnapok - 1865-30
xxx. ORSZÁGOS ÜLÉS. 31$ hogy : „Quoad verő desideratam comitatuum Zarand ete. reincorporationem, altefata sua Majestas dominos in primis,quae celebrabuntur, comitiissemet audituram, aeceptaque illorum declaratione, berúgnám suam mentem statibus et ordinibus regni hujus manifestaturam deelarare dignata est." De a visszacsatolás alapjául veszik az 1836-ik XXI-ik pozsonyi t. czikket, valamint a 48. VI. t. czikket; én pedig azt mondom, hogy ezek alapján a visszacsatolást eszközölni nem lehetett, és pedig nem lehetett azért: mert tudjuk, hogy már 1836 után 1837-ben, tehát mindjárt egy évre országgyűlés tartatott Erdélyben, és ezen országgyűlésre Ó Felsége a fejedelem beküldötte a pozsonyi 1836. XXI-dik t. czikket elfogadás végett, és az országgyűlés azt nem fogadta el; de nem fogadta el az 1848 : VI. t. czikket sem. Tehát a kapcsolat Erdély tekintetében törvénytelen, mert ott arra nézve törvényt nem hoztak; de törvénytelen Magyarország tekintetéből is azért, mert nem az az executiva hajtatta végre, melyet az 1848. évi VI. t. czikk rendel. Minthogy tehát, tisztelt képviselők, hogy bevégezzem beszédemet, minthogy, mondom, az unió törvénye még nem bevégzett tény; minthogy az 1848-ki erdélyi 1-ső törv. czikk kérdésessé vált; minthogy az 1863-ik évi erdélyi törv. czikkek Erdély jus publicumában nagy és lényeges változást tettek, sőt azok annak kiegészítő' részét képezik, mit nekünk, véleményem szerint, ignorálnunk nem lehet; és végre,minthogy a sanctio pragmaticát és az 1791. VI. erdélyi törv. czikket senki sem vonja kétségbe: ezen okok alapján voltam bátor indítványomat megtenni és azt a ház figyelmébe ajánlani. skérem,hogy azt elfogadni méltóztassék. (Felkiáltások : Visszaveszi! Szavazzunk .{/Nem veszem vissza. Tisza Kálmán: T. ház! előttem szóló t. képviselő ur előadására igen kevés válaszolni valóm van : mert azt hiszem, előadásának legnagyobb része nem tartozik a jelen discussio terére; és én nem csak hogy a partium kérdésébe nem fogok bocsátkozni, mint ő tévé, de nem fogok egj^átalában a Magyarország és Erdély között létező viszony és illetőleg egyesülés vitatásába sem bocsátkozni. De midőn kimondom, hogy az ő módosítványát elfogadhatónak nem tartom, és hogy épen azért az eredeti szerkezet mellett vagyok: kénytetve érzem magamat mégis megjegyzést tenni azokra, mik részint a módositványra vonatkozó előadásában , részint pedig magában a módositványban foglaltatnak. A t. képviselő ugyanis módositványában azt kívánja tőlünk, hogy mi ugy tekintsük, mint nem létezőket, a szentesitett törvényeket, hogy azokat hagyjuk el, hogy hivatkozzunk olyan majdnem 60 évvel ezelőttkeletkezett törvényekre.mely törvények épen azért, mertatörvényhozásrendesutonkésőbben KÉPT. H. KAPLÓ. 186 5 / s . i. más, tőlők eltérő törvényeket hozott, már érvényben valóban nem is lehetnek. Azt hiszem, a t. ház erre bizonyára ráállani nem fog. Azt mondja ő, hogy mi a 48-iki törvényt Erdélyre vonatkozólag törvénynek ne tekintsük, s f megtagadja magát azt, hogy az törvény volna. Én védeni ez alkalommal nem fogom, de soha sem is tartom szükségesnek védeni, mert egy több évig tartott vita után nem csak mi ezen országgyűlésen, kik eleitől fogva törvénynek tartottuk, de most törvénynek maga a fölséges fejedelem is elismeri : tehát a törvény erejét egyik vagy másik képviselő ur okoskodása megingatni soha sem fogja. (Helyeslés.) De midőn azt kívánja képviselő ur, hogy a mi törvény, azt ne tekintsük törvénynek , ugyanakkor azt is kívánja, hogy a mi nem törvény, azt törvénynek nézzük. (Ugy van!) Valamint az elsőben, azt hiszem, nem fogunk utána indulni, ugy nem fogunk a másodikban sem. Ha a jelen országgyűlés az Erdélyben 1863-ban hozott végzéseket törvényes erejüeknek elismerné, a tiszta logika megkövetelné, hogy mindazt, a mi az elmúlt 17 év alatt történt, törvényesnek ismerje el: mert épen ugy, a mint nem törvényesek ezen időszaknak e^yéb tényei, ép ugy, mint senki sem fogja areichsrath határozatait törvényeknek tekintem, ép ugy nem lehet a 1863-diki erdélyi gyűlés végzéseit törvényeknek tekinteni, mert ezen 1863. gyűlés épen azon forrásokból és intentiókból ered, a mely forrásokból és intentiókból minden ujabb végzés,és maga a reichsrath is keletkezett, (ügy van !) Én tisztán tagadom azt, mint átalános nézetet, mint átalános elvet, a mit a t. képviselő ur felállított: hogy egy később következett törvénytelen tény a törvényt megrontotta volna. Ez is olyan elv, melyet ha elismernénk, általa azt ismernők el, hogy nekünk nincsenek törvényeink és alkotmányunk, a menynyiben egyetlen egy pontja sincs törvényeinknek, a mely 300 év alatt a folytonos küzdelemben egyszermásszor meg nem sértetett volna, a legújabb időkben pedig kivétel nélkül mind megsértetett. Ha tehát a törvény megsértése folytán az megszűnnék törvény lenni, az lenne eredménve . a mit senki közölünk elismerni nem J i fogna, hogy t. i. nekünk nincsenek törvényeink, sem alkotmányunk. Az 1848-ik évi erdélyi törvényeknek zárszavait pedig, melyek szeidnt az volt Erdély utolsó országgyűlése, csak törvény telén tények rontották meg: az 1863 és 1865-ik évi gyűlések törvénytelen tényei; és épen azért, mert az mindakettő egyformán törvénytelen volt, vissza kell mennünk oda, hol a törvény van: az 1848-iki törvény alapjára. (Elénk tetszés.) Én tehát, hogy a házat hosszabb előadásommal ne fáraszszam, ezen módositványt egyszerűen félrevetendőnek s a szerkezetet meg tartandónak véleményezem. (Helyeslés) 40
