Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.

Ülésnapok - 1865-27

XXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 247 lenségnek tartanám, ha a kettő között választanom kellene. • Ha az osztrák birodalom másik fele előbb alkotmányos nem volt, nem a mi hibánk. Századokon keresztül tartottuk fel az alkotmányos elvek uralmát közel szomszédjokban, midőn annak az európai szárazföldön más menhelye nem volt. De hogy most, midőn valahára nekik is kedvök jött ahhoz, nekünk is fel kelljen áldoznunk, ez az, mit átlátni nem tudok. Vannak nemzetek, melyeknek fennállására elegendő, ha saját fajuk és nyelvök érdekét tűzik ki kizárólagos végczélul. Minket a gondviselés talán azért nem engedett számosabbaknak lennünk, mert a világ ezen részén kell, hogy legyen egy nép, mely csak úgy tarthatja fenn magát, ha és míg az emberiség legszentebb érdekeiért küzd. (Helyeslés.) Hogy ellenezhetné tehát Magyarország Ausztria alkotmányosságát, midőn történeti küzdelmeinek fő oka épen az volt, hogy az alkotmányos Magyarország nem fért meg az absolut birodalomban? hogy a közös fejedelem a legjobb szándék mellett sem kívánhatta kifejleszteni, nevelni, őszintén ápolni a birodalom egyik felében azt, mi a másik felében nem létezett, és mit attól távol akart tartani ? Mert hiányzott azon szabadság, mely nem nyom el, hanem biztosit, s mely szükséges arra, hogy a birodalom erosebb és hatalmasabb legyen Magyarország által. Magyarország hivatása, a gyakorlati alkotmányosság eszméjét saját hazájában Iétesitve, azt határain túl is terjeszteni, ott is, hova a német polgárosodás eszméi csak az ő közvetítése mellett terjedhetnek; de épen, mert ez hivatása, nem mondhat le nemzeti önállásáról. Van tehát egy eset, de csak egyetlen egy, melyben velem együtt igen sok magyar kész volna, habár vérző szívvel, a közös érdekek alkotmányos tárgyalását feláldozni: ez pedig az, ha a birodalom másik fele a közös szabadságok gyakorlatában oly formákhoz ragaszkodnék, melyek Magyarország közjogi önállásával meg nem egyeztethetők. És ezért minket az alkotmányosság eszméje iránti hűtlenséggel csak azok vádolhatnának, kik nem tudják, hogy minden népnek, melynek önérzete és hivatása van, első kötelessége magát és intézményeit megóvni idegen befolyás alól, és hogy ennek minden egyéb tekintetet alá kell rendelnie. A hollandiak nemzedékek szorgalmával a világ minden részeiből haza hozott kincseket gyűjtöttek, hazájokban milliókat költöttek kérteikre, virágaikra, legfőbb erejök anyagi gazdagságukban volt: és mégis,midőn ötven éves harczot folytattak a spanyol absolut uralma ellen, mely alkotmányukat akarta megszüntetni , ismételve a tenger árjai alá helyezték virágzó tartományaikat, (Helyeslés) mert érezték, hogy a tenger árjai lefolynak , de az idegen uralom marad. (Helyeslés.) Ha a közös szabadságokat csak nemzeti önállásunk árán lehetne megvásárolni, mi is azt mondanók: az absolutismus, mint a viz,lefoly; de az egyszer elvesztett önállóság nem jön többé vissza. (Élénk helyeslés, taps.) A szabadság tehát, mely a birodalom valódi érdekében van, mely biztosit és el nem nyom, melyre az öszbirodalomnak szüksége van, nem fog Magyarország ténye által elveszni. De alkotmányos jogaink gyakorlatának önállóságát nem tudnók feláldozni még akkor sem, ha a birodalom jóllétére szükséges volna, mert ez meghaladná azon alapszerződés kötelezettségét, melyen a birodalom alakult; még kevésbbé áldozhatjuk fel azt egy theoriának, mely nem csak a birodalom érdekében nincs, de a dynastia, a népek és a mi érdekünkkel egyenesen ellenkeznék. Összevonva a mondottakat: Ausztria a pragmatica sanctio alapján alakult, és a legnehezebb viszonyok között nem csak fentartotta magát, de nagy európai befolyást gyakorolt. Minden kísérlet, mely ezen szerződési alap ellenében Magyarország beolvasztására, az államegység keresztülvitelére történt, történt legyen az akár az absolutismus, akár a szabadság nevében, csak a birodalom erejét csökkenté és anyagi és erkölcsi bajainak lett okozója. Ebből az következik, hogy Ausztria kivételes állam, mely az egység által nem lehet erős, hanem csak lehetetlen; s hogy Ausztriának választania kell érdekegység meg kormányzati egység között, egység meg egyesség között. Ezt ennyi tapasztalás bizonyítván be, az egységi eszme ép oly kevéssé lehet osztrák, mint magyar érdek. És azért, ismételve a mondottakat: mi oly alkotmányt akarunk a birodalom két részében, mely egymásnak biztositéka legyen, és nem oly rendszert, mely a birodalom egyik felének alkotmányát a másiknak áldozza föl. Mi oly állapotot óhajtunk megtartani, mely a birodalom minden részeinek hazafiságában találja támaszát, és nem olyant, mely ezzel egyenes ellentétben álljon. Mi készek vagyunk, mint a felirat is mondja, a birodalon terheiben részt venni, de egy föltétel alatt, hogy: ha terheiben osztozunk, dicsőségeiben is osztozhassunk, és pedig a pragmatica sanctió alapján, mint közjogilag önálló állam, és nem mint beolvasztott, vagy beolvasztandó tartomány : mert nem lehet, hogy Magyarország, mely annyi erőt ad és annyi terhet visel, mint kevés európai önálló állam, egy theoría kedveért egy név nélküli tartománynyá törpittessék. Ezt kívánja a szerződésen alapuló positiv jog;