Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.
Ülésnapok - 1865-27
250 XXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. vaslatnak kidolgozása a halasztást nem szenvedő teendők közé fog soroltatni. (Helyeslés.) Többször hallani azon önámító, vagyis inkább mások ámítására hirdetett rögeszmét, mintha a nemzetiségi érdekek érvényesítésére irányzott törekvés nem a szabad észnek, nem a tiszta érzületnek sugallata , hanem egy bizonyos reactio mesterkélten előidézett műve volna. Ily hívatlan apostolokra bizton elmondhatni, hogy hazánk viszonyait nem ismerik, és épen ferde tanjok által, melylyel a nemzetiségek érzületére bilincseket raknak, egyenesen a reactió táborának tesznek szolgálatot; mert az elégületlenség anyagát nyújtván a reactiónak, ez szabadon működhetik. Ennélfogva mindazok, kik az egyenetlenség magvát hintik, nézetem szerint természetes szövetségesei a reactiónak. (Elénk helyeslés.) A nemzetiségek fölébredése és fejlődés utáni vágya nem a reactio műve, hanem a jelen szabadelvű kornak elutasíthatlan postulatuma: s kérdem, micsoda logikával is lehetne egynek bűnül róni föl azt, a mi másnál polgári erénynek tekintetik ? Ezért bizton hiszem, hogy a jelen alkotó országgyűlés a nemzetiségi kérdés megoldásában azon ösvényt fogja követni, melyet a haza szent érdekei kijelölnek: ez pedig más nem lehet, mint a nemzetiségi jogos igények kielégítése. (lilénk tetszés.) Tóth Vilmos jegyző: Bánó Józef átengedi a szót Patay István képviselő úrnak. Patay István: (Zaj. Szavazzunk!) Nem szoktam a tisztelt házat untatni. Megvallom, hogy a feliratban előadott elvekhez lényegest hozzáadni nem tudok, (Helyeslés, derültség) de elvenni sem. Vannak azonban kötelességeim, melyeknél fogva föl kell szólalnom: -egyrészt mint képviselőnek, másrészt mint volt honvédnek. (Zaj. Ellenmondás.) Nem vagyok sem pap, sem hivatalnok; azonban nekem is ezen feliratnak minden pontjaira nézve, nem küldőim, hanem választóim nevében el kell mondanom, hogy ezen felirat, mint felirat, a nemzet méltóságához egykissé talán nem illik: (Olló! Zaj.Ellenmondás) mert ez inkább kérvény, és a jelen körülménynek nem felel meg; én pedig az ilyen irmodort akkorra hagynám, mikor az ige testté válik, mikor a mi működésünket siker koronázza. (Zaj. Szóló a zajban nem érthető.) Mondattak itt olyanok , miket elhallgatnom nem lehet. Bármennyire tisztelem is Bartal György urnák nagyon csodálatra méltó emlékező tehetségét, (Derültség) de megvallom, térdet fejet hajtok Ghyezy és Tisza Kálmán érdemes követtársaim Ítélete előtt; (Zaj. Derültség. Felkiáltások: Eláll!) és épen azért, mivel nagyon is nagy az emlékező tehetsége, kénytelen vagyok őt emlékeztetni: s utasítom őt 1861-ben az 1848-iki törvények érdekében igen szépen és nemesen elmondott beszédére; utasítom őt a most legközelebb kiadott programmjára; és fölkérem, legyen szives egy negyedik hivatalba bele nem fogni, a papi hivatalba, és ne keresztelje 6' az önvédelmet forradalomnak; és habár visszakeresztelte is a Böszörményinek mondott védbeszédében, és bár ismétlésbe jövök, de nagy mesterünk Deák szavai folytán tehetem ezt, és csak azt mondom, hogy óvakodjék az 1848-iki és 1849-iki dicső hadjárat következményeit azon honvédekre hárítani, kik akkor, midőn mások talán puha párnákon feküdtek, és az irodalom terén működvén, némi brochűrökkel festették be a haza becsületét, fegyverrel kezökben léptek a harcztérre, hogy a hazának becsületét megóvják. (Zaj.) Én 1861-ben tartott beszédemhez, és nem a tréfából reám fogott, de valósággal kiadott és elmondott prog-rammomhoz hű akarván maradni a mostani közülmények közt, óhajomat, kérem, legyenek szívesek kihallgatni. (Halljuk '.) Én azt tanultam a szentírásból — pap nem vagyok, de keresztyén — (Zaj. Derültség) add meg az Istennek, mi az Istené, add meg a Császárnak, a mi a Császáré. Én istenítem ezt a szent hazát; önállóságáért, szabadságaért, függetlenségeért vívtam ifjúságomtól fogva, úgy a tanácstermekben, mint a hareztéren; s jenlenleg is, azt hiszem, a hazáért vívok e helyen. Mi megadtuk, mi a Császáré, adja meg a felséges osztrák Császár hazám vérrel szerzett szent szabadságát, érvényesítse azon törvényeket, de rögtön , (Derültség) melyekre elődei mindannyian megesküdtek. Akkor megadja a nép a Császárnak, mi a Császáré; akkor lesz ő, mint leglovagiasabb megkoronázandó király , a leglovagiasabb népnek első embere, vagyis, a költővel szólván: „A legelső magyar ember a király;" (Jól van! Helyes!) és akkor, uraim, nem az opportunitás vontcsövű ágyú-ütegei, hanem védeni fogja a magyar. (Hosszas derültség.) Akkor lesz nagy és hatalmas, mert sponte (Derültség) viribus unitis fogja védeni minden vész és ellenség ellen. Akkor nézhet ő le büszkén Budavár ormairól. Akkor lesz ő nagy és hatalmas. (Derültség.) Egyébiránt néhány erősebb kitétel mellett a felirati javaslatra szavazok. (Derültség. Zaj.) Tóth Vilmos jegyző: Andreánszky képviselő ur átengedte a szót Jámbor Pálnak. Jámbor Pál: Tisztelt ház! Megnyugtatásul előre kijelentem, hogy rövid leszek. Dobránszky képviselő urnák tegnapi beszédére akarok egy megjegyzést tenni. Azt monda többi közt, hogy a felelős minisztériumnak nem barátja. Válaszul csak annyit mondhatok, hogy én a felelős minisztériumnak barátja vagyok. Nem akarom e kormányformát védelmezni: védelmezi azt Anglia nagysága, védelmezi egy franczia miniszter, ki 1859-ben 60 milliót fordított közmunkákra;