Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.

Ülésnapok - 1865-26

232 XXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. midőn egy mindennél meggyőzőbb tény még sokkal közelebb, mert épen szemünk előtt áll ? A nemzet, mely erkölcsi erejét alkotmányához való törhetlen ragaszkodásával, a szabadság és jog legmagasb eszméinek színvonalára emelkedett voltát semmi bal sors által meg nem rendithető kitartásával és el nem oltható lelkesedésével bizonyította s bizonyítja folyvást, épen nem mutat szellemi sülyedést, s nem érdemli, hogy saját fiai kicsinylőleg nyilatkozzanak szellemi erejéről. (Nagy tetszés.) Végre is, az ily nemzet olyan oroszlán, mely a leghíresebb oroszlánvadászok nyilait is lerázza sörényéről. (Zajos éljenzés. Derültség.) I)e hisz a grófnak épen a merev jogfolytonosság nem tetszik, s idejét látja, hogy épen most, midőn az szerinte mindkét oldalról elismertetett, kibontakozzunk annak bilincseiből. Tudja Isten, a jogfolytonossággal olyformán vagyunk, mint a vassal, melyet sokfélekép használnak. Spartában pénzt vertek belőle; egy uj gyógyrendszerben. milliárdnyi részben diluálva, gyógyszerül szolgál; közönségesen, Vörösmarty szerint: „Kard, eke. lánez készül a vasnak gazdag eréből." T. barátomnak a jogfolytonosság lehet a bilincs, melyet ő nyügözőnek érez. De nekem ugy tetszik, hogy e házban többen vagyunk, kiknek a jogfolytonosság : kard, egyetlen fegyverünk, melylyel állásunkat védjük ; eke, egyetlen eszközünk, melylyel lelkünk táplálékát keressük. (Helyeslés.) 0 magas szempontokra emelkedvén, ugy véli, hogy a jogfolytonosság tisztán magyar kérdés, melyet az előrehaladt világ nem ért, nem ismer. Én azt hiszem, Poroszországban is vannak, a kik ismerik; s meg vagyok győződve, hogy Angliában, melyet t. barátom kétségkívül sokkal jobban ismer, mint én, szintén nem egészen ismeretlen fogalom az — ha csak a levegőt, melyben élünk, exoticus valaminek nem állítjuk csak azért, mert tökéletesen hozzá vagyunk szokva láthatlan s tapinthatlan környezetéhez és minden oldalról körülvevő nyomásához, de vegyék el csak egy perezre ajkainktól, megérezzük, hiányában, tagadhatatlan létezését. (Helyeslés.) S ha most, e polémiái kitérést is fölhasználom arra, hogy az előttünk fekvő felirási javaslatot, mely a jogfolytonosság szükségességét oly remekül fejezi ki, még egyszer egész lelkemből pártoljam, elmondtam mindazt, mit részemről egyúttal elmondani szükségesnek tartottam. (Helyeslés.) Tóth Vilmos jegyző: Széchenyi Béla gr. személyét megtámadva érezvén, a ház szabályai értelmében szót kér. (Zaj. Halljuk !) Széchenyi Béla gr.: Tisztelt ház! Csak egy-két szót akarok mondani. Jól tudom, nem áll jogomban, hogy pontonkint felelhessek arra, mit barátom Tisza Kálmán ellenem felhozott és az előttem szóló mondani méltóztatott. Midőn én tegnapelőtt hazámnak és nemzetemnek szellemi hátramaradásáról szóltam, én ezt egész máskép értettem, ugy értettem , hogy miután mi 17 év alatt minden térről le lettünk szorítva, megyei életünk nem volt, természetes, hogy szellemileg sem gyarapodhattunk annyira, mint ha törvényes állapotot éltünk volna. Tisza Kálmán barátomnak pedig azt felelem, hogy a mi az egyes képviselő függetlenségét illeti, jól tudom és fel is teszem, hogy minden képviselő e teremben független ember; de én a függetlenséget ugy értettem, hogy tökéletesen független ember az, ki mindig, mindenkor és minden körülmények között, akár tetszik, akár nem, kimondja saját nézetét; (Zaj. Felkiáltás: Mindnyájunk!) nem enged semmi pressiónak, jöjjön az fölülről vagy alulról. Ez az, a mit mondani akartam, és a mi. hiszem, elég a magam védelmére. (Helyeslés a jobb oldalon.) Wlád Alajos: A válaszfeliratok mindenkor nagy horderó'vel és kitűnő jelentőséggel birtak. mert feladatuk és hivatásuk volt constatálni az ország aggodalmait és tolmácsolni az igazi közvéleményt. Az 1848-ik év előtti időkben hu kifejezései voltak azok a szent korona tagjainak , 1848 óta azonban megszűnvén az utasitások melletti képviseltetés, a válaszfeliratok fontosságukban csak nyertek. mert épen abban áll feladatuk, hogy az országnak valóságos és megvesztegethetlen közvéI leményét constatálják, erre pedig a módot a parlamentben a válaszfelirati viták szolgáltatják. Azért igen bölcsen állitá hazánk bölcse, hogy épen a válaszfelirati viták vannak hivatva arra, hogy miután utasításokkal ellátva nem vagyunk, küldőink magokat tájékozhassák az iránt, mikép tartjuk meg azon programmokat, melyeket nekik megválasztatásunk alkalmával elmondottunk. Ezen indoknál fogva, t. ház! habár látom, hogy a t. ház figyelme ki van merítve, és habár érzem, hogy azon kiünő szellemi erők után, melyek előttem felléptek, nem versenyezhetek a szónoklat dicsőségében ; de mégis kötelességemnek tartom nézeteimet és azon kiindulási pontot előadni, mely engemet a jelen válaszfeliratnak pártolásánál, vagy nem pártolásánál vezet. (Halljuk!) Nyíltan és őszintén teszem azt, mert természetemben rejlik a nyíltság és őszinteség, s véleményemet kimondani mindig szabadon és nyíltan szoktam; és biztosítom önöket, hogy ép oly független vagyok, mint bárki más e képviselőházban. Én, t. ház! mivel német nem vagyok, nem vagyok és nem lehetek centralista, azaz : én az osztrák birodalomnak centralisatio utján igazgatását nem csak nem pártolom, hanem határozottan kárhoztatom, mert az maga magát kárhoztatta el azon 17 év alatt, mely idő alatt nem csak ezen or-