Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.

Ülésnapok - 1865-26

2S0 XXVI. OESZÁGOS ÜLÉS. sét mint kormányzási rendszert. Megvallom, hogy annak kivitelét jelen körülményeink közt magamnak megmagyarázni nem tudom. Körülményeink rendkívülisége által bizonyos mértékben a fogalmak is megváltoztak. P. o. minisztérium követeléséről levén szó, azt a közös ügyek feletti értekezéssel ugyanazonosnak tekinthetjük. Az ország minden ügyei a minisztérium által vitetvén, a miniszteri hatalom és hatásköre megállapítása épen azért szükséges, nehogy ez a lajtántuli minisztérium, vagy államminiszterium körébe vághasson; de hisz épen ezen hatáskör megállapításából, mint a mely elkülönözi a magyar minisztérium és a lajtántuli nagy államminiszterium hatalomkörét, épen ebből áll a közügyek elhatározása. Mig tehát ez meg nem állapíttatik, addig határozott hatáskörű minisztériumot nem képzelhetek, ily hatáskör nélkülit pedig épen nem. Igaz, hogy a válaszföliratban egy helyütt készeknek nyilatkozunk, ezen átalakítási időszakban a minisztérium formáját tekintve, engedékenyeknek lenni, hihetőleg a minisztériumot índemnity billel segitni. Igen, de sem a királynak nem adhatunk índemnity bilit egy csonka minisztérium kinevezhetésére,mindig a válaszföliratban gondolt 1848-kiminisztériumot értve ; sem magunknak ily csonka minisztérium elfogadásai a. (A bal oldalon: Mi sem! Zaj.) Ha lefelé tekintjük a minisztérium állását, nem hasonló bonyolódott állapotba lépünk-e ? Ha a minisztérium, szemben a vármegyékkel, melyeknek azonnali visszahelyezése természetes következetessegü lenne, szemben épen azon vármegyékkel, melyek csak ideiglen a meg nem maradhatás előrelátásával alakíttattak 1848-ban, ezeknek közegeit, melyek a kormányzási gyakorlat hiányában vannak és mtíködésök nagy részével ismeretlenek, egyszerre visszaállítaná, ebből nem csak rendetlenség, hanem komolyabb következés is származnék, t. i. a municipális rendszer sympathiájának veszedelmeztetése, mert lehetetlen, hogy a megyék első működése a zavar formáját ne viselje és számtalan esetben a kormányzottak aggasztásával és kárával ne járjon. Én tehát azt tartom, hogy e második mód szerint sem lehetne a minisztériumot, minden indemnity bili mellett sem, mint kormányzási tényezőt képzelni. De végre, mint kiegyezkedési közeg sem egyez meg a minisztérium vélekedésemmel. Itt ismét azon fogalomváltozásra hivatkozom, melyet előbb érintek a minisztériumra nézve, s melyet közös ügyeknek is lehet kanonizálni. Itt, ha kiegyezkedésről szólunk, bizonyos értelemben békekötés fogalmát használhatjuk. Ezen kiegyezkedés, természeténél fogva, nem ÍIZ 0 Felsége kormánya között és mi; köztünk kell, hogy történjék, hanem egyenesen Ő Felsége között és köztünk. Tehát a kormány szereplése ezen cselekvésben egészen helyen kivüli. A kormány működésének csak később fog nyílni tér, midőn az egyezkedés már megállapíttatott, mert hisz épen a kormány mivolta, formája és rendszere az egyezkedésnek egyik fő pontja. Egyelőre tehát a két egyezkedő fél alkudozik egyedül, és ekkor vagy semmi vagy mindenesetre nem lehet olyan közvetítő, a ki mindkettőtől függ, hanem épen olyan, a ki egyiktől sem függ, a mi pedig máskép nem érhető el, mint ha azon egyezkedő fél képében, a ki személyesen nem járulhat a kiegyezés művéhez, e czélra egy bizalmával felruházott küldöttje jelenik meg. Ez volna tehát azon minisztérium, mely igényeltetik. Igen, de már épen az előbbieknél fogva én nem látom benne azon megkivántatóságokat, melyek ezen részrehajlatlan szerepre szükségesek; mert ha átmegyünk a gyakorlati térre, a kiegyezkedés terére: ha ezt egy formaszerinti minisztérium eszközölné, az számtalan nehézséggel találkoznék, mert hihetőleg olyanokat volna kénytelen nem ritkán előadni s védelmezni, a mik által egészen megfosztatnék hatásától, az országgyűlés bizalmától, és igy állásától is. Ha pedig a minisztérium mellőzve parlamentális kormányszerü ter-. mészetét és kormányzási rendeltetését, csak ad hoc neveztetnék ki, akkor működése egyenesen királyi biztos szerepévé változik, (Zaj.) mert más jellege ezen közvetítő közegnek nem volna. Ekkor azonban a miniszteri rangnak és czimnek komoly szükségét nem látom. De látom igenis a királyi küldöttnek helyét és czélszerüségét, sőt szükségét; ezt alkotmányunk történelme is mutatja, például szolgálhatván maga a pragmatica sanctio készítésének módja. Ezek folytán öszpontosított véleményem az, hogy a yálaszföliratban meg lenne említendő, hogy miután 0 Felsége a trónbeszéd által a jogfolytonosság hiánya szülte aggodalmakat megszüntetni, s bennünket mind a közös ügyek, mind az 1848-ki törvények átvizsgálása ügyében működésre fölszólítani kegyeskedett, mi erre mind két irányban készeknek nyilatkozunk, elvárván O Felsége kegyelmétől , hogy kívánalmainak megismertetése végett munkálódásunkat a legmagasabb bizalmával felruházott küldöttje vagy küldöttjei által könnyíteni méltóztassék. E tekintetben tehát változást vélvén szükségesnek a föliratban, mikép legyen az alkalmazandó, ahhoz a részletes tárgyalás alkalmával megjegyzéseimet megtehetni, magamnak fentartom. (Helyeslés a jobb oldalon.) Szász Károly: Tisztelt ház .'Szívesen lemondottam volna a szóról, mert azok közé tartozom,