Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.

Ülésnapok - 1865-25

XXV. OESZÁGOS ÜLÉS. 205 a birodalmi erőknek: és mindezek ellenére, minő alásülyedése a birodalomnak! Szükségképen be kellett ennek ily politika mellett következni. És most hová jutunk ki? ki látja a jövendőt? sikerül-e megállítani a sorsot, vagy ingunk tovább is elenyészésünk elébe, hogy más erőteljesebb népeknek adjunk helyet ? Eddig birodalmi szempontból tekintettem a kérdést, most szükséges Magyarország szempontjából tekinteni a kérdést. Itt mindenekelőtt találkozunk a német államférfiak azon gyanúsításával, hogy a német nemzetnek ellenségei vagyunk s iparkodunk a birodalomtól elválni és független Magyarországot fölállítani. Nem szólanék ezen értelem nélküli gyanúsításhoz, ha nem tartanék tőle, hogy eme gyanúsítás a legfelsőbb körökben gyökeret verhetne. Az örökös tartományok népétől azért nem kívánhatjuk az elszakadást, mert mi földbirtok, tőke, kereskedés és ipar mezején ezerszeres lánczokkal vagyunk összekötve velők, melyeket ha elszakítanánk, minden azokból kifolyó érdekeinket megsemmisítenők. Azért sem óhajtjuk továbbá az elszakadást, mert a birodalomban létező szláv elem egyik része önállókig, másik része pedig a birodalmon kivid álló szláv elemekkel szövetkezvén, mindkettő egyesülni fog abban, hogy bennünket megsemmisítsenek, a természet azon egyszerű törvényét követve, hogy minket, kik nelíik, mint részecskéknek, az egészhez csatlakozásukban utjokban állunk, mint akadályt elmozdítsanak. A mi fenmaradásunk tehát a felséges uralkodó-családhoz és a német elemmel való szövetkezéshez oly annyira kötve van, hogy ha Magyarország független állapotban léteznék is, a német elemmel való szövetséget egyátalában nem nélkülözhetné és kénytelen lenne mindent elkövetni annak megnyerésére. Gyanusittatunk továbbá, hogy különválási hajlamunkkal a birodalom nagyhatalmi állását koezkáztatjuk. Ennél fontolatlanabb gyanúsítást alig lehetne kitalálni. Az osztrák birodalom geographiai helyzete követeli, hogy nagyhatalom legyen. Európa szivét foglalván el, minden, a mi Európában és a Földközi tenger partján történik, mélyen érdekli, s a külnépek lökéseitől öszszeroskad, ha nem elég erős. A birodalomnak nagyhatalmi állása fentartására különösen Magyarország népei vannak hivatva. Azon nép királya, mely a Duna völgyein lakó népeken uralkodik, van hivatva uralkodni a vele határos kisebb tartományok fölött is, hogy azokat megótalmazza, hogy más hatalmasabb birodalmak martalékául ne essenek. Magyarország létezésének ez oly szoros föltétele, hogy ha például az osztrák birodalom csak Magyarországból állana, meg kellene hódítani a mostani örökös tartományokat és egy erős birodalommá alakítani, hogy fennállhasson. Az Arpádházbeli és vegyes házból származott magyar királyok is átlátták ezen czélt, s a harczok, melyeket küzdöttek, Magyarországnak erős és nagyhatalommá tételére voltak irányozva. Legnagyobb bajuk azonban a német államférfiaknak az 1848-ik évi törvények. Én nyíltan beszélek. Ne higyék a német államférfiak, hogy bennünket elámítanak; mi sem akarjuk ámítani őket. Az 1848-iki törvények sem jogi, sem anyagi tekintetben a birodalomnak nem ártalmasak. A német államférfiak jól tudják, hogy ha a magyar minisztérium megalakul, Magyarország kormányzása kezökből kiesik, s ebben igazuk van ; azt akarjuk mi is, hogy Magyarország kormányzatától elessenek. A német államférfiak jól tudják, hogy ha a magyar minisztérium föláll, a birodalom súly- és összetartó pontja Magyarországra esik; ezt akarjuk mi is , mert Magyarország a birodalom legerőteljesebb része, s legnagyobb öszszetartási erővel bír, s a benne létező nemzeti erőkre támaszkodva, joggal követeli magának ezen fontosságot. Ez tehát nem ábrándos kívánsága a magyaroknak, hanem Magyarország geographiai helyzetében fekszik. A ki a budai hegyek ormain uralkodik, az uralkodik a dunavölgyi tartományok felett is. Történeti példák igazolják ezt. A történelem egyik legnagyobb hóditója, dicső emlékezetű elődünk Attila is a budai hegyek ormain ütötte fel uralkodói lakhelyét. Midőn dicső fejedelmünk, Árpád e hont elfoglalta, szintén Budán telepedett meg és ormain vetette uralma alá

! a dunavölgyi népeket. Szeretett emlékű királyunk, Mátyás az igazságos szintén Budát tette uralkodása központjává. Es hogy a szomorú emlékeket se feledjük , midőn a szomszéd török nemzet Budát elfoglalta, 150 évig uralkodott a dunavölgyi népeken és tartományokon. Azért én a belpolitikát oda irányulni óhajtanám, hogy a birodalom fentartó ereje Magyarországra, mint a birodalom legerőteljesebb részére helyeztessék. A ház szokásaiban nem vagyok jártas; de ha megengedhető, ugy a kül- és belpolitikára nézve nyilvánitott óhajtásomat a válaszföliratba fölvenni kérem. Ezt azonban a t. ház bölcseségére bízom. Hasonlóképen szánnék a válaszföliratban néhány részvevő sort a szerencsétlen lengyel nemzet részére is. De már a válaszföliratban mindenesetre fölvétetni kérem Gácsországot is, mely egykoron szintén a Sz. István koronáját kitevő országokhoz tartozott, s visszaszereztetvén, mégis a koronázási hitlevél 3-ik pontja ellenére Magyarországhoz nem csatoltatott. Ez is a jogfolytonosság követelménye. A birodalomnak feljebb csak némely viszonyaiban említett amaz állapotát válságosnak és oda fokozódottnak látom, hogy a birodalmat vagy