Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.

Ülésnapok - 1865-25

XXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 207 nelmi fontosságát tagadni nem lehet, valamint azt sem, hogy szoros összeköttetésben áll az a birodalom életkérdésével, melynek európai jelentőségéből foly, hogy azt megakasztani sem akaratunkban, sem hatalmunkban nem állhat. E kérdés ellenállhatlanul halad kifejlődése felé, mert, mint mondám, szerencsés megoldása európai szükséggé vált: tőlünk függ, vajon megoldása javunkra vagy kárunkra fog kiütni; tőlünk függ felhasználni a kezdeményezést, miszerint elősegítvén a politikai nagy czélnak diadalát, egyszersmind saját jóllétünket és alkotmányos életünk biztosságát vívhatjuk ki, mig elmulasztván ez alkalmat , és a gyeplőt ismét másoknak engedvén át, ügyünk elsőszülöttségi joga veszélyeztetnék. E veszedelem léte felett nem szabad ámítanunk magunkat; de kezünkben van a lehetőség azt elhárítani, mihelyt meggyőződik a Fölség és meggyőződnek a birodalom többi alkotmányos népei arról, hogy feladatunkat nem önző és kizárólagos szempontból karoljuk fel, hogy ügyünket nem hozzuk ellentétbe a birodalom életföltételeivel, hanem hogy midőn államjogi önállásunkhoz és sarkalatos jogaink szentségéhez szilárdul ragaszkodunk, egyszersmind a pragmatica sanctióból folyó kötelezettségeinknek, a közös érdek igényeinek és különösen a birodalom alkotmányos átalakulásából kifejlődött szükségnek megfelelni készek vagyunk. Kettős tehát nemzetünknek komoly feladata: egy részről visszaszerezni, megőrizni és biztosítani alapjogait, melyekről bármely részben is csak létének megtagadásával mondhatna le a nemzet, és befejezni a kor kivánatainak megfelelő belszervezését; más részről pedig betölteni a birodalom irányában létező és ugyanazon jogalapból folyó kötelezettségeinket, megütve itt is a kor igényeinek mértékét, mely a birodalom fentartásában és alkotmányos létének megszilárdításában találja kifejezését. Tekintve belszerkezetünket, azon biztos reményben , hogy az önálló belszervezetünket illető intézményeinkről alkalmunk lesz annak idején tüzetesen nyilatkozni, e helyen csak azt említem meg , miben államjogi önállóságunk és alkotmányos létünk fő feltételét és nélkülözhetleii biztositékát találom. Ertem a törvény szentsége által megállapított kormányformát vagyis a felelős magyar minisztériumot; (Elénk éljenzés) értem továbbá a törvényhatóságok önkormányzati jogát és törvényes állásukat, miben nemzetünk alkotmányunk palládiumát ismerte fel mindenkor: (Éljen!) e részben feladatunknak tekintvén mindazt, mi ezen alkotmányos intézményeknek mielőbbi életbeléptetését, valamint azoknak egymás melletti biztos megállhatását eszközlendi. Áttérve azon kérdésre, mely a birodalom irányában létező viszonyunkra vonatkozik, és melynek megoldása szoros összeköttetésben áll a birodalom átalakulásával, én is azon bölcs véleményhez csatlakozom, mely a pragmatica sanctióból folyó kötelezettségeinket a közös védelem eszméjére fekteti. Ámde a közös védelem, melyre kötelezi a pragmatica sanctió a birodalom minden országait bel és kül ellenség ellen, ha ozéljának meg akar felelni, mely a monarchiának fentartása, azt nem csak fegyveres megtámadóktól. hanem azoknál sokkal veszedelmesebb közös ellenségektől fogja megóvni. Á jelen században az államok neifi annyira a harczias kalandban, mint inkább a szellemi és anyagi haladásban keresik hatalmok fő tényezőjét; miért is legveszedelmesebb ellenségöknek tekintik a közelszegényedést , a hitel csökkenését, a szellemi és anyagi sülyedést, (Helyes!) és ott, hol ezen bajok oly nagy mértékben és oly fenyegető alakban jelennek meg, mint hazánkban és a birodalomban is, az ezek elleni közös védelem a közjó sürgetős követelésének és az egyes országok kiáltó szükségének leginkább meg fog felelni. Ilyen közös védelem a szuronynál nemesebb fegyvert vesz igénybe, és annak szüksége ellenállhatlanul készteti arra az alkotmányos országokat, hogy, függetlenségöknek fentartása mellett., közös érdekeik alkotmányos elintézése végett egymással testvérileg és bizalmasan érintkezzenek. De a közvédelemnek legnemesb és legdicsőbb emanatiója lesz a birodalom alkotmányos népei közti solidaritás, mely az alkotmányosság elleni törekvés és fondorkodás legyőzését. a történelmi jogállapot biztosítását és a valóságos alkotmányosság diadalát tűzi ki közös feladatának. Azon kapcsot, mely a birodalom országait önállóság-ük fentartása mellett eloszthatlan eg-észszé összefűzi, szentesített szerződéseken alapuló erkölcsi eredménynek tekintem, mely a jogi biztonságban és órdekrokonságban találja éltető gyökereit, és ezekből veszi minden életerejét. Lehetetlen lesz tehát, mihelyt valóságos alkotmányosságnak fognak örvendhetni a birodalom minden népei, a pragmatica sanctióból folyó közös védelmet ezen jogi biztonságra és az abból fejlődött közös érdekre is ki nem terjeszteni. Az ilyen közös védelem ki fogja zárni az alárendelést és az absorptio eszméjét, de magában fogja foglalni a jogállapot teljes biztosítását, mely biztosításban áll a birodalom jóllétének, nyugalmának és erejének feltétele. A saját jogaikban biztosított alkotmányos országok, aggodalom nélkül s örömest fognak önállásukkal megférő módon egymással érintkezni közös ügyeiknek alkotmányos elintézése végett, azon határok között, melyeket a valódi érdek-egység és a külön tárgyalásnak lehetetlensége fog eléjök szabni.