Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.

Ülésnapok - 1865-24

XXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 189 nak, hogy az 1861-ik évben behozott provisoriumnak üdvös hatása alatt, a nyilvános élet szünetelése fotytán beállott országos némaságnak tanúsítása szerint, a nemzetnek 1861-ik évi ünnepélyesen nyilvánult közvéleménye már megváltozott; ha ez azzal indokoltatott, hogy a kormány gyeplőjét átvett némely tisztelt hazafiaknak vezérlete alatt országos és hatósági hivatalokba a legújabb időkben az ország némely vidékein részint jobb jövő- reményében, részint más különféle indokból tömegesen beléptek oly férfiak, kik azt néhány évek előtt semmi szin alatt teendők nem valának; ha ez azzal indokoltatott, hogy az említett kormányférfiak és hivatalnokok irányában a pesti némely körök által kizárólagosan vezérlett napi sajtónak egy része, a megyékben a kormányzók tetszése szerint meghívott egyénekből álló magánértekezletek fennhangon bizodalmat, ragaszkodást hirdettek, s hogy az országgyűlési követválasztásoknál ellenkező elvű férfiak között ugyan, de más legkülönbözőbb nemű tényezők Összeműködése folytán most élénkebb párttusa keletkezett, mint a milyen 1861-ben tapasztalható volt: mindezek nézetem szerint oly téves állítások, melyeknek a valóság nem felel meg; olv indokolhatlan elővélemények, melyekből a nemzet nagy tömegének közvéleményére következtetés nem vonathatik, és ha vonatik, alaptalannak, meghiúsultnak fog mutatkozni. (Zajos helyeslés és tapsa bal oldalon.) Én részemről közjogi kérdéseink kiegyenlítése, és állami átalakulásunk befejezésé reményének áldást hozó első sugarát azon pillanatban leszek üdvözlendő, midőn az ország felszólalásainak sikerülend Felséges Urunk atyai szivét meggyőzni arról, hogy a nemzetnek hű ragaszkodása jogaihoz , törvényeihez, önállásához és függetlenségéhez nem múlékony szeszély és ábránd, hanem a nemzet szivében mélyen gyökerezett, őseitől öröklött, változhatlan érzelem : érdekeinek öntudatos felismeréséből merített eleven meggyőződésének szülöttje, létének életföltétele, mely kapcsolatban a fölséges uralkodóház iránti mély tisztelettel és jobbágyi hódolattal, a nemzet jeliemének fő vonását képezi. Ha e szerint lehető, hogy Fölséges Urunk a a nemzet kívánalmairól és érzelmeiről tévesen van értesülve, bizonyos az, hogy a nemzet a kormány valódi czéljairól és szándékairól nincs érsesülve. Midőn azon t. férfiak, kik a kormány élén j'eleníeg állanak, magas hivatalukba léptek, nyilatkoztak törekvéseik czéljairól, némely átalános elvekben, és jelesen fogalmazott frázisokban , melyekből következtetést a további fejleményre kiki tetszése szerint vonhatott; felszólalt azután a napi sajtónak általam már előbb is jellemzett része, felszólaltak a röpiratok gyártói, a kormány meglevő és leendő hivatalnokainak teljes tizámu chorusa ; keringtek országszerte a legörvendetesebb hírek; fenhangon hirdettetett, hogy nyerve van minden, Magyarország hő vágyainak teljesítése küszöbén áll; s a támadt kételyek azzal utasíttattak vissza, hogy kell tudni olvasni a sorok között is, a ki ezt tudja, ' látni fogja, hogy mindez csak kiindulási pont, a végleges jó eredmény aztán következik. Mély tisztelettel hallottuk azután a legmagasabb trónbeszédet. Örök emléke lesz az Fölséges Urunk irántunk való kegyességének; de tartalma, mint a ház asztalán fekvő felirati javaslatból is kitetszik, a korona eddigi követeléseit, lényegökre nézve fentartja, és még a legmagasb királyi trónbeszéd is az irányadókul szolgálandó elveket csak átalánosságban jelöli ki. s így az azokból vonható következések tüzetes részletezése sokfelé elágazhatik. Ki az már most. t. ház! közöttünk, ki az széles Magyarországban, ki tudná, mi a kormány valóságos czélja és szándoka *? Bekötött szemekkel vezettetünk egy ismeretj len czél felé, s vajon lehet-e csodálni, hogy a vak, haladási legjobb szándoka mellett is, félve, tapo! gatózva halad hallgatag vezetőjének karján, és ! ott is örvénytől tart, hol az talán a valóságban nem | létezik? (Hosszas helyeslés.) Vezettetünk pedig, t. ház, a dietális tractatus J azon kanyarulatos ösvényén, a melyen elődeink a magyar udvari kanczelláriával oly sok és többnyire mindig általuk vesztett harczokat folytattak, A királyi előadásokra fölirat ment, erre resolutio, rescriptum következett, egymást váltották ; fel a felírások, resolutiok, rescriptumok — és az : ország rendéi, kik első felirásukban mindent köveI teltek, lépésről lépésre többet engedtek minden föl| iratukban, mígnem azon vették észre magokat, hogy nincs mit követelniük, mert mindent odaengedtek. A dietális tractatus ezen nemének a kormányI ra nézve azon előnye, a nemzetre nézve azon hátránya van: hogy a mit megajánl a nemzet, az részletfizetésül elfogadtatik, és nem csak visszavonhatlan, hanem egyszersmind hidul is szolgál to~ ! vábbi engedményekre, a melyen végezetül oda is \ eljuthatni, a hová kezdetben menni épen nem száni dékoztunk. De a dietális tractatus ezen módjának mind ! a nemzetre, mind a kormányra nézve azon egy! aránt káros hatása is van: hogy, s talán épen a ! nagy óvatosság, melyet a dietális tractatusnak | ezen módja a nemzet képviselőinek, s hogy igazságosak legyünk, néha magának a kormánynak is kötelességévé tesz, magát a tractatusnak sikerét teszi lehetetlenné, mely is csak akkor remélhető, ha az értekezők kölcsönösen tisztában van-