Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.

Ülésnapok - 1865-25

i 202 XXV. OKSZ Deák Ferencz: (Halljuk! Halljuk!) Én is a házi rendhez akarok szólani. Azon szakasz, mely itt fölolvastatott, ha nem csalódom, nem vonatkozik különösen a válaszföliratra. A válaszföliratnak természetében van, hogy nem csak azok szólanak hozzá, kik megtámadják, hanem azok is, kik illustrálni akarják. A válaszfölirat szól 0 Felségéhez, de szól egyszersmind a nemzethez, (ügy van!) A válaszfölirat, melyet egy bizottság elkészített, meg volt ugyan vitatva a bizottság szűk körében, de a vitatkozások magok a tagok közt maradtak. Miért ment valami bele a föliratba, miért maradt ki belőle más valami, arról a közönség nem tud semmit : erre való a válaszfölirat illustrátiója — (Elénk helyeslés) ez pedig oly tág tér, hol épen nem lehet követelni, hogy egyik ellene vagy pedig mellette szóljon, hanem egyik ugy mint a másik fölvilágosítja a válaszföliratot. Vitatásoknál sokszor nincs párt, elvben az egész ház elfogad valamit ; és mégis hasznos, sőt szükséges, hogy az ügy az egész ország előtt fölvilágosíttassék. Méltóztassanak tekintetbe venni, hogy a mostani politikai álláspont olyan, melyben mi, kik utasítás nélkül állunk itt, számolni tartozunk a népnek, mely minket ide küldött. (Élénk helyeslés.) Mi által számolunk "? Nyilvános élet a megyékben nincs, oda tehát tudósításokat nem küldhetünk. Számolunk itt a nyilvános discussió által. (Elénk tetszés.) Ne zárjunk el senkit a nyilvános discussiótól, mert ma tán egy nemzeties párté a többség, holnap az ellenkezőé lehet. A tanácskozás teljes szabadságának olyan korlátozása kétélű fegyver, mely ma másokat, holnap magunkat sérthet meg. (Elénk helyeslés.) Én azt hiszem, szóljaiiak, a kiknek még észrevételeik vannak, szóljanak, a kik a válaszföliratban vagy valamit találnak, mi nekik aggodalmat okoz, vagy valamit máskép értenek, vagy valamit föl akarnak világosittatni. Az eszmecsere nem élesíti, hanem enyhíti a tanácskozásokat. (Tetszés.) Az elfojtott szó sokszor több keserűséget okoz. mint a kimondott őszinte szabad szó. (Zajos helyeslés.) Folytassuk a tanácskozásokat! Azt a néhány napot, melyet tán erre fordítunk és fordíthatunk, nagyobb kamattal nem elocálhatjuk, mintha azt a szabad discussióra fordítjuk. Folytassuk tehát a tanácskozásokat! Minden emberre magára bízzuk, szükségesnek látja-e még valamit mondani, a mi elmondva még nem volt, vagy helyesnek találja-e ismételni, a mi már mondva volt. (Derültség, éljenzés.) Ha átalánosságban kifejtettük nézeteinket, talán az átalános kifejtés hatással lesz a részletes kifejtésre is. Az eddigi tanácskozásokból is azt látom, hogy sok mondatott a discussió folytán, a mi egyenesen és szorosan a részletes tárgyaláshoz tartozik. Ez nem elvesztett dolog, mert vagy fölvilágosítást idézett elő, vagy a ki kimon,GOS ÜLÉS. dotta nézeteit, a részleteknél csak hivatkozik rajok, s ismételni nem fogja : tehát itt időveszteség nincs. Szóljanak tehát, a kiket keblök és szivök érzelmei arra ösztönöznek ; hallgassuk meg őket figyelemmel, és ha látjuk, hogy többet, mást mondani nem akarnak, zárjuk be az átalános vitát és menjünk át a részletes tárgyalásra. Ez véleményem. (Hoszszan tartó zajos éljenzés.) Faragó Ferencz : Igen tisztelt kipvíselőház! Mélyen tisztelt Eötvös b. és Ghyczy Kálmán képviselőtársaimnak tegnap tartott remek és valódi állambölcseséget tartalmazó beszéde kimerítette mindazt, mit a fölirat indokolására még mondani lehetett volna; nem is szólanék semmit, de azon az utón, melyet nemzetemnek megkell futni, hogy boldogságra juthasson, akadályokat látok. Meglehet, hogy tévedek, de az erősebbek nemes kötelessége a gyöngébbeket útba igazítani, és az aggodalmakat, ha mindjárt képzeletiek is, eloszlatni. Az a kérdés is fölmerül, ha mindaz , mit a válaszfelirat kivan, megadatik, vajon elérhető lesze, hogy a birodalomnak nagyhatalmi állása, mint ezt Fölséges Királyunk megnyitó beszédében óhajtja, föntartassék ? elérhető-e ezen Magyarország népeinek boldogsága, mint azt a felirat 50-ik pontja óhajtja? Én azt mondom, nem: mert akárminő bölcs törvények és boldog állapot hozassék be a birodalmi népek jólléte előmozdítására, ha a külés bei-politika roszul vezettetik , fölemészti a népek erejét, vagyonát, s lassankint a birodalom öszszeroskad. Ha a kül-politikábaereszkedem,(Hö!^'?(k.9azért teszem, mert a magyar nemzet törvényeinek bizonysága szerint mindig gyakorolta akül-politikában beleszólását. Több történelmi példából csak a sistovi békekötést említem föl, mely ellenMagyarország rendéi 1790-diki november 15-én óvást tettek, s nyilatkoztatták, „hogy ha a magyar szent korona tartományaira nézve a Portával méltányos és kedvező békét kötni nem lehetne, készebbek inkább verőket, vagyonukat feláldozni, mintsem, hogy az uralkodóház méltósága. a szent korona joga, a haza jólléte s dicsősége csorbulást szenvedjen." Ebből látják, uraim! hogy őseink többre becsülték nemzeti dicsőségöket életöknél. Mi sem tehetünk másképen, s nemzeti becsületünk árán nem pártolhatjuk a német államférfiak minden áron békés, de dicstelen politikáját. A kül-politikát illetőleg legelőbb említem a a német hagyományos politikát, mely szerint a német császárok egykori hatalmát szándékoznak visszaszerezni. A birodalmi népek minden baja, fájdalma és boldogtalansága e politikából származik. Semmi sem volt méltányosb a birodalom népeitől , mint felséges uralkodójok dicső elődei, a