Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.

Ülésnapok - 1865-25

XXV. ORSZÁGOS ULES. 211 és ezt mondják azért, mert a februári pátens állítólag a mi kedvünkért függesztetett föl. Elismerem, t. ház ! hogy a történelem előtt, melynek bírói széke eló'l nem menekülhet senki, felelősséggel igen is tartozunk; felelősséggel tartozunk nem csak azért, a mit tenni fogunk, hanem felelősséggel tartozunk azért is, a mit tenni netalán elmulasztanánk; de oly tényért, a mely hozzájárulásunk nélkül jött létre, oly tényért, melynek éle egyenesen ellenünk és alkotmányunk ellen volt irányozva, oly tényért, melynek súlyát mi szenvedtük legkeservesebben, én részemről felelősséget nem vállalhatok, sem pedig senki jog és méltányosság szerint felelősséget tőlünk nem követelhet, (Helyeslés.) Mi nem kívántuk az októberi diplomát, annál kevésbbé a februári pátenst. (Derültség.) Valamint tehát ezen okmányok keletkezésében nem volt semmi részünk, ugy annak, hogy fölfüggesztettek, nem mi vagyunk okai; sőt kijelentem, mélyen sajnálom, hogy a Magyarország alkotmányának helyreállítására irányzott első lépés az örökös tartományok szabadságának felfüggesztésével tétetett kapcsolatba, (Helyeslés) és meg vagyok győződve, hogy a februári alkotmánynak Magyarország érdekében felfüggesztése csak annyiban volt szükséges, menynyiben ezen alkotmány Magyarországot is körébe vonta, Magyarországot, melynek a februári alkotmány kelétkezése előtt századokon keresztül megvolt saját alkotmánya, Magyarországot, mely a pragmatica sannctióra csak azon föltétel alatt állott, hogy ősi alkotmánya épségben fentartassék. És most, t. ház ! engedjék meg, hogy még egy észrevételt tegyek, mely némileg helyzetünknek felvilágosítására szolgál. Hogy azonban ezen észrevétel, melyet tenni fogok, senki által félre ne magyaráztassék, .és azon értelemben vétessék, mely értelemben én tenni akarom, engedjék meg, hogy egy más észrevételt bocsássak előre. Az absolut kormányzatnak szerencsétlensége az, hogy az uralkodó azon előzményeket, melyekre határozatait épiti, mindig- csak egyoldalulag azon tanácsosai által szerezheti meg-, kik legközelebb körében élnek, és igy nincs alkalma, hogy mindazoknak érvényességét más oldalról is igazolhassa. Ebből következik, hogy azon czélt, melynél egyéb ezélja az uralkodóknak nem lehet, t. i. hogy népeiket boldogítsák, népeiket kielégítsék, népeiket megnyugtassák, igen i'itkán érheti el; de magok a tanácsosok is honnan meríthetik azon adatokat, melyeket az uralkodó elé terjesztenek? Bureausegédjeik által le egész az utolsó fokozatig, mely fokozaton a néppel közvetlen érintkezésben állnak. Hogyha tehát ezek között vannak olyanok, kiknek tehetségei korlátoltak, kiknek felfogásai hiányosak — pedig minden tisztelet mellett, melylyel a bureaucratia iránt viseltetem, (Derültség) I nem tagadhatom, hogy akadnak ilyenek— azáltalok szerzett adatok is hiányosak és tévesek lehetnek ; ha pedig azok hiányosak, akkor azon következmények, melyek ezen előzményekből származ| nak, szintén nem fognak a dolgok állásának meg| felelni. így szövődik a fátum, t. ház, mely nemzeteket sodor örvénybe, és mely virágzó országokat igen rövid idő alatt puszta sivatagokká képes átváltoztatni. (Helyeslés) Ezt átlátta Felséges Urunk is, és ez volt az ok. a miért az absolut rendszerről az alkotmányos rendszerre lépett át. Ennek előrebocsátásából méltóztatnak átlátni, hogy én nem vádolok személyeket, hanem a viszonyokat , a rendszert, nem vádolok roszakarattal senkit, még azon államférfiakat sem. kiktől az 1848-ki évtől fogva mindazon bajaink erednek, melyek alatt még mai napig görnyedünk. Elmondom tehát már most azon tényeket, melyeket hely| zetünk eonstatálása végett fölhoznunk szükséges. Nem lehet csodálni, hogy Ausztria sajnálattal tekint azon sok száz millió után, melyeket az 1848ki törvények érvénytelenítése czéljából elpazarolt: -mert azt tapasztalni, hogy a roppant áldozatoknak i semmi eredménye sincs, azt tapasztalni, hogy ezen I milliók elvesztek, minden egyéb eredmény nélkül, j minthogy az átalános szegénységet előmozdították, | ez nem lehet örvendetes. De ha megengedem is, hogy azon áldozatok, melyeket Ausztria az 1848ki törvények megsemmisítése czéljából hozott, nehezen estek; más oldalról emlékezetbe kell hoznom i azon tényt is, hogy a magyar nép életének legméj lyebb aknáiban örök tűzzel ég egy emlékezet, és I ez az 1848-ki törvényekért elhullott áldozatok kegyeletteljes emléke. (Hosszas helyeslés.) Én ugyan megengedem, hogy a magyar nép, ha kérdeztetnék, mely szakaszait akarja megtartani az 1848-ki törvényeknek s mely szakaszait megváltoztatni vagy eltörölni: vagy épen semmi, kielégítő választ | pedig semmi esetben adni nem tudna; de tudja azt, I hogy a 48-iki törvények szentesítésének pillanatától kezdődik az ő felszabadulása, és, hogy ezen törvények azok, melyekért fiai a csatatéren elvéreztek. Mi tehát, mint a nép képviselői, ezen kegyeletes emlékezetet nem felejthetjük, és azért minekünk | azon törvényektől, melyekért egy ország áldozott. | elállanunk nem szabad. (Helyeslés.) Mi fog történni, hogyha mi a jogfolytonos! sághoz ragaszkodunk, azt megmondani nem tudom. I Azt mondják, ha alkotmányunk revisiójára rá nem állunk, ezen országgyűlés minden eredmény nélkül el fos: oszlatni, és akkor aztán nem lesz móí dunk enyhíteni azon ínséget sem, melyet tán a mos| tani év mostoha időjárása okozhatna. Azt mondják, | az országnak nem lesz módja kimenekülni anyagi jóllétét gátló azon tespedésből, melyben jelenleg van. Erre, t. ház! felelnünk nem lehet, mert mi az 27*