Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.
Ülésnapok - 1865-29
XXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 297 ságos consectariumát azon kapcsolatnak és közös védelemnek, a mely a sanctío pragmatica által kitüzetett. Ha nem terjed többre a két szónak értelme, mint arra, mi a pragmatica sanctióban ugy is megvan, akkor fölösleges emlitenünk; ha pedig többre is terjed, ha mást is foglal magában, akkor csak ugy hozzávetőleg, mellesleg, tüzetes tárgyalás nélkül hozzászólni ugy sem lehet. (Helyeslés.) Megalakult e hatalmi állás, a pragmatica sanctio alapján fentartatott,és fennáll a nélkül, hogy azt a pragmatica sanctio és a magyar törvények és országos iratok emlitnék; fen fog az állani továbbra, ha nem beszélünk is róla: mig elleneink, ha most érintenó'k meg, a miről eddig nem szólottunk, de a mit tettleg támogattunk, azt mondanák, hogy arról szólanak némely emberek legtöbbet, a mivel nem birnak, és demonstratiónak tekintenék azt. Demonstratióra pedig szükség nincs: a mi megvan, azt nem kell szóval demonstrálni. (Helyeslés,) A trónbeszédben is meg van említve, és a kiegyenlítési kisérletalkalmából is annyiszor előhozzák a birodalmi egységet. Ha azt kérdik tőlem, akarja-e ön a birodalom egységét, vagy nem ? kénytelen vagyok erre azon kérdéssel felelni: mit ért ön a birodalom egysége alatt? mert van olyan egysége a birodalomnak, a melyet igenis akarok, van olyan is, a melyet semmi áron nem akarok. Elleneink— vagy inkább ne is nevezzük őket elleneinknek, mert meglehet, hogy nem lesznek azokká az osztrák államférfiak — ez alatt a birodalmi egység alatt, vonatkozva a birodalom uj szervezetére vagy alakjára, azt értik, hogy mindenek előtt alakítani kell egy nagy egységes birodalmat, és a mi annak autonómiájából fenmarad, azt oszszák ki az egyes népek közt kisebb-nagyobb mértékben. Ilyen egységet mi nem fogadhatunk el. Az én felfogásom szerint nem szabad elhagynunk azon alapot, a melyen a birodalom — hogy ugy mondjam — kezdetben alakult, és melyen eddig fennállott. (Helyes ! Igaz!) Magyarország önállóan, függetlenül, szabad akaratból választotta, meg az uralkodó házat és emelte a magyar trónra. Szabad akaratból monda : hogy Magyarország és annak koronaországai, ugyanazon uralkodó alatt, ugyanazon öröködési rend szerint elválaszthatatlan és feloszthatatlan birtokában lesznek, tehát közösen és kölcsönösen védelmezik egymást. Ezen ünnepélyes szerződés most is fennáll, s annak jogerejét minden eddigi fejedelmeink, s legközelebb 0 Felsége is elismerte. Magyarország, ide értve a társországokat is, mint önálló, független, szabad nemzet kötötte e szerződést, s kimondotta, hogy mindaddig, de csak addig, mig az általa megválasztott uralkodó ház ki nem hal, Magyarország koronája ugyanazon KÉPV. H. NAPLÓ. 186% I. fejedelmet illesse, ki a megállapított örökösödési rend szerint a többi országoknak és tartományoknak is fejedelme. Kimondotta továbbá mindezen országokra nézve az együttes és viszonyos, elválhatlan és eloszthatlan birtoklást, melyből származik a közös és kölcsönös védelem kötelezettsége. De e mellett határozottan fentartotta alkotmányos önállását és törvényes függetlenségét. E szerződés ugy lépett életbe, mint kötve volt. Magyarország hiven teljesítette mindenkor szerződésileg elvállalt kötelezettségeit, s fentartotta, mindig önállását: igy volt ez 1849-ig, mikor fegyver ereje változtatta meg az állapotot, megszüntette az alkotmányt mind itt, mind a Lajtán tul. Magyarországban senki sem uralkodott, csak a magyar király, senki sem kormányzott, csak a magyar kormány, semmi tisztviselő sem működött, csak a ki a magyar kormánytól függött. Magyarországban nem állíttatott ujoncz máskép, mint az országgyűlés beleegyezésével, és pedig az állítás szükségének előleges megtudása után. Magyarországban nem volt direct adó, csak az, melyet minden más befolyás kizárásával egyedül és egyenesen a magyar országgyűlés szavazott meg; nem volt indirectadó , csak melyet a magyar törvényhozás megállapított. Magyarország nem ismert el semmi államadósságot, azokhoz soha nem járult sem beleegyezésével, sem a kamatoknak vagy tőkének fizetésével, kivévén az úrbéri váltságból származó földtehermentesitési kötvényeket. Magyarországot a többi tartományoktól vámsorompó választotta el, mely osztrák részről Magyarországra nézve elég súlyos volt. Mindezeket nem azért hozom fel, mintha viszsza akarnám követelni azt, a mi volt; tudom, hogy az minden tekintetben lehetetlen. De felhozom, mint kétségtelen bizonyságát annak, hogy Magyarországnak a pragmatica sanctióban határozottan kikötött alkotmányos önállása tettleg is mindig fenntartatott. Ha tehát ezek igy állanak : mi által vannak jogosítva az osztrák államférfiak arra, hogy Magyarországot mintegy a magokénak tekintsék? Társuk igenis vagyunk, de rendelkezésük alá magunkat soha sem bocsátottuk. Velők és mellettök készek vagyunk állani, — de alattok nem. Az én fogalmam szerint tehát egészen máskép kell történni annak, mit ők a birodalom alakulásának neveznek. Egymástól függetlenek vagyunk, s ők is, mi is függünk a közös uralkodótól. Rendezze tehát mindenik magát egymástól függetlenül, saját fejedelmének hozzájárulásával, s a miben ezen, egyébként különálló országoknak a közös czél,a közös érdekek tekintetéből egymással érintkezniök kell: az képezi a valósággal közös viszonyokat, vagy, mint nevezni szokták, a közös 38