Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.
Ülésnapok - 1865-25
XXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 217 Ily meggyőződésben levén, egyszerű szavazatommal akartam pártolni a feliratot, minden értelmezés, minden magyarázgatás, minden fejtegetés nélkül, úgy, mint az meg van irva; de miután a tisztelt ház az én meggyőződésemtől eltérő véleményben volt, és a discussio terére lépett, ezen discussio alatt pedig fölmerültek nyilatkozatok, észrevételek, czáfolatok: én is fölhiva érzem magamat először a felirathoz magához, igen röviden, egész átalában szólani, azután pedig azokra nézve, miket Komárom városának nagyérdemű képvisoló'je tegnap felhozott, ellenészrevételeket tenni. (Halljuk!) Magának a föliratnak főjelessége előttem az, hogy mig egy részről nem ad föl a nemzet jogaiból semmit, más részről nem zár ki semmit, nem köt le semmit, a mi az alkudozások, egyezkedések megkezdésére, folytatására, sőt okosan remélhető sikerére szükséges. Szabad legyen e végre a kezemben levő felirat néhány pontjaira hivatkoznom. A fölirat ugyanazon törvényes tért foglalja el, melyre utasított bennünket ö Felsége trónbeszédében, a sanctio pragmatica terét; és igy nem csak a fölséges uralkodóháznak kétségtelen trónöröklési jogát ismeri el, hanem saját alkotmányos függetlenségünk megőrzése mellett mindazon kötelezettségeket is elvállalja, melyek ezen alaptörvényünkből ránk hárulnak. Megemlíti továbbá a közös viszonyokat, azok mikénti kezelési módjának meghatározását szükségesnek tartja, készségét jelentvén ki, hogy azt saját hazai alkotmányosságunk függetlensége mellett, annak idejében javasíatkép fogja előterjeszteni. Említi az októberi diplomát és a februári pátenst, s midőn azokat mellőzi s el nem fogadhatóknak nyilvánítja, nem marad a merev tagadás, a passivitás terén, hanem elfogadja a trónbeszéd azon utasítását, melyben oly módosítások tételére hivatunk fel, melyek alkotmányos életünk s függetlenségünk fentartása mellett egyszersmind megfeleljenek a birodalom életföltételeinek. Megemlíti azután 48-iki törvényeket, és a mennyiben a trónbeszédben azoknak átvizsgálása kívántatik, kijelöli a feltételeket, a módokat, miként lehet ezen kétségtelen törvényeink változtatását törvényhozási utón teljesíteni. Kész hódoló tisztelettel említi a koronázást, mint a nemzet forró óhajtását, s erre alkotmányunk visszaadását, helyreállítását követeli, hogy e forró óhajtása a nemzetnekteljesülhessen. Elismeri Felséges Urunknak atyai jó szándékát, mert, mint a 42-ik szakaszban olvashatjuk, őszinte hálaérzetet mond 0 Felségének azon atyai szándékáért, melylyel eloszlatni igyekszik azon aggodalmakat és akadályokat, melyek közjogi kérdéseink megoldását gátolják. Ily előzékenység, ily hajlandó készség mellett ki mondhatja, hogy a válaszfölirati javaslatban ki volna KÉPT. H. UAPLÓ. 186 5 / 6 . I. zárva valami, vagy le volna kötve olyasmi, a mi az egyezkedésre, a kiegyenlítés, megkezdésére és folytatására, okszerű sikerére nézve szükséges? De más részről ezen hódoló tisztelettel kifejezett előzékenység mellett szoi^osan ragaszkodik a fölirat minden alkotmányosjogainkhoz is, nem ad föl belőlök semmit, kivan parlamentális kormányt, felelős minisztériumot, a köztörvényhatóságok alkotmányos helyreállítását. És kérdem : megütközhetik-e ebben valaki'? Azt hiszem, alig. A nemzetnek törvényén, törvényes jogain és alkotmányos alapján kivül nincs egyéb hatalma. Ha ezeket megsérti, ha ezekből valamit fölad, meg van sértve a szeplőtlenség azon varázsereje, melyre minden veszélyben bátran hivatkozhatik. Tudom én , hogy meg kell a körülményekkel alkudni ; azt is tudom, hogy a politikai bölcseségszámitásaiból soha sem hagyja ki a politikai exi, gentiákat; de nézetem szerint e téren sincs kívánni való a feliratban, mert midőn a parlamentális kormányt, a felelős magyar minisztériumot s a megyék helyreállítását követeli, egyszersmind számot vet a körülményekkel, a nehézségekkel, a lehetőségekkel. Ezt mondja a 47-ik §-ban: ,,Az átmeneti korszaknak sok nehézségei lesznek; tudjuk, hogy a közigazgatás több ágainak tettleges átvétele s rendezése hosszabb időt igényel és talán némi bonyodalmakkal is jár, melyeknek tisztába hozatala nagy óvatosságot íhg kívánni. í- Nem ignorálta tehát véleményem s teljes meggyőződésem szerint a nehézségeket és körülményeket a felirat. Sőt O Felségének, kegyelmes Urunknak királyi hatalmát hivja föl arra, hogy ezen nehézségeknek és akadályoknak legyőzésében hatalmával bennünket istápoljon. Én valóban egy részről alkotmányos jogainkhoz való hű ragaszkodást, más részről a kiegyenlítésre való készséget tartom a fölirat azon előnyeinek, melyeknél fogva az nem csak jogilag helyes, hanem politikailag is tapintatos. Mert, uraim, valljuk meg, a kérdés, mely előttünk áll, igen is jogi kérdés, de egyszersmind politikai is. Szóval — bocsánat, ha ismétlem valakinek már elmondott eszméjét — nem per ez, melyben replikákat lehet irni, mert nincs biró, ki felettünk ítélne ; hanem politikai kérdés. Politikai kérdéseket pedig mindig csak vagy a kölcsönös érdekeknek kellő méltánylásával és a viszonyok figyelembe vételével, az exigentiák követelésének beszámításával lehet békésen megoldani, vagy hatalommal ketté vágni. Biró jogi kérdésekben Ítélhet, s ezekben helyesen írhatni szóváltásokat; politikai kérdésekben státusiratok foglalnak helyet: és én tisztelt vezérünknek e jeles műnk áját ilyennek ismerem. Ezek után engedje a t. ház, hogy igen tisztelt régi barátom és követtársamnak , Komáromvárosa 28
