Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.
Ülésnapok - 1865-28
262 xxvm. ORSZÁGOS ÜLÉS. Fölsége fölöttünk uralkodni." Ezek indokaim, melyeknél fogva az activum helyett a passivumot kívánom. (Helyeslés.) Deák Ferencz: Jendrassik képviselőtársam és barátom módosítványát szívesen elfogadom, elfogadom pedig azért is, mert az 1715-iki, gondolom, IH-ik törvényczikkben, hol Ő Fölsége Magyarországot nem akarja más tartományok módjára kormányozni, ugy van: „regi," azaz „kormányoztatni." A tisztelt képviselő lír javaslata tehát a törvény szavával megegyez, és igy azt jobbnak tartom. (Helyeslés.) Elnök: Tehát a felirati javaslatban e szó helyébe : „kormányozni" , ez fog tétetni: „kormányoztatni." Ráday László gr. jegyző (olvassa a 16-ik szakaszt.) Tóth Vilmos jegyző: Stratimirovics képviselő úr ezen szakaszra nézve a következő módosítványt adta be: A fölirati javaslat 16. szakaszának utolsó előtti sorában előforduló ezen kifejezés: „mint önálló szabad nemzet más önálló szabad nemzettel" kihagyandó, és helyébe teendő: „mint önálló szabad nemzetek más önálló szabad nemzetekkel." (Mozgás. Maradjon!) Stratimirovics György: T. ház! Mielőtt a ház asztalára letett javaslatom voltaképi indokolásához fognék, mint szerb, késztetve érzem magamat, egy megjegyzést bocsátani előre. Önök közti megjelenésemnek a hazai jog szabadsága mellett főbb indokai és föladatai egyike abban áll, hogy a nemzetiségek és nyelvek egyenjogositása mellett felszólaljak, mert fölfogásom szerint az Magyarország egy jobb jövőjének föltétlen követelménye. Ehhez képest kötelességemnek fogom tartani annak idején törvényes utón a 48-iki törvények azon részének megvizsgálását sürgetni, mely az emiitettem egyenjogositásba ütközik. Semmi kétség, hogy egyetlen egy nyelv kirekesztőleges uralma ellentétben van a nemzetiségek egyenjogúságával. Ha tehát ezúttal a törvény és czélszerűség tekintetéből magyarul szólok, tiltakozom egyszersmind ebbeli lépésem oly magyarázata ellen, mintha enmagam mondtam volna le az ebbeli jogról. Legyen szabad már most szóba hozott javaslatom indokolásához fognom. Fölfogásom szerint e fölirati javaslatban (a 16. alienában) előforduló azon kifejezés: „szabad nemzet más szabad nemzettel," tehát az egyes szám használata ugy a lajtáninneniek, mint a lajtántuliak tekintetében képes a félreértéseknek egész sorát támasztani. Bennem is komoly aggodalmakat kelt ugy a jog, de sokkal inkább a politika szempontjából. Különben is azon szellem, mely az idézett szavakban nyilatkozik, ellentétben áll a legközelebbi 17-dik alienával. Fölfogásom szerint, távol az itt kifejezett be nem avatkozástól, ellenkezőleg az előbb idézett szavak: „más szabad nemzettel" tulnyomólag azon alapot jelölik meg, melyet azon országoknak és tartományoknak állami czélzatból óhajtanánk. Meglehet, csalatkozom, azonban ugy rémlik előttem, mintha a kérdéses egyes számban egész egy programmja foglaltatnék a jövő politikájának: a centralisatio programmja a magyar birodalom területén s a német centralisatio a Lajtán tul. Ki kell jelentenem, hogy az idéztem szavak lehető ily magyarázata — hiszen a foederalista sajtó nagy része már is igy magyarázza — közös hazánk tekintetében aggasztó komoly veszélyeket idézne elő. Az mindannyi politikai törekvéseinket kérdésbe tehetné, mert az a legélesebb ellentétbe tenne bennünket s igyekezeteinket államéletünk minden hagyományos viszonyaival, hazánk népeinek szokásaival, erkölcseivel, nézleteivel, legyenek bár ezen népek akármely faj és nemzetiség tagjai. E népek mindannyian, külön és egyetemben, épen a decentralisatióban és az ezzel járó önkormányzatban keresik és találják anyagi és erkölcs-szellemi fejlődésök főtételeit, úgymint jogaik és szabadságaik egyedül megbízható zálogát, biztosítékát. Mi több, ellentétbe hozna bennünket a korszellemmel is, mely már kimondta verdictjét az öszpontosítás fölött, jelenjék meg bár az, és törekedjék érvényre jutni akármily alakban és módozattal. A centralisatio mindenkor és mindenütt csakis egyes osztály vagy faj tuluralmának alapzatául bizonyult és az egyének szabad létét lényegété. Ha tehát a kifejezésnek lehető balmagyarázata veszélyes lenne ránk nézve, s a nemzetiségek szükséges belső kiegyezkedése elé komoly nehézséget gördítene: akkor nem kevésbbé nyugtalanító ezen értelme a lajtántuli nemzetekre is. Ezen szó: „egy nemzet" ott alkalmazva, hol tudva levő dolog, hogy több politikai nemzet fordul elő, a szabadelvű magyar országgyűlés válaszfeliratában annyit jelenthetne, mint a szűkebb birodalmi egység helyeslése. Nem hiszem, nem hihetem, hogy e t. ház, mely annyi előrelátó államférfit számlál keblében, meg fogná engedni, hogy lépteiből vagy szavaiból a világ alkalmat vehessen, föltenni róla, hogy íme maga lép a rövidlátó miniszterek és államférfiak politikája ösvényére. Ez annyi volna, mint egészen félreismerni azon szellemet, mely a lefolyt tizenhét év összes politikai vajúdásait és küzdelmeit áthatja. Ezen politikai küzdelem első sorban a nemzetiségek államjogi egyenjogúsításáért folytatott küzdelem vala, a nemzetiségek oly egyenjogúságáért folytatott küzdelem, mely a modern államban kiI kerülhetlen föltétellé lett, és marad is. A történeti ' jog, ha közben-közben ezen küzdelemből fölhang-