Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.

Ülésnapok - 1865-29

294 XXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. Ő Felsége felfüggesztette az opportunitási politika ezen szüleményét is. És most hazánkhoz és átalában népeihez fordul. Ne csodálkozzanak az opportunitás emberei, ha ennyi csalódásaink után egy kissé, óvatosak vagyunk minden tartózkodás nélkül rálépni azon politika ösvényére, melyet ó'k tanácsolnak. Meg tudunk mi alkudni a körülményekkel, és azt hiszem, meg is fogunk alkudni mindenkor, midőn az ország közjava azt kivánja, és ugy történhetik meg, hogy alkotmányunk felforgatását ne vonja maga után. (Zajos helyeslés.) Előhozzák például őseinket. Áldás hamvaikra ! Ők megtartották a hazát! De talán még több része volt hazánk megtartásában annak, hogy a törvényhez ragaszkodtak. mint annak, hogy az opportunitás politikáját űzték. Higyék el, uraim, ha nagyon könnyen állottak volna az opportunitás politikájára, lehet, hogy az ország most gazdagabb volna, de magyar bizonynyal nem volna. (Zaios helyeslés és taps.) Hivatkoznak különösen Magyaország nagy, I. Leopold királyára, és az arany bulla ismert záradékára. Engedjék meg, hogy én is ebből az esetből, melyet ők említettek, vonjak párhuzamot a mostani viszonyokra. Az arany bulla záradékában, mint tudja a tisztelt ház, az foglaltatott, hogy a törvények és szabadság ellen kiadott rendeletek ellenében ellentállást fejthessen ki minden egyes fó'ur vagy nemes, vagyis röviden: az ellentállási szabadság. Ezen szabadságot használták is őseink többkevesebb szerencsével nem egy alkalommal; de j bizony a tapasztalás azt mutatta, hogy valami j nagyon hasznos ezen szabadság használata nem j volt az osszágra nézve. I. Leopold alatt bekövetkezett azon catastropha, melyben Magyarország alkotmányos jogai és alkotmányos szabadsága eltörültettek vagy legalább felfüggesztettek annyira, hogy a német rend harczias nagymesterét, Ampringen Jánost nevezte ki ü Felsége az akkori uralko dó, Magyarország kormányzójává. Súlyosan szenvedett a nemzet, súlyosan annál inkább, mivel azt még vérpadok és üldözések is kisérték. Sikerült végre (J Felségét felvilágosítani a magyar államférfiaknak, kik között igen nagyon fő helyet foglalt el — áldás emlékére — Széchenyi Pál, a kalocsai érsek. O Felsége végre meggyőződött, hogy azért, mert egy összeesküvés okot adott a felfüggesztésre, melynek folytán az összeeskü vés tagjai bűnhődtek, az egész nemzet alkotmányát felfüggeszteni nem lehet; visszaállította az alkotmányt minden kivétel, minden föltétel nélkül — pedig volt az alkotmánynak akkor egy pontja, a. szabad ellentállás joga, mely semmi monarchiában, semmi alkotmányban, semmi jól rendezett államban meg nem állhat. (Helyeslés.) Mondta-e Leopold azt, hogy: Visszaadom alkotmánytokat. de ezen pontot törüljétek előbb ki ? pedig ha ezt mondta volna is, nem igazolná-e a história, legalább a dolog lényegére és érdemére nézve? De ő nem mondta; hanem visszaállította az alkotmányt föltétel nélkül, teljes erejében, és csak hat esztendő múlva töröltetett el azon záradék, a nemzet és a fejedelem szabad akaratából. Meghuzzam-e, uraim, a párhuzamot most magam, vagy azt mondjam-e, hogy húzza azt meg mindenki a maga belátása szerint ? Hosszas nem akarok e részben lenni. (Felkiáltások: Halljuk!) Önökre bizom megítélni, hogy mikép áll most ehhez képest a dolog ? Ha ugy áll-e, mint azok, kik folyton az opportunitás politikáját emlegetik, állani gondolják ? Én azt hiszem, hogy az opportunitás politikájának az az ereje, mely neki tulajdoníttatik, nem oly túlságos, hanem mindenesetre olyan, hogy mi azt most követhetni nem fogjuk. Másrészről pedig azt hiszem, hogy ezen egész országgyűlés folyamában lesz elégséges alkalmunk bebizonyítani, hogy az opportunitás politikáját is tudjuk követni, a hol lehet, a hol kell és szabad. (Zajos helyeslés.) Nem szólok, t. ház, hosszasan a felelős minisztériumról, mint elvről, nem szólok arról, mint oly postulatumról, mely nélkül a kiegyezkedést létesíthetni igen kevés ember hiszi e házban. Örömmel jegyzem meg, hogy még azon férfiak is, kik más tekintetben, az opportunitás szempontjából inkább, mint jogi szempontból, tőlünk eltérnek, a felelős minisztériumot, mint alapját a magyar közjognak, jövőre ép oly melegen pártolják, mint mi, és talán nem hibázom, ha azt mondom, hogy e részben e házban szakadás, véleménykülönbség nincs. (Helyeslés.) Megjegyezte t. barátom, Somogymegye kaposkerületi követe, Somssich Pál, hogy még a felelős minisztérium, a parlamenti kormány sem azon institutio, mely mindenre nézve teljes biztosítékot nyújtana, és tökéletes volna; de azt mondta mégis, hogy a létezők közt az nyújt legtöbb biztosítékot, s hogy azért szükségesnek tartja. Tökéletesen osztom nézetét. Csak még egyet teszek hozzá: hogy a felelős minisztérium nem csak a létezők közt legjobb biztositéka a népek szabadságának, hanem egyszersmind villámhárítója a forradalomnak. Azt mondják talán, hogy hiszen voltak forradalmak ott is, hol felelős minisztériumok léteztek. Igenis, de csak akkor, mikor azon felelős miniszterek megfeledkeztek állásukról, mikor tulmentek a határon, mikor daczoltak a törvénynyel és a nemzet akaratával, szóval mikor csak névleg voltak felelősek. (Helyeslés.) Hiszen a villámhárító is, hamegrozsdá-